Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-05-15 / 20. szám
12 Konfliktus a mérnöki hivatalban. A főváros mérnöki hivatalában állandó a súrlódás, a melynek mindenkor a közigazgatás vallja kárát. Legújabban a hivatal IV. (építési) szakosztálya azzal a kérelemmel fordult az I. (földmérési) szakosztályhoz, hogy a VI. kerületi elül járósági palota czéljaira kiszemelt telek pontos térrajzát küldje meg, mert az építést mielőbb meg kell kezdeni s a kitűzés még nem történt meg. Az I. szakosztály erre visszairt, hogyha a IV. szakosztálynak szüksége van térrajzra, az adatokat az I. szakosztályban kijegyezheti. A földmérési szakosztálynak ez a válasza a középítési igazgatóhoz került, a ki utasította az I. szakosztályt, hogy a kívánt térrajzot haladéktalanul állítsa ki. Az építési szakosztály, Írja a középítési igazgató, a térrajz kiállítására amiatt sem illetékes, mert a térképek jegyzeteit azok a közegek ismerik és értik, a kik azzal foglalkoznak. A pontos térrajzért pedig csakis az illetékes szakosztály lehet felelős. ^ Képzőművészet. £ Tavaszi tárlat a műcsarnokban.* ív. Végre a festményeknél tartok. Ezeknek megbeszélésénél nem akarok termek és a katalógus számai szerint haladni; ezen minden .systemát nélkülöző, tájképről arczképre, arcz- képről életképre való ugrándozás nagyon az áttekinthetőség rovására történnék, azután udvariasságból sem azok iránt, kik, mert kiállított képeik sem azok előnyei, sem feltűnő hibái vagy silányságuk miatt — utóbbi szerencsére csak elvétve fordul elő —figyelemre nem méltók, felemlítlenek maradnak. — Kerülöm a beosztást idegenekre és magyar művészekre is, mert a művészet nemzetközi jellegét mindenekfelett sokra becsülöm. Az, hogy valamely^képet külföldi vagy honi művész festette, csak annyiban jöjjön tekintetbe, hogy szívesen látjuk nálunk az idegeneket, örülünk, ha jó festménynek magyar a művésze, és — ez annál, kinek keblében a hazaszeretet szent érzelme él, elkerülhetlen — egy kissé irigyeljük a külföldtől az igazán jót. Egyebekben úgyanazon szempontból nézek minden művet, és ha szép, lelkesülök érte. A politikában ádáz harczot vívnak egymással a nemzetiségek, még ha egy ország fiai is, hadd maradjon ezen harcztól, ment legalább ez egy: a művészet. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha nem tartanám örvendetes jelenségnek a nemzeties irányt, jelleget a művészetben is. Szívesen látom, ha magyar képzőművész vagy költő magyar tárgyat dolgoz fel, a festő fessen magyar tájat, válaszszon a magyar nép életéből genreképet, a magyar zeneszerző csináljon magyar dallamu zenét, az építész keressen és használjon fel magyar motívumokat. Ha pl. a magyar festő új festési módot talál fel, vagy akár a színek új szép keverését, szívből örülnék ennek is. Ámde a „nemzeti irány minden áron“ az ép oly érthetetlen előttem, mint akármely más irány, mely más által nem tűnik fel, csak az erőszakos különcz* Előző közleményt lásd a 17. 18. és 19. számban. 1899. május 15. ködés által, ha az új rosszabb is az eddiginél. — Hanem azt a sorrendet választom, hogy először a kiállított képek közt a már számuknál fogva domináló tájképekről, aztán az arcz- képekről, végül az életképekről, a kevés állatképről, a többiről irok. Nevezetes történelmi tárgyú képet, a mi elég sajnos, hiába keresünk A tárlat tájképei közt első helyen említem a Münchenben élő Palmié J. Charles „Naplemente“ czímű olaj fest ményét (a katalógus 2. száma.). A naplemente sárgás, kristálytiszta fényével megvilágított, hűs, balzsamos levegőjű fás tájék, patak partján. Nem új téma, de ilyen tökéletes művészettel festve mindig szép marad. Palmié különben az ezüstös holdsugarakban fürdő tájaknak bravourös festője. Ezen képén a fák, a pázsit, a rezgő levegő, a lemenő nap sárgás fénye, minden szép, különösen az esti levegő rezgése a pázsiton, és megható a természet nyugalma és csendje. Azután mindjárt Mednyánszky László báró „Virágzó fáit“ (9. sz.) teszem. Régi, elhagyott temető tavaszi hangulatban. A sürü bozót közt néhány ide-oda görbült szegényes korhadozó fakeresztet látunk, az enyészet szomorú helyét tavaszi virágpompában álló fák veszik körül, a kisded temető alatt patak csergedez, a tájra terülő égboltozat nehéz ólmos alját lilába játszó felső részéről tiszta kék égsáv választja el. Poetikus gondolat költői létekkel, a művészi egyéniség hatalmával festve. Korhadt sírkereszt és virágzó fa, enyészet és kikelet — milyen fájdalmasan kedves ellentét. Mednyánszky tavaly kiállított lila tájképével a fantázia birodalmába vezetett, mostani képe közelebb áll a valósághoz. Ezen képén is a költői gondolat mellett a párás, rezgő levegőnek van különös nagy hatása. Ebből a búsongó, zokogó, és mégis harmonikusan vigasztaló képkölteményből megérezzük a művész költői lelkét. Igen szép képet állított ki Tölgyessy Arthur. „Aranysugarak“ (12. sz.) Motívuma a lemenő napnak egy nagy tájra majesztetikusan ömlő aranysárga sugarai. Egészen a háttérből, melyet sűrű fasor zár el, két egymástól távolabb álló fa közt löveli be sugártengerét a lenyugvó nap a fehér, sárga és aczélkék virágokkal díszlő buja rétre, megaranyozva a pázsitot, a virágokat. Egységes, meleg, finom arany tonus uralkodik a képen. Nagy művészettel van a táj épp egy alkalmas pillanatban megragadva, mely egészen máskép nézett ki talán kevés perczczel elébb és pár perez múlva ismét más lesz. Frenzel Oszkárnak „Bika a patakban“ czímű képe (18.) hatalmas erővel van megfestve, biztos mesteri kéz műve. Szép egy másik tájképe is, „Erdőben“ (240. sz.). Az előbbi erősen zöldben tartott, igen finom táj, a háttérben tehenekkel, elül patak egy kitűnő bikával. Kár, hogy a pompás kép elnyomatik Olgyay Ferencz (17. szám.) közvetlen mellette függő ,,Csallóközi tájképéinek túlságos kék színe által. Mélységesen kék ég, az égen néhány magános felhő, kristályvizü patak, néhány legelésző ökör. Az égnek azurkékségét a patak visszatükrözi annyira, hogy maga is egészen kék, ilyen intenzív kék eget még nem láttam, talán nincs is, de kék a képen a legeiül látszó ökör is. A kék szin erőssége folytán nélkülözi a kép a kellő lágyságot. , Kitűnő Dierckx Pierre Jacques „Hazatérése“ (11.), mely igaz művészi alkotás, csupa mozgás, relief az egész. FaleveMAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
