Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-03 / 14. szám
Magyar székesfőváros 13 Í899. április 3. r > t ~ A közbiztonság és közrendészet is nyerni fog általa. Mert a gépszerkezet engedelmes s a lónál könnyebben kormányozható. S a zaj, melyet egy fiakkernek a kövezeten tovagördü- lése okoz, s mely különösen sebesebb hajtás esetén a tapasztalat szerint fülsiketítővé fokozódik, a villamos fiakkereknél felére fog redukálódni, mert elmarad a lovak patáinak csattogása. Sok érvet hozhatnék fel állatvédelem szempontjából is a villamos fiakker mellett, de ezek közül csupán a közönség állal is leginkább ismert kettőre kívánok rámutatni: s ez a kocsisok ismert kegyetlenkedése és különösen a téli időkben gyakran előforduló azon szánakozást keltő esetek, a mikor a szegény állat a kövezeten elesik s nagy ügygyel-bajjal lábra állíttatik. A nagy közönségre nézve javúlni fog a helyzet még nézetem szerint abból a szempontból is, hogy nem kell majd többé vesződni a magukviselete által sok panaszra okot szolgáltató elbizakodott mostani bérkocsisokkal. Ezen állításomat onnan mentem, hogy miután a villamos fiakker hajtása, helyesebben vezetése bizonyos szakismeretet, tanult ágot fogván igényelni, remélhető, hogy jövőben — ha lehet ezen kifejezést használnom — műveltebb elemekkel lesz dolgunk. A villamos fiakker behozatala végül a város kasszájára is jótékony hatással fog lenni. Csak kevesen tudják ugyanis, hogy épp a közegészségügyi érdekek megóvása indokából a mostani kocsiállomások berendezése és fentartása, bizony jelentékeny költségébe kerül a városnak, a mely költségek a jövőben a minimumra fognak redukálódni, mert úgyszólván csak a helyet fog kelleni kijelölni s kész lesz az állomás. De másfelől a kövezet sem fog oly gyorsan romlani mint eddig — a mit a lovak patkói jelentékenyen elősegítenek — s közvetve az is pénzügyi előnyt jelent. Biztosra vehető, hogy bérkocsiiparosainknál — miként a taxaméter, úgy a villamos fiakker behozatala is ellenzésre fog találni. No de ne féljenek, az ő jogos érdekeik ezután is kellő tekintetben fognak részesülni, s nem kell megijedniök, hogy a villamos fiakker egyet jelent az ő pusztulásukkal, mert bizton számíthatnak rá. hogy azután is számosán lesznek azok, a kik szívesebben fognak büszke paripákkal végig robogni az Andrássy- és Stefánia-utakon, mint electromobilon. Antal Gyula Fejlődésünkhöz. (Adóemelés. — Városrendezés. — Házüzérkedés. — Lakásbérek.) Huszonöt év után kezdjük észrevenni, hogy a reánk zúduló föladatokat pusztán a közvetett adók emelésével nem oldhatjuk meg. A közvetett adók a népesség egészét érik, de a legszegényebbet sújtják legjobban. Fejlesztésüknél az a tetszetős argumentum járta, hogy a főváros intézményei a széles néprétegek javára válnak, kell tehát, hogy a teher is azokra háruljon. Magában véve épen oly helyes ez az elv, mint az a másik, a mely a társadalom föladatául a termelést tűzi ki. De a mint a termelésnek a fogyasztással nem számoló fokozása túltermelésre, válságokra, tömegnyomorra vezet, akként teszszíik a közvetett adók emelésével is a megélhetést drágábbá és annak végeredménye a létminimumnak oly mértékű emelkedése, hogy zsenge iparunk azt meg nem bírja és a külföldi verseny áldozatává lesz. A megváltozott nézet csak a folyó év költségvetésének tárgyalásánál kerekedett felül. Addig az egyenes adók emelését elvből elleneztük. A mint azonban már szokásunk, hogy egyik végletből a másikba esünk, az egyenes adók emelése most már különös nyomatékkai kerül napirendre. Hisz az első, az 5°/0-os iskolaadó, mint ha már megvolna. Ebben az irányban azután nem is lesz oly nehéz a „fejlesztés“. Csak az 1884. évi XVII. törvényczikket említjük, a mely az iparosinasok oktatására 2°/0-os és az 1891. évi XV. törvényczikket, mely a kisdedóvás költségeire 3°/0-os pótadót enged meg. Ezek ugyan még nem aktuálísok, de az említett közigazgatási föladatok emelkedő irányzatát tekintve, akadémikus értékűeknek sem tekinthetők. A fogyasztási adók emelésével szemben az egyenes adók emeléséről mindig azt hallottuk, hogy azok a vagyonra, a keresetképességre nehezednek, hogy itt az ideje, hogy a kumulált tőke is vegye magára a megfelelő terhet és járuljon azoknak az intézményeknek a fentartásához, a melyeknek létét köszöni. Vizsgáljuk már most rövidesen a főváros egyenes adójövedelmének eredetét és megoszlását. Sem a fővárosnak költségvetése, sem pedig zárószámadása nem tünteti föl az egyenes adók egyes nemeinek tényleges lioza- dékát és így meg kell elégednünk a kivetési adatok alapulvételével. Az 1898. évben történt adókivetés szerint a főváros javára esik: frt °/o Földadó czímén 13,334 0-4 Házbéradó czímén 1.809,308 55'8 I., II. oszt. keresetadó czímén 59,488 1-8 HL, IV „ 870,804 26-9 Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója czímén 432,243 13-3 Tőkekamat és járadékadó czímén 56,793 1-8 Együtt 3.241,970 1000 Ez a pár szám annyit mond, hogy mai adórendszerünk mellett községi járulékos adóink emelése kerek 5670 erejéig a házbérjövedelmet éri, a mit úgy is fejezhetünk ki, hogy a lakófelekre hárul át. Csakhogy ezt az adóalapot már egy más speczifikus fővárosi adó is terheli, ez a házbérkrajczár, a mely a folyó év költség- vetésében 1.603,600 írttal szerepel. Az új egyenes adók, vagy a meglevők emelése tehát első sorban a már amúgy is megterhelt házbéradót éri, míg a kereseti adó, a melynek a főváros termelési és teherbírási mutatójának kellene lennie, e mellett eltörpül. A fővárosi adóköteles ház hozadékának 31%-át az adó nyeli el. Ebből negyedrészt (a hozadék 7‘8%-át) a községi adópótlék és a házbérkrajczár képvisel. Az ideiglenes adómentes (12 és 15 év) házaknál a bérhozadék 11'6%-a megy adóra, ebből mintegy kétharmadrész községi pótlék és házbérkrajczár (a hozadéknak itt is 7'8°/<ra) czímén. A kivételes (30 évi) adómentességű ház 15 évig mentes úgy az állami, mint a községi adótól és csak a következő 15 év alatt fizet 22%-os állami adó helyett 10%-ot és ennek községi pótlékát. A házbérkrajczár azonban mindenkor fizetendő.
