Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-10 / 15. szám
1899. április 10. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 Az „egyesületekéről. Az emberrel vele született szabad akarat, az együttélés szülte ösztönszerö vágy természetes megtestesülésének : az egyesülésnek czélja az egyenként gyenge erők összevonása a tömörülő egyedek érdekeinek érvényesítése czéljából. A mily természetes ez az emberi jog a maga tiszta mivoltában s a mily mérvben kívánatos ennek a jognak tiszteletben tartása: ép oly elítélendő és kárhoztatandó az a határtalan visszaélés, mely annak napjainkban a végletekig menő elfajulására vezet. A társasélet keretében érvényesülést kereső törekvéseknek a leleményesség mindenkor és mindenütt alkateleme volt és lesz. De míg normális, azaz a benne rejlő belső erők folytán fejlődött társadalomban, ha nem is kizárólag, de nagyobb részben értékes és ethikai szempontból meg nem támadható megnyilvánulásokban jelentkezik : addig a nem természetes erők szülte, vagy bizonyos erők által nem természetes alapon erőszakolt fejlődés keretében rendszerint elítélendő jelenségekben ölt testet. A fejlődött angol-, amerikai társadalom igazi otthona a leleményességnek, a mely értékéhez mérten képes is érvényesülni, s a társadalomnak bármely részében és rétegében keres talajt: többé-kevésbé czélt ér. A technika, a kereskedelem, a reklám, a tudomány terén : bámulatot gerjesztő találmányoknak, nem hallott ismereteknek feltalálásában nyilvánúl, a mindent abszorbeáló társadalomban az anyagi erők mozgalmát idézi elő s úgy az egyedek, minta köznek mérhetlen felsőbbségét biztosítják más társadalmakkal szemben. És ha megvannak — pedig nagyon megvannak — ennek az angol-amerikai leleményességnek az elítélendő kinövései is: ne feledjük, hogy ezekben a társadalmakban az általános műveltség, az ösztönszerű értelem sokkal több ellentállási képességgel ruházza fel az egyedeket, hogysem azok ne lennének képesek a léha, a szédelgő leleményességet felismerni, annak ellentállani s érvényesülését individualiter megakasztani. Nem így áll a dolog a kevésbé művelt társadalmakban különösen nem minálunk. A mi társadalmunkat, sajnos, nem azok az egyedek alkotját, mint az angolt vagy általán az európai nyugoti nemzetekét. Sem a műveltség általában, sem a tudás és tapasztalatok edzette Ítélő és megfigyelő képesség nem olyan fokú nálunk illetve bennünk, hogy képesek lennénk annak a leleményességnek hatása alól, mely köztünk keres életet s a mely rendszerint kétségbeesett, idegenből ideszakadt, alacsonyabb vagy magasabb szárnyalású szédelgő szellemek produktuma — magunkat emancipálni. A leleményességnek tehát az a faja találja meg a m társadalmunkban hálás talaját, mely a tudatlanságra, az ebből folyó hiszékenységre építi terveit, melynek egyedüli czélja a tudatlanság kizsákmányolása. A minden erkölcsi vagy ethikai motívum nélküli leleményesség a legszemérmetlenebb nyíltsággal élősködik közöt- lünk a különböző, házassági, hitel-, ingatlan forgalmi, szerelem, érdemjel, stb. stb. közvetítő foglalkozás alakjában és a kölcsönös segélyző, jótékony, betegsegélyző, szak- stb. stb. egyletek alapításában A kellő műveltség nélkül szűkölködő gyenge társadalom s a laza jogrendszer nyújtanak tehát alapot és módot arra, hogy a szédelgés jogszerűnek látszó formák között virágozzék s az egyesülési szabadság magasztos eszméje discreditáltassék. De ha a társadalmi műveltséget hirtelen magasabb színvonalra emelni nem lehet: az államnak kell törvényalkotó erejével saját polgárai anyagi érdekének megmentése czéljából a szédelgéseknek praeveniálnia. Hiába mondjuk, hogy jogállam vagyunk ha legvitálisabb életviszonyaink jogi szabályozatlansága egy egész társadalmi osztályt dob oda a szédelgés állandó martalékául! Törvény- alkotási tevékenységünk teljesen nyugoti mintájú: de viszo- uyaink igen sok részben keletiek. Állandó gondosságunkat képezi jogrendszerünknek kikerekítése, tökéletesítése, az igaz. Tág szemekkel meredünk nyűgöt felé s a felszínen levő ottani törvényalkotás nyomán mi is alkotunk abban az irányban s akként, a mint azt ott látjuk De mert a társadalmi élet legmélyén levő körülmények a nyugoton már régebb idő óta nem igényelnek — részint a fentebb vázolt ottani társadalmi viszonyok, részint régebb gondoskodás következtében — rendezést : mi ezekre vonatkozólag nem látván ott mozgolódást, magunk sem mozgolódunk. Azután meg államformánk sem alkalmas minden nyugoti intézkedés reczipiálására. Szóval magasröptű jogi gondolkodásunkban a társadalmi elemi viszonyok jogi rendezése nem köti le figyelmünket. De jogállam vagyunk s az első felvetett szóra — érdekelt és nem érdekelt — sietünk ezt hangoztatni; utalni magasztos és sok nemzet közjogában ismeretlen s tényleg vakitóan liberális alapjogainkra! Egyéni szabadság, sajtó- szabadság, egyesülési, gyülekezési stb. szabadság !... Politikus, jogász, államférfi, a sajtó: unisono igen virágos és fellengző eszmefuttatásokban kéjelegnek ezeknek a fogalmaknak hangoztatásánál. Ugyanakkor mindanyian megfeledkezünk az arany igazságról : «summum jus, summa injuria“ hogy a jognak csak megszabott határai adják meg tartalmát, értékét. Azaz... nem feledkezünk meg csak következetlenek vagyunk, mert hisz megszabjuk, nagyon megszabjuk, pl. az egyén cselekvési szabadságának korlátáit. Csupa figyelem vagyunk az egyén gyöngeségei iránt (elismerem, annak jól felfogott saját érdekében): nem szabad az egyénnek az egyéntől a megállapítottnál magasabb kamatot szedni, nem szabad az egyénnek saját hajlama szerint magát leinnia, nem szabad vasárnap dolgoznia, nem szabad a vasút töltésére lépni, nem szabad a haladó villamosra felszállnia, nem szabad a kocsi belsejében köpni, nem szabad mások hallatára káromkodnia, az utczán csoportosulnia, saját testi épségében kárt ejtenie stb. stb. ... a szent sajtó szabadságának örömpoharába is — ide-oda dicső, érinthetetlen alapjog — csepegtettünk egy néhány üröm- cseppet... Ez így van : és igen helyesen. De ha így van, bátorkodom kérdeni: miért szabad a szédelgőknek az egyesületek keretében, ne nyúlj hozzám falak közt szabadon kizsákmányolni a társadalom legelhagyottabbjait ?! Miért szabad a munkanélkül élő szájhősnek a társadalmi szervezet elleni gyűlölet magvát a kellőleg nem érett s azért könyen félrevezethető tömeg közt — az egyesület keretében — tudatosan hintegetnie?! Mi állja útját annak, hogy a mint az alapjogok
