Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-17 / 16. szám
12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. április 17 tosított, megérdemli azt az agy is. A múlt hetekben tehát egyszerűen behozta amaz üdvös intézkedést. —- még pedig ügyeletes szolgálat formájúban — hogy vasárnap minden osztályban egy-egy tisztviselő tart ügyeletes szolgálatot, ki a legsürgősebb intézkedéseket megteszi; az osztály többi tagjai pedig szabad napot élveznek. Már most, arra való tekintettel, hogy a kereskedelmi minisztérium tisztviselői ezen szabad napot minisztertanácsi határozat alapján nyerték el, úgy hiszszük, mi sem állja útját, hogy ily intézkedések a többi hatóságoknál, legyenek azok államiak vagy törvényhatóságiak, életbe léptethetők ne legyenek. Mindenesetre felhívjuk az illetékes tényezők figyelmét e kérdés mielőbbi rendezésére. Ha a közszolgálat legcsekélyebb hátrányával sem jár, miért ne részesítenők derék tisztviselőinket a munkaszünet áldásában, mely az ő körükben, s tegyük hozzá, családjuk körében is, bizonyára általános örömet fog okozni? Hírek a városházáról. Az egyesületi panamák. Megakadt a jótékonyság működése a fővárosban, mert hónapok óta kisért a hír, hogy a belügyminiszter sorra vizsgáltatja az egyesületeket s kutatja, hol, melyik a panamás. És hallottuk, hogy ma ezt, másnap azt az egyesületet robbantották szét s a mikor a hetes koldusunk elünkbe vetődött, gúnyosan tovább mentünk, örülve a megtakarított két krajczárnak, a melyet sajnáltunk — a panamistától. Mert mindenféle jótékonysági téren panamát sejtünk s nyugodt lélekkel zárkózunk el a kéregető elől, a ki előttünk nem szánalomra méltó többé, hanem gyanús alak. Ez az állapot pedig tarthatatlan. A nyomorgók ezrei nem nélkülözhetik a könyörületesek filléreit s azt hiszszük, a belügyminiszter sem akarja a főváros társadalmából a jótékonyság szellemét kiölni. A míg azonban a vizsgálatok folynak, a míg a tisztogatás tart, fordulatra nem számíthatunk A miniszter intencziója a legnemesebb, a mely előtt minden korrekt gondolkozása fejet hajt. A szegény napszámos, munkásnép parazitáit ki kell irtani — de gőzerővel. Az az öttagú bizottság, a mely igazán dicséretes kitartással vizsgálja a különböző egyesületek működését, nem elegendő a száz meg száz gyanús telep ellen. Legalább nyolcz-tiz bizottságra lenne szükség, a mely gyorsan, meglepetésszerűen hajtsa végre a tisztogatást, lehető rövid idő alatt, hogy a jók, a rászorultak ne szenvedjenek a gyanú terhe alatt. A belügyminiszter bizonyára belátja, hogy 8—900 egyesületet öt ember tüzetesen csak igen hosszú idő alatt tudna átvizsgálni. Ez a hosszú idő, a kiszivárgó gyanús hírek megannyi támadás a jótékonyság ellen, a melyben felébred a bizalmatlanság és ridegen elzárkózik az emberszeretet kötelességeinek teljesítése elől. Ezt pedig nem akarhatja a kormány, a mely épp e téren a legnagyobb mértékken rá van utalva a társadalom tevékenységére A miniszter szándékait mindnyájan helyeseljük, de okvetlenül nagyobb agilitást kérünk az emberszeretet nevében. * Ezek után pedig beszámolunk az egyesületek felülvizsgálásában legújabban történtekről. A belügyminiszter és a főváros tudvalevőleg öt tagú bizottságot küldött ki a főváros területén működő egyesületek működésének megbirálására. E bizottságnak, a melynek tagjai: Szemere Lajos miniszteri fogalmazó, Grimm Gábor fővárosi szám- tanácsos, Payr belügymin számvevőségi igazgató, Csada számtanácsos és Heitter Ferencz főv. számvizsgáló, legutóbb tett jelentése alapján a belügyminiszter öt egyesület működését sz<mitalan visszaélés miatt beszünteti, a fővárost pedig utasítja szigorú és gyors vizsgálatra. A belügyminiszter a fővároshos intézett leirataiban tudatja a székesfőváros közönségével, hogy a főváros területén működő jótékony, betegsegélyző, temetkezési és k házasítási egyesületek működésének felülvizsgálatára Szemere Lajos min. fogalmazó elnöklete alatt kiküldött bizottság legutóbb a következő egyesületek működéséről számolt be : „Reform“ jótékony egyesület. A bizottság megállapította, hogy az egyesület a jótékonyság gyakorlása helyett egyesek önző hajlamainak kielégítésére szolgált. Az egyesület 1896. junius óta négy egyén adományából 1050 irtot, tiz orvos ajándékából 3895 forintot kapott a rendes bevételeken kívül. Mindamellett kiadása fedezésére 5200 forint váltó-kölcsönt és 2000 forint magán- kölcsönt vett föl. Az egyesület működése különösen azért esik súlyos beszámítás alá, mert bevételeit teljesen az adminisztratív kiadásokra, tiszti fizetésekre, élőlegekre, orvosi tiszteletdíjakra s províziókra fordította. Készpénzkészlete nincs. Az egyleti működést illusztrálják a következők: 1896. junius 30-án dr. Keppich adott 300 forintot; Sebestyén 500 forintot, Grancz 150 frtot, Széli Kálmán 100 forintot. „Ismeretlen egyén“ 3895 forintot. Ez az ismeretlen egyén tiz budapesti orvos, a kik az egylet volt elnökével Rotter Lajossal, az igazgatóval Hegedűs Mártonnal szerződtek, hogy tiz évig lesznek az egyesület orvosai és provízió fejében adták a 3895 frtot. Ezeken kívül a Fővárosi Bank r. t.-tól 1897. deczember 2-án 200 frt, 1898. január 29-én 700 frt, 1898. május 15-én az Erzsébetvárosi Bankszövetkezettől 3000 frt váltó-kölcsönt vettek fel. Valamennyi váltón Borovicz Adolf főpénztáros a kezes, a ki a bizottság előtt kijelentette, hogy a fizetést hajlandó a sajátjából eszközölni. Az alapszabályok egyik pontja alapján a tisztviselők alkalmazása, fizetésük nagysága felett az elnök, két alelnök, pénztáros, ellenőr és igazgató jogérvényesen határoz. Ez a pont számos visszaélés alapja. Az egyesületnek 668 elkönyveli tagja van, a kik közül 400-an 929 hónapra á 1 frt 50 kr összesen 1393 frt 50 kr; tagdíjjal vannak hátralékban. 268 tag rendesen fizet.
