Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-03 / 14. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS ii 1899. április 3. úgy, hogy a segédeknek csak 12—16 írt jutott A tandíj a külvárosokban havonkint 12 kr., a belvárosban 24 kr. volt, a Ferenczvárosban lietenkint két váltó garast fizettek a gyermekek. A tanulók száma a harminczas években alig rúgott 3000-re, kik csak két osztályban taníttattak; a llí-ik osztályt a 40-es évek elején, a IV- ik osztályt még csak az 50-es évek elején állították föl. Iskolaépület mindössze öt volt s ezek is a lehető legnyomorultabbak ; szorosabb értelemben vett iskolaházat az 50-es évek közepén építették az elsőt.“ El sem hinnők mindezt, ha nem maga Frey bácsi beszélné, a ki a harminczas évek elején maga is afféle „kántortanítói segéd“ volt. Vájjon lehetséges-e, hogy 50 esztendő alatt olyan nagyot forduljon a világ? Tudjuk, látjuk, hogy fejlődött s fejlődik ma is szeretett fővárosunk; óriási a haladás mindenfelé, de a hogy oktatásügyünk fejlődött, arra alig hiszszük, hogy példa volna a kontinensen ! Az iskolák száma ma már meghaladja a százat! Majdnem kivétel nélkül mindannyi díszes, modern berendezésű épületben van elhelyezve, melyek értéke meghaladja a 10 millió forintot. A tanítók és tanítónők száma jóval meghaladja az ezret s ma az iskolaszolgáknak jóval több a fizetésük, mint 50 esztendővel ezelőtt az igazgatóknak. Az iskolák fölszerelése, az oktatás, a fegyelem és rend, a tanítói kar képesítése kifogástalan. A polgári iskolákban nagyobbrészt középiskolai tanárok tanítanak, az elemi iskolai tanítók közül pedig több száznak polgári iskolai oklevele van. Az is igaz, hogy a mily rohamos mértékben fejlődik az oktatásügy, oh an mértékben emelkedtek a tanügyi kiadások is. A 40-es években az összes tanügyi kiadások alig rúgtak 5—6 ezer írtra; az 50-es években már 50 ezer forintra, a főváros egyesítésekor 661 ezer forintra rúgtak a kiadások, ma pedig megközelítik a 3 millió forintot, nem is számítva azon összegeket, a melyeket a főváros évről-évre új iskolaházak építésére és fölszerelésére áldoz. Ez az óriási numerus a legékesebben szóló bizonyítéka annak, hogy kulturális fejlettség tekintetében mily magasan áll a főváros. Rövid néhány évtized alatt nemcsak helyre* hozták az elődök mulasztásait, de nem kiméivé semmi áldozatot. megtettek minden lehetőt, hogy méltó helyet foglalhassunk el a nagyvárosok sorában. A provincziális kis város 50 esztendő alatt hatalmas fő- és székvárossá fejlődött; talán nem is állunk már olyan messze attól, hogy a világvárosok sorába emelkedjünk ! Gróf Festetics Géza. Az új városház. Az első pár tavaszi nap csalóka melege életre ébresztette a Károly-kaszárnyának az ürességtől tátongó, poros elhagyatottságban szunnyadó folyosóit és termeit. Megkezdték a gránátos-utczai résznek a régi városházból kiköltöző hivatalok czéljára leendő átalakítását. Nemsokára átalakítják a volt lovagló iskolát vásárcsarnokká, sőt az udvarban körülötte fekvő épületrészek alján napról-napra új boltok készülnek, úgy, hogy nemsokára az istállókra is rákerül a sor. Az emeleten is szaporodnak a műhelyek, raktárak, s legközelebb a Károly-körúti részbe is újabb hivatalokat fognak elhelyezni. Ennek a nyüzsgő életnek a láttára önkéntelenül felmerült lelkemben az az aggodalom, vájjon a kaszárnya belsejének ez az ideiglenes felélénkítése nem jelenti-e az új városház építése eszméjének hosszabb időre való elszunnyadását ? Ezt az aggodalmat megértheti mindenki, a ki ismeri a főváros központi hivatalainak jelenlegi elszórtságát, s az abból eredő nyomorúságokat, — a ki tudja, hogy mit jelent a mi viszonyaink között egy központi városház. A központi hivataloknak együttes, megfelelő elhelyezése rátermett tisztviselői kar mellett fontosabb minden újjászervezésnél, mert a jó, pontos, megbízható, gyors és olcsó közigazgatásnak alapföltétele. E nélkül minden újjászervezés csak részleges sikert biztosíthat, sőt némely kívánatos szervezeti reform czélszerűen csakis a központi elhelyezés megtörténte után lesz megoldható. Viszont központilag elhelyezett hivatalok és alkalmas személyzet mellett a meglevő szervezet hiányai is elsimulnak. Egy szóval az új városház egy valóságos köz- igazgatási programm. Már most az a kérdés, hogy tulajdonképen mi akadálya van az új városház minél előbb leendő felépítésének ? Úgy látom, hogy a legfőbb akadály az a meglehetősen elterjedt felfogás, a mely szerint a főváros jelenlegi pénzügyi helyzetében egyelőre nem is szabad gondolni az új városház építésére. Ennek a felfogásnak alapját és okait kutatva és bírálva, másrészt átvizsgálva az új városház elhelyezésére és felépítésére vonatkozólag ed- digelé felszínre került különféle tervezeteket és számításokat, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az új városház kérdésének czélszerű és aránylag rövid idő alatt leendő megoldása még a főváros jelenlegi pénzügyi viszonyai mellett sem lehetetlen, s épen ennek a kifejtésére óhajtottam a jelenleg nekem kínálkozó alkalmat felhasználni. Nézetem szerint az új városház építése a főváros háztartásának minden érzékenyebb rázkódtatása nélkül megvalósítható lenne, ha az nem egyszerre, hanem több részletben történnék. Tekintettel arra, hogy a városház nem egy pár évtizedre, hanem beláthatatlan hosszú időre készül, azt legalább másfélszer oly nagy terjedelműre kell tervezni, mint a mennyire most volna szükség. Miután pedig a Károly-kaszárnya gránátos-utczai része az őszre már át lesz alakítva a régi városházban elhelyezett hivatalok részére, azonkívül a lipót-utczai városház továbbra is használatban marad, az építendő új városháznak körülbelül egy negyed részében a még bérházakban levő összes központi hivatalok elhelyezhetők lennének. Legelőször tehát az új városháznak ez a kisebb része volna teljesen felépítendő. Hogy az elmondottakat némileg illusztráljam s valamely hozzávetőleges pénzügyi számítást is tehessek, az új városház elhelyezésére vonatkozó számos tervezet közül kikerestem egyet, a melynek alapján az általam kontemplált részletenként való megoldás aránylag a leg- czélszerűbben keresztülvihető. Ez pedig azon tervezet, a melyet Heuffel Adolf középítési igazgató úr ide vonatkozó legutóbb beterjesztett javaslatával másodsorban ajánlott elfogadásra. Ezen terv szerint az új városháznak a reprezentatív helyiségeket magában foglaló főrésze a Károly-körút felé néz, s ebből két oldalt a granátos- utcza felé terjedő két szárnyépületben helyeztetnének el
