Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-05-29 / 22. szám
1899. május 29. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Van azonban a ligetben mégis egy emlék, s ez az egy a márványból készült kis pyramis „Fűit“ felirattal, azonban ez a liget múltjával nincs semmi összeköttetésben. A rejtélyes felirat megfejtése sok embernek okozott már fejtörést, míg egyik-másik jól értesült ismerősétől megtudta, hogy ott egy Öngyilkost temettek el; egy másik közbeszéd szerint pedig, hogy ott a Városliget egy részének adományozója nyugszik. Mi is így hallottuk, de a hallottakban nem tudván megnyugodni, a székesfőváros levéltárában kerestünk felvilágosítást. Az erre vonatkozó iratokból kitűnik, hogy a sírkő alatt az 1809-ben elhunyt Horváth Jakab, Grassalkovics herczegnek jogi igazgatója nyugszik, a ki végrendeletében a városnak 700 forintot hagyott azzal a kívánsággal, hogy a város a ligetben temettesse el és sírja fölé egy „Fűit“ feliratú sirkövet állítson. A sír téglával van kifalazva és Zitterbarth Mátyás költségjegyzéke szerint 190 forintba került, a márvány pvramist pedig Okenfusz János 150 forintért készítette; a fenmaradt 360 irtot ellenben, mint a város javára eső összeget az 1809. évi szeptember hó 19-én kelt 5529. sz. végzéssel a házi pénztárba utalták. A világítás ügye Berlinben. Jogosan szemrehányást kellene tennünk a főváros tanácsának akkor, a mikor a világítás ügyéről van szó. Mert Budapesten ennél a nagyfontosságn kérdésnél oly könnyelműséget tanúsított, a melyet jóvá alig tehet. A gáztársasággal kötött szerződését oktalanul meghosszabbította 1891-ben 1910-ig s ezzel lemondott egy nagyjövedelmű vállalatról. A gáztársaságnak adott monopólium a fővárosra nézve kiszámíthatatlan anyagi kár, a melyet nem pótolhat helyre. Egyrészt nagy összegeket fizet el a közvilágítás czéljaira, másrészt a társaság a kezében levő monopólium révén busás adót hajt be a magán- fogyasztóktól, a kiknek terhe amúgy sein megvetendő. Hogy más nagyváros mennyivel praktikusabban jár el, példa rá Berlin. A berlini községtanács megváltotta óriás összeggel a gázgyártást s ma már az üzem és az amortacziós terhek törlesztésén kívül majdnem üt millió márka haszonnal zárja a világítás mérlegét. Ennek a nagy haszonnak most mutatkozik az üdvös eredménye. A német főváros kereskedői és iparosai a városi tanácshoz beadványt intéztek, a melyben azt kérik, hogy a kiskereskedők és kisiparosok érdekében a világítógáz árát köbméterenként 16 fillérről 12 fillérre szállítsák le. A főzésre és ipari czélokra használt gáz árát pedig hagyják meg köbméterenkint 10 fillérben. A beadvány kifejti, hogy az a 4 9 millió márka fölösleg, melyet a városi gázkezelőség elért, legnagyobb részben a kisiparosoktól és kereskedőktől származik, mert a nagy vállalatok villamos világítást használnak. A gázadó 150 egész 300°/,,-os külön pótlékot jelent a kereseti adó mellett s ezt a nagy adót közvetve épp a kisiparosok gyöngébb osztályán hajtják be. A gáz árának kért leszállítása után a költségvetésből 3 millió márka ugyan elesnék, de még mindig majdnem 2 millió fölösleg maradna a város javára, eltekintve attól, hogy az utczai világítás teljesen ingyenes. A mozgalomnak valószínűleg meglesz a kívánt eredménye. De mit mondjon a budapesti kereskedő és iparoselem, ha mindezekről értesül? Mit tegyen a meggondolatlanul kötött szerződéssel szemben, a mely nem a kereskedelem és ipar, hanem egyedül és kizárólag a gáztársaság érdekeit szolgálja ? ... A paraziták. — Levél a szerkesztőhöz. — Büntető kódexünk a csalást büntetendő cselekménynek minősili. A büntetést a csaló eljárásának kisebb, vagy nagyobb mérve szerint szabja meg. Van azonban a fővárosban egy különös kasztja a csalóknak, a melyről a büntetőtörvény nem intézkedik, mert a mikor a büntető kódex készült, a csalás e neme még nem igen volt „gyakorlatban“. De a haladó kortól a csalóknak ez új fajtája nem akart elmaradni és tisztes mesterségüket annyira fejlesztették, hogy ma már némelyikük jövedelme vetekszik egy állami főhivatalnokéval. Jól öltözött, úri külsejű ember beállít — már a csalás szándékával — a kereskedőhöz, szatócshoz, szabóhoz, czipész- hez stb.; bemutatkozik, ő X. J. és átad az illető üzletembernek egy névjegyet. Az adott czímre kéri a megrendeléseit elküldeni. A kereskedő örül az új kundsaítnak és szívesen küldi a kért árút. — Természetesen a vevő úr adós marad, majd 1-én fizet. — így kicsalnak ezek a paraziták boldogtól- boldogtálantól mindent, a mi csak valamikép, akár ha a zálogházban is. értékesíthető. A fizetési terminus lejárt. Hitegetik- csalogatják a szegény hitelezőt, majd ekkor, majd akkor fizetnek; most ezért, holnap mások miatt nem tudnak fizetni; legtöbbször el is bújnak, ha a hitelező, vagy a megbízottja jön. Végre, miután a kereskedő eleget mérgelődött, beperli az adóst. Utóbbi megkapja az idézést és jót nevet rajta. Kddig ő csak adós volt a hitelező előtt, most pedig előbukkan a csaló. A házban ugyanis, a melyben lakik, van egy csöndes kompánistája, a házmester. Elmondja néki a dolgot, vagy el se mondja, de minden esetre kitétet véle a kapu alatt lévő „Lakók névjegyzékébe“ a maga neve helyett egy idegen nevetA házmester már tudja, hogy mi van a dologban. ■ Az ilyenfajta úri emberek, a kik a kávéházakban, mulatságokon verik el a gáládul szerzett pénzt, a házmesternek busásan osztják a borravalót. Ok a házmester előkelő partájai, a kiket megóv mindenféle bírói eljárás ellen. Ha informáczió végett oda küld valaki a házcerberusához, az ő „partájai“ csupa valódi gentlemanek, a kiknek éves lakásuk, nagyszerű berendezésük van, a házbért pontosan fizetik, senki sem jár hozzájuk adósságért, stb. Ilyen informáeziókat ád a cerberus, így ejti sok házmester tévedésbe a tudakozódót a ház némely lakója felől, csak azért, hogy magának jogtalan jövedelmet biztosítson, és így tesznek tönkre ezek az úri csalók sok tisztességes kereskedőt és iparost. A csalásnak ez a fajtája mostanában erősen lábra- kapott. Mindenfelől hallani a panaszt a végrehajtások eredménytelensége miatt.. Igen jó volna tehát olyan' szabályrendeleti intézkedés, a mely kihágásnak minősíti a házmester eljárását, ha a lakók névjegyzékébe hamis nevet állít be. Egy kereskedő.
