Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-04-03 / 14. szám
b M A G YÁR SZEK ESE() V AR( >S 1899. április 3.- --— .......f- — termés zetes kívánalomként előtérbe állította a régi, jórészben nagyon is egyszerű vagy már rozzant templomok restaurálásának, több városrészben pedig új templomok emelésének szükségét is. így nyertek modern felújítást és átalakítást a tabáni, krisztina-városi, vizi-vá- rosi, újlaki, ó-budai, belvárosi és józsefvárosi plébánia- templomok ; a Ferenczvárosban és Kőbányán új templomok épültek, építkezés alatt áll és nemsokára befejezést nyer a hatalmas lipótvárosi bazilika és az erzsébetvárosi új plébánia-templom. És ha mindezekhez még hozzáveszszük azon anyagi támogatásokat, és segélyzéseket, melyekkel a főváros különösen a Mátyás-templom restaurálásához, a karmeliták és a reformátusok két új templomának felépítéséhez, a felekezeti hitoktatás költségeinek fedezéséhez stb. hozzájárul, és a melyek együttvéve már eddig sok, igen sok millió forintra rúgnak, bátran mondhatjuk, miszerint a főváros, a valláserkölcsi érdekek szolgálatában is, elsőrangú helyet foglal el. És a midőn a főváros ekkép százezreknek vallás- erkölcsi érdekeit ápolja meleg szívvel és példás áldozat- készséggel, evvel egyszersmind a magyarosodás ügyét is mozdítja elő. Mert egyfelől a főváros hazafias érzelmű lelkészsége méltóbban nem viszonozhatná a törvényhatóság nagylelkű gondoskodását, mint ama buzgólkodásával, mely szerint édes magyar anyanyelvűnknek a szószékről is tért hódítani igyekszik. De van eset rá, hogy a hatóság ily irányban egyenes kikötéseket is tesz. így midőn a karmeliták budapesti rend házának a VI. kerület külső részében épülő temploma czéljára 60,000 frt segélyösz szeget szavazott meg, tette azt annak egyenes kikötésével, hogy az egyházi szónoklatok hazafias magyar szellemben fognak tartatni. Most pedig, hogy az újonnan épült, úgy tervezetében, mint kivitelében remek művü kőbányai templom a husvét vasárnapján tartandó első ünnepélyes szent misével a közhasználatnak átadatni fog, a herczegprímás úr hozzájárulásával az lett megállapítva, miszerint a kőbányai eddig magyar, német és tót nyelven tartott egyházi szent beszédek ünnep- és vasárnapokon, a főisteni tiszteletek alkalmával jövőre nézve csak magyar nyelven tartassanak. De mindezek között kétségen kívül a legszebb és kihatásában a legfontosabb a székes-főváros törvényhatóságának ama legújabbi ténye, a melylyel a budapesti görög-katholikus egyházközséget kegyurasága alá fogadta. Mintegy 20,000 görög-kath vallásit polgárát, a ki eddig az önnálló hitközség megalapításához szükséges anyagi erő hiányában csak máshonnan kereshette és várhatta egyházéleti boldogulását, csatolta ezzel az összetartozás e kötelékével is magához, és a midőn a főváros törvény- hatósági közgyűlése egyhangú elhatározásként kimondotta, miszerint az egyházközséget azon javadalmazásban és anyagi támogatásban fogja részesíteni, a mely a székes- fővárost a kegyúri jog gyakorlásából kifolyólag megilleti: ezen nagylelkű elhatározás kölcsönös hatása alatt nem lehet kétkedni abban, miszerint viszont a görög-kath. egyházközség is fényesen fogja igazolni és beváltani a fővárosnak ugyanazon közgyűlési határozatában kifejezett azon határozott reményét és várakozását, „hogy a székes-főváros kegyuraságába fogadott budapesti görög- kath. egyházközség minden tőle kitelhető módon arra fog törekedni, hogy azon haza nyelve, mely őt szívébe fogadta, templomában, szertartásaiban is egészen otthonát találja“. A székes-főváros rohamos fejlődésével arányban ugyanily mérvben emelkedő közszükségleteit tekintve, azon czélból, hogy a hatóság kötelezettségeinek minden irányban megfelelhessen, kétségtelenül okszerű gazdálkodásra és szigorú takarékosságra van szükség. Az okszerű gazdálkodási rendszernek egyik fő- és nem tagadom, jogosult elve az, hogy a százezreket és milliókat lehetőleg csak oly beruházásokra kell fordítani, a melyek előbb vagy utóbb, közvetlenül vagy közvetve a befektetett tőke kamatozását biztosítják. Azok az anyagi áldozatok, a melyeket a főváros a fentebb érintett czélokra fordít, igaz — számvevőileg elkönyvelhető jövedelmet nem kínálnak; azonban vannak ideális czélok és feladatok is, — és él bennem a meggyőződés, miszerint a templomokra és vallási czélokra fordított és még fordítandó beruházások is áldásosán meghozzák gyümölcsöző kamatait — a közerkölcsiség tőkéjének. És erre a megerősödésre talán szüksége is van ennek az értékében alászállott tőkének. Költségvetés és számvitel. — Irta: dr. Vaszilievits ‘János tanácsos. — A főváros egyesítése óta eltelt huszonöt év óta tapasztalható rendkívüli fejlődés fokozódásával mindinkább nyilvánvalóvá lett, hogy a községi pénzügyi igazgatás avult szervezete többé nem felel meg a modern községi élet követelményeinek. A világvárosias fejlődés folytán a főváros elemi erővel túlnőtt azokon a kereteken, a melyeket a törvények, szabályrendeletek és a régi gyakorlat a községi háztartás intézésére megszabtak. Az e téren eddig követett eljárás ferdeségei s egy czéltudatos, előrelátó pénzügyi politika hiánya különösen érezhetővé vált az utóbbi évek folyamán, — a mióta t. i. a községi háztartás egyensúlyának olyan mértékben való megzavarása állott be, hogy a háztartási rendszer gyökeres újjászervezése elől többé kitérni nem lehet. Ezúttal nem akarok kiterjeszkedni a községi háztartás belső rendszerére, a községi szolgáltatások annyira kívánatos reformjára, hanem inkább a pénzügyi igazgatás vitelénél eddigi követett eljárásra s annak folyamatban levő újjászervezésére. Az eddig követett rendszer szerint a főváros pénzügyi igazgatásának összes szálait a főszámvevő tartotta a kezében. Nemcsak ő volt a főváros legfőbb véleményező közege, hanem a pénzügyi kérdéseket illetőleg minden kezdeményezés is rendszerint tőle indult ki. Ugyancsak ő állapította meg az évi költségvetés terve
