Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-06-12 / 24. szám
ltíhfb junius 12. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 világot teremt a világtalannak, kenyeret ad az éhezőnek, boldogulást nyújt a boldogtalannak. A midőn a vakokról ekként gondoskodunk, nemcsak a szerencsétlenekkel teszünk jót. hanem a társadalom válláról egy nagy terhet emelünk le, és a közgazdaság terén oly nagy produktiv erőtőkét értékesítünk, melyet ki nem használni valóban nagy veszteség volna, Nálunk a vakok ügye sajnos a kezdet stádiumában van. Van ugyan egy országos intézetünk, a melyben a vakokat Írni, olvasni és zenére, sőt mesterségekre is tanítják, és az intézet mellett egy foglalkoztató műhelyt is tartanak fen; ezen intézetben és foglalkoztatóban azonban — még ha a közel jövőben nagyobbítani is fogják — a szerencsétlenek csak igen korlátolt számban helyezhetők el, részben mert az intézetbe a szabályok értelmében csak a 10 éven esetleg 14 éven aluli korban levő gyermekek vehetők fel és legfeljebb 25 éves korukig tarthatók benn, részben mert az intézet megfelelő anyagi erővel és helylyel nem rendelkezik; a foglalkoztatóban pedig csak az intézet növendékei és azoknak is csak egy nagyon kis töredéke találhat helyet. Mily sors vár tehát nálunk azon szerencsétlen vakokra, a kiket hely és dotáczió hiányában nem vehetnek fel az intézetbe ? azokra, a kik az intézetben életök 25-ik évét elérték s az intézetből elbocsáttatnak ? azokra, a kik 14 éves koruk után vakultak meg? Legnagyobb részére a koldusbot, az alamizsna-kenyér vár, mert a szerencsétlen világtalanokról eddig megfelelőleg nem gondoskodtunk, pedig a vakok száma hazánkban a 71,000-e tmeghaladja. Minden oly törekvést tehát, mely a vakok sanyarú helyzetének javítására és különösen arra irányúi, hogy őket ne koldusokká, hanem a társadalom hasznos munkás tagjaivá tegye, nemcsak humanitási tekintetekből, hanem közgazgasági érdekből is fel kell karolnunk és elősegítenünk, hogy hazánkban is — miként a művelt nyugaton a vakok ügye ne koldus-ügy, hanem rendezett kulturális és közgazdasági ügy legyen. Az állam természetesen egy maga nem képes a vakok ügyét megoldani, szükséges, hogy a társadalom azt felkarolja és magáévá tegye. A múlt évben meg is alakult egy egyesület „A vakokat gyámolító országos egylet“, mely czéljául tűzte ki: a Magyarország területén élő szegénysorsú vakok oktatásának és nevelésének előmozdítását; a kenyér- kereseti szakmát (ipart vagy zenét) tanult felnőtt vakok továbbképzést és foglalkoztatást vagy közvetítés útján foglalkoztatáshoz juttatását; oktatásban nem részesült felnőtt vakok, elaggott vakok és ezek családtagjainak segélyezését és gyámolítását; szóval az összes vakok elhanyagolt ügyének felkarolását és életsorsuknak emberi méltóságukat megillető módon való biztosítását. Az egyesület folyó évi május 28-án tartotta meg első közgyűlését, a mely alkalommal beszámolt első évi működéséről, Az első évben természetesen a kezdet nehézségeivel és a közönség közönyösségével kellett küzdenie; munkássága különösen az egyesület szervezésére, tag- gyűjtésre, és a vakok segélyezésére szorítkozott, de e mellett foglalkozott az egyesület azzal is, hogy vak zongorajátékosokat, zenészeket, zongora hangotokat és székfonókat juttatott keresethez, nem különben a vakokat foglalkoztató műhely felállításával is. Ez évben már foglalkoztató műhelyét be is fogja rendezni, még pedig akként, hogy abban vakokat,bizonyos iparágakban (kefekötés, kosár-, székfonás stb.) fog kiképeztetni, és már kiképzett vak iparosokat állandóan munkával fog ellátni. Egyelőre megfelelő anyagi eszközök hiányában természetesen csak nagyon korlátolt számban veheti fel műhelyébe e szerencsétleneket, mert a tanuló vakoknak még keresetük nem lévén, azok élelmezéséről, legalább ebédjükről is kell gondoskodnia. Az ebédet a vakoknak a népkonyhából melegítő kocsiban fogják a műhelybe szállítani és egy ember ebédje naponkint 10 krba, egész évre tehát 36 frt 50 krba fog kerülni. Az első év a legnehezebb lévén, egyes, nemes emberbarátok már bejelentették, hogy egy-egy vak tanoncz első évi ebédköltségeinek fedezését magukra vállalják. Minél több hasonló nemes emberbarát fog jelentkezni, annál több vakot lehet majd kitanítani és keresetképessé tenni. Csak 20 fillért kell az illetőnek félre tennie, és ezzel nemcsak boldoggá tesz egy szerencsétlent, hanem a társadalomnak egy hasznos, munkás tagot is szerez. Az egyesületnek az országban 63 alapító és 745 rendes tagja van, a mi vajmi kevés az egyesület kitűzött szép, nemes és közgazdasági czéljainak eléréséhez, kívánatos volna tehát, hogy az ilyen igazán humánus és közhasznú egyesületet minél többen támogassák — hiszen a rendes tagok csak évi egy forintot, az alapító tagok vagy egyszersmindenkorra 50 koronát vagy tíz éven át évi 3 irtot fizetnek. A ki tehát az egyesületbe be akar lépni, vagy a kiknek zongorajátékosra, esetleg zongorahangolóra volna szüksége, az közölje kívánságát — esetleg levelezőlapon — az egyesülettel, melynek helyisége Budapesten, Alii. kerület Szilágyi-utcza 2. sz. alatt van. A vakok munkáit is ugyanott lehet majd megvenni. Adjunk kenyeret a keresetképtelen világtalanoknak és munkát a munkaképes vakoknak. Almády Gésa. Az örökimádás temploma. Magyarország nagy Asszonyának örök dicsőségére tervezik az örökimádás templomát. A társadalmi mozgalom csodás eredményeket mutat fel, s most már a fővároson fordult meg, hogy az alattvalói hódolatnak ez a magasztos szimbóluma valósággá váljon. Sajnos, a kérdést a főváros mérnöki hivatalának kell mindenekelőtt tárgyalni, a mely — mint minden ügyben — most sem tagadhatta meg magát. Az örökimádás templomának helyére vonatkozó mérnöki hivatali javaslat épp oly határozatlan, tartalmatlan, mint minden más elaboratuma. Nem mondja: ez jó, ezért; ez leéli, amazért: hanem ingadozó, bizonytalan, habozó frázisokkal döczög végig a főváros zegzugos sikátorain apró, dísztelen terein s kapkodva most ézt, majd egy másik helyet javasol a templom részére. Deveczis Ferencz műszaki tanácsos a Dunapartot s természetesen az új belvárosi templom helyét javasolja. A középítési igazgató javasolja ezt is, a Rókus helyét, továbbá a Ferdinánd-teret, a Sándor-teret a Rezső-teret stb. Okszerű megokolás nincs a javaslatokban. Pedig a köztisztviselőnek számítania kell mindig a köz érdekével is.
