Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-05-29 / 22. szám
10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. május 29. A magyar ipar győzelme. A törvényhatóság megsemmisítette a tanácsnak az Erzsébet-városi templom orgonájának előállítása ügyében hozott határozatát. Nem ad munkát az osztrák gyárosnak, akinek a magyar érdekek iránt táplált nagy szere- tete csupán abban nyilvánult eddig, hogy a Garay-téren jövedelmező bérházat szerzett, gyáralapításra azonban — Magyarországban — nem gondolt. A törvényhatóság s kiváltkép néhány lelkes tagja: Légrády Károly, Thék Endre és Dezsényi József fényes elégtételt szolgáltatott a méltatlanul meghurczolt magyar iparnak, amelyről a tanács és — ami igazán csodálatos — a polgármester olyan elitélőleg nyilatkozott. Az erzsébetvárosi templom orgonáját Ország h S. és fia czég fogja elkészíteni s hisszük, hogy dicséretére a magyar iparnak. Mert akárhogyan haragszik is Tótfalussy plébános és akármilyen dehonesztáló módon nyilatkozott is a polgármester, mi teljes bizalommal vagyunk azoknak a munkája iránt, akiket elfogulatlan szakértők több alkalommal juttattak magas kitüntetésekhez S csak elismeréssel adózhatunk a törvényhatóságnak, hogy éppen most, az osztrákok erőszakos támadásaival és néhány megtévedt hazafi dicstelen fellépésével szemben hathatós támogatásában részesíti a méltatlanul meghurczolt magyar ipart. A jótékony egyesületek segélye. A főváros tanácsa tegnap j utalványozta a jótékony egyesületek ez évi segítségét. Az egyesületek névsora és a részükre utalványozott segítség összege a következő : Müveit nők otthona 200 frt, budai izr. nőegylet 200 frt, IX. kerületi soroksári-úti nép és iskolai könyvtár egylet 150 frt, budapesti tanítók segélyegylete 800 frt, tabáni iskolaszék 200 frt, Bethezda kózházegylet 300 frt, bpesti terézvárosi irgalmas nénék 600 frt, pesti izr. nőegylet, báró Hirsch árvaleány menháza 200 frt, pesti izr. leányárvaház 200 frt, Charité kórházegylet 300 frt, egyetemi segítő-egylet 100 frt, Pauli Szt-Vincze-egylet 200 frt, bölcsészettanhallgatók segély- egylete , 100 frt, Fehérkereszt oi*sz. lelenczházegylet 1200 frt, Klotild szeretetházegylet 1400 frt, Vili.—IX. kerületi izr. nöegylet 200 frt, pesti jótékony nőegylet 600 frt, szamaritánus egylet 300 frt, Vili. kerületi általános közjótékonysági egylet 1000 frt, országos gyermekvédő egyesület 500 frt, budapesti szünidei gyermektelep egylet 1000 frt, vakokat gyámolító országos egyesület 300 frt, budapesti II. kerületi szegény iskolás gyermekeket segélyező egylet 200 frt, a pesti izr. hitközségnek kövezési járulék elengedése fejében 293 frt, pesti izr. nőegylet népkonyha 200 frt, pesti izr. nöegylet 200 frt, Szt. János kórház elmebeteg osztályai 250 frt, budai . Mária Dorottya egylet 200 frt, ó-budai irgalmas nővérek 600 frt, a budapesti iparosképző protestáns egyesület 250 frt, a budai szt. Erzsébet apácza és női kórház 2000 frt, a budapesti első gyermekmenhely egylet 500 frt, a pesti bölcsőde egylet 400 frt, a magyarországi munkások rokkant és nyugdíj egylete 100 frt, a Magyar honban élő zeneművészek egylete 150 frt, a budai jótékony nőegylet 600 frt, a VII. kér. általános közjótékonysági egyesület 1000 frt, a X. kér. rákosi közművelődési és jótékonysági egyesület 200 frt. A lipótmezei vasút. Nagy vita volt és nagy botrány sült ki a városházán, mikor a múlt heti közgyűlésen a Lipótmezei vasút ügyét tárgyalták. Ez egyetlen tárgyról vitatkoztak negyedfél órahosszat Polónyi, Heltai, Kollár Lajos bizottsági tagok és Halmos polgármester, s képviselők, újságírók és karzat végig izgatott figyelemmel hallgatták. Hegedűs miniszter leiratáról volt szó, melyben elrendeli a villamos vasút haladéktalan megépítését, mert a tanács a közúti vasúti társaság megkezdett munkálatait betiltotta. A miniszter leirata nem csak erélyes, de sértő is volt s a jogi fölfogások különbsége arra indították a tanácsot, hogy javasolja a közgyűlésnek, hogy a miniszteri leirat követeléseinek engedjen, ellenben autonom jogainak megóvása végett tiltakozó föliratot intézzen a minisztériumhoz. Ezt a javaslatot vetfe bírálat alá Polónyi egy két órás beszédben, mely a vasút egész történetét ösmertetve, törvényes, vagyonjogi, közjogi és adminisztratív szempontból valóban villamos világításba helyezte. Mert nem első összeütközés ez a kereskedelmi minisztérium és a főváros között a közúti vasutak engedélyezése tárgyában, sőt úgyszólván mindenkor ismétlődik az érdekek különböző pártfogása és az illetékességi jogok összeütközése. Különösen gyakori, mikor a közúti vasúti társaság az épitő, melynek döntő befolyása a minisztériumban már a lóvasűt villamosítása alkalmából kitűnt s azóta egyre fokozódik. A jelen esetben okmányok és tanúk bizonyításából kitűnt, hogy a közigazgatási bejárásnál a kiküldött vegyes bizottság a Csalogány-útra nézve más szabályozó vonalban állapodott meg (s ezt a miniszter jóváhagyta), mint az a terv, mely szerint a vasutat építeni kezdték, s ezt a tervet is a minisztérium egyoldalúlag hagyta helyben és önhatalmúlag rendelte el az építést, a nélkül, hogy a város a tulajdonát tevő közutat az épitő társulatnak e czélra átadta és átengedte volna. Tanácsnak és polgármesternek tudomása sem volt, sem az átadásról, sem a módosított tervről és a megállapodásokkal ellenkező, rádiktált kisajátításokról s ez okból tiltották be a megkezdett építést. Kisült a polgármester utolsó beismeréséből, hogy a vegyes bizottság — mely különben sincs jogosítva határozni, hanem csak jelentést tenni a tanácsnak, mely előterjesztést tesz a közgyűlésnek s ez hagyja jóvá a város részéről, a miniszter pedig a miniszteri kiküldöttek jelentésére hagyja jóvá a közös jegyzőkönyvet, ha tetszik — a vegyes bizottság egyhangú megállapodásairól jegyzőkönyvet a helyszínén föl nem vettek, a jegyzőkönyv utólag a minisztériumban készült, még pedig a határozatok megmásításával. Történt azután az is, hogy a terveket, melyek e jegyzőkönyvnek megfelelők kell hogy legyenek, ismét módosították s ebben van a legnagyobb botrány, hogy a minisztérium meghívta a városi műszaki igazgatót, Heuffélt és Jármay műszaki tanácsost s ezekkel ott a műszaki közegek megcsinálták a tervet, a hogy akarták, vagyis inkább, a hogy a miniszteri osztályfőnök, Mándy, a ki egyúttal kormánybiztos a közúti vasút-társaságnál, s ennek révén fizetést húz, ajánlotta; — nem is irta alá a tervet más, csak Jármay, természetesen
