Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-03 / 14. szám
1899. áprilisy3. 7 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Szakfelügyelet az elemi népiskolákban. Irta: Szabó Károly, tanácsos. Alig van Európában város, mely, különösen a rohamos fejlődést tekintve, oly óriási anyagi áldozatokat hozna az oktatás és főleg a népoktatás fejlesztése érdekében, mint Budapest székesfőváros. Harmincz esztendővel ezelőtt Pest város összes oktatásügyi kiadásai alig haladták meg a százezer forintot, ma kerekszámban három millió forintra rúgnak a rendes tanügyi kiadások, mely összegből magára az elemi iskolákra közel két millió forint esik. S ha az eredményt tekintjük, úgy konstatálnunk kell, hogy az külsőleg arányban van a hozott áldozatokkal. Iskoláink száma a szükségletnek teljesen megfelel; épületeink diszesek és modern berendezésűek ; az iskolák felszerelése kevés kivánni valót hagy hátra; a tanítóság ügy- buzgósága és szakképzettsége ellen sem tehető kifogás; sőt a tanítók anyagi helyzete is olyan, mely kiilön-külön s együttvéve is tisztes helyet biztosít nekik a társadalomban. Az extenziv fejlődés tehát minden tekintetben arányban van a hozott áldozatokkal; s e részben a legszigorúbb mértékkel mérve sem találhatnánk kifogásolni valót. Sajnosán kell azonban konstatálnunk, hogy iskoláink belső intenzív fejlődése még igen sok kivánni valót hagy hátra s hogy a szellemi eredmény, bármily enyhén is bíráljuk el állapotainkat, nem áll arányban a milliókra rúgó áldozatokkal. Ha ennek okait fürkészszük, könnyen megleljük abban a körülményben, hogy iskoláinkban fölötte hiányos a szak- felügyelet. Mindazok, a kik a fönnálló törvények és szabályok értelmében a szakfelügyeletet teljesíteni hivatva volnának, részben a szakképzettség hiánya, részben nagymérvű egyéb elfoglaltságuk folytán nem képesek azt oly mértékben teljesiteni, a mint azt az ügy érdeke megkívánná. Mulhatlanul szükséges tehát, hogy a szakfelügyelet teljesítésére külön szakemberek alkalmaztassanak, kik fölmentve minden bürokratikus teendőtől, kizárólag az iskolalátogatásokra, illetőleg az oktatás megfigyelésére és irányítására szorítkozzanak. Iskoláink nagyon is nagy hiányát érzik annak a szakértő, gondos és tapintatos felügyeletnek, mely egyrészt a kezdőt felvilágosítsa, útbaigazitsa és támogassa, másrészt a csüggedőt bátorítsa, lelkesítse; nagy hiányát annak a felügyeletnek, mely egyrészt a kiválókat és hivatottakat méltánylásban és elismerésben részesítse, másrészt a kontárokat eltávolítsa. Igaz ugyan, hogy a szakfelügyelet ilyetén szervezése újabb terheket fog a fővárosra róni, de ha figyelembe vesz- szük, hogy a helyes szervezettel, a szakfelügyelők tapintatos és körültekintő kiválasztásával végre valahára megkezdhetjük iskoláink intenzív fejlesztését is, úgy semmi áldozattól visszariadnunk nem szabad. Hiszem és reményiem, hogy a szak- felügyelet nem csak népoktatásügyünk nívóját fogja emelni, hanem előmozdítója lesz a tanítók erkölcsi és anyagi érdekeinek s javára lesz az egész hazának és fővárosunknak is. Az útépítési és kövezési kérdésnek a fővárosban finanezialis szempontból való megvilágítása. Irta : Lampl Hugó, főszámvevő. A fővárosban az 1875—1898. években, tehát 24 év alatt utak építésére, új kövezésekre és egyéb utczabur- kolatökra 10.341,300 forint — átlag tehát évenkint 431,000 frt adatott ki; emellett niacadam-utak jókarban tartására 6.765.300 frt, évenkint tehát átlag 282,000 frt; kövezet és egyéb utczaburkolat javítására ésjárdaraka- tási munkabérre pedig 4.701,565 frt — évenkint tehát átlag 200.000 frt merült fel. Az igen nagy kiterjedésű és rapid fejlődésben levő fővárosunkban azonban a kereskedelem, ipar és közlekedés igényeit évi 431.000 frtnyi összeggel egyáltalában nem lehetett kielégíteni; ennél nagyobb összegek pedig az évenkinti előirányzatokban nem állottak átlag rendelkezésre s így ezen szükségleteknek legalább elutasít- hatlan részben való kielégítésére csak két mód kinál- kozott:vagya közterhek felemelése, vagy pedig kölcsönök felvétele. A főváros 1888. évben az utóbb említett módhoz folyamodott, a mikor ugyanis elhatározta, hogy a főbb közlekedési utaknak tartósabb anyaggal való helyre- állítására a főváros kezelése alatt álló intézeti alapokból és alapítványokból mintegy 900,000 frt erejéig 10 év alatt visszafizetendő kamatozó kölcsön vétessék fel. Ezen kölcsön segélyével az előirányzat keretén kívül 931,378 írtba került útépítés és új kövezés eszközöltetett — és ha ezen mód folytatólag alkalmaztatott volna, a felvett kölcsönök évenkint egy tizedrészével a községi alap folyó bevételeiből történt visszafizetése és az alapok- és alapítványoknak különben is folytonos gyarapodása folytán oly fedezeti alap állott volna a fontosabb szükségletek teljes fedezésére rendelkezésre, hogy a főváros háztartásának ezen fontos része többé gondot nem okozott volna — és e mellett a kölcsönadó főv. alapok és alapítványok érdeke teljesen biztosítva lett volna — mert a fővárosnak mint adósnak bonítása kétségbevonhatatlan. Azonban 1895. évben a főváros által kezelt intézeti alapokból és alapítványokból bármily czélra való kölcsönvétel teljesen és végképen beszüntettetett — és az ott ennek folytán egybegyűlt mintegy 3 millió forint fővárosi 100 miiló koronás 4 %-os kölcsönkötvenyekbe fektettetett. Ekként elapadván az előirányzat keretén kívül rendelkezésre állott fedezeti alap, kénytelen volt a főváros már 1895. évben felmerült elutasíthatlan útépítési szükséglet fedezésére — az előirányzat keretében erről gondoskodás nem történhetvén — egyéb mód hiányában a 100 millió koronás kölcsönt kijelölni — minek folytán ezen kölcsön terhére 1896—1898. években 256,700 frt kiadás merült fel. Felsőbb helyről azonban a főváros attól, hogy útépítési és kövezési munkálatokra a hosszabb lejáratú nagy kölcsönt vehesse igénybe, végképen eltiltatván — a most már nagyobb arányokban jelentkezett számosabb és igen költséges útépítési munkálatokra rövidebb lejáratú függő kölcsön felvétele vétetett tervbe — és annak felvételéig az elutasíthatlan és elodázhatlan szükségletként jelentkezett útépítési munkálatok költségei átmenetileg a 100 millió koronás kölcsönből kamat nélkül előlegezni hatá- roztattak; ily átmeneti kiadásokra az 1897. és 1898. években 794,811 frt merült fel.
