Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-03-27 / 13. szám
II. évfolyam. Budapest, 1899. márczins 27. 13. szám. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP. Előfizetési Ara: SzékEszti És kiadja: Szerkesztőség és kiadó: Egész évre .............................. Fé lévre ................................... 6 frt. . 3 frt. D*- BARTHA SÁNDOR. IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. A főváros közigazgatasa. Avatott kézből kaptuk az alábbi levelet a belügyminiszterhez czímezve s közöljük azt minden kommentár nélkül, mert híven jellemzi a főváros közigazgatásának mai állapotát : Nagyméltóságú Belügyminiszter Úr! Budapest székesfőváros közigazgatása az 1872: XXXVI. t.-cz. és az annak alapján megalkotott fővárosi szabályrendelet rendelkezései szerint végzi működését. A törvény és a szabályrendelet nőttek-e ki a modern korból, vagy a közigazgatás közegei ragaszkodnak a rendelkezések betűihez: nem akarom eldönteni. A valóság az, hogy ennek a hatalmas világvárosnak községi élete — a hivatalos életet értve — lassúbb a szomorú halálnál. A benne élők váltig azt erősítik, hogy működésüket a paragrafusok nyűgözik és léterejüket a bürokráczia emészti fel. Igazuk van-e vagy sem: nem vitatom. Tény azonban az, hogy egy 18 évvel ezelőtt végrehajtott közintézmény létesítésének ügyiratai ma is vándorolnak a hivatalokban; egy 10 frtos felebbezési ügy számos ivekre terjedő aktái, a melyeknek eredete 1893-ra terjed vissza, még mindig növekedőben vannak; egy kültelki lámpaállítás 12 frt 5 Ökrös költsége, miután 20 különböző fórumot megjárt, néhány esztendei stagnálás után ma is elintézésre vár a számvevőség könyveiben. Az ezekhez hasonló ezerszámra rugó apróságok, kötve a legprimitívebb elintézési formákhoz, haszontalanul terhelik a tisztviselőket, a kiknek az lenne a hivatásuk, hogy a főváros életbevágó kérdéseiben kezdeményező és vezető szerepet vigyenek. Az említett törvény hibás szerkezet^ évek óta vár ez üdvös újításra s az e tekintetben nyert Ígéretek daczára a főváros közigazgatása ma ugyanott áll, a hol huszonöt évvel ezelőtt. Pedig mondanom sem kell, hogy az elmúlt évtizedek alatt Budapest nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is nagy mértékben változott. Változatlan e nagy városban csupán a közigazgatás, a melynek haladását, fejlődését egy avult törvény ósdi szabályai kötik meg. A fővárosi törvény magát a közigazgatást s annak vezető elemét: a tanácsot kiszolgáltatja a törvényhatóságnak, a mely az öregek egyszerű patriarchális testületéből családi és egyéni érdekeket kultiváló csoportozattá' vedlett át. Ez a testület kormányozza a fővárost, törvényt szab 600,000 embernek, uralkodik fölötte, kegyetlen kézzel magához ragadja mindazt, a mi hasznot hajt, s a míg csupán a maga felhizlalására törekszik, nem törődik azzal, hogy maga a község szegénységre jut s anyagi zavaraiban kimerül. Három évvel ezelőtt komoly Ígéret hangzott el a kormány részéről a fővárosi törvény ujjáalko- tására. Állítólag el is készült az erre vonatkozó reformjavaslat. Tartalmát ugyan a tervezőin kívül más nem ismeri, de mint újítást, mi, a kik a főváros érdekét komolyan veszszük, várva-várjuk. A mai rendszernek megdöntése, bármilyen formában történjék is, csak üdvére válhatik a fővárosnak. A közigazgatás államosítása — különösen a fővárosra nézve olyan újítás lenne, a melyet virágzó fővárosunk minden igaz barátja lelkesen fogadna. Az a programm, a melyet Nagyméltóságod, mint belügyminiszter adott, arra jogosít fel bennünket, hogy ezt az újítást megsürgessük. Székes- fővárosunk gyors léptekkel halad az anyagi bukás felé és közigazgatása, hivatása ellenére, lekötve egy hibás törvény még hibásaid) rendelkezései által, ebben nem tartóztathatja fel. Nem kell utalnom a közelmúltban történtekre, a melyek szomorú bizonyságai annak, hogy magában a vezetőségben is hiányzik az az erély és körültekintés, a mely e hatalmas város kormányzásához elengedhetetlen. Nem kell utalnom azért, mert a főváros közigazgatásának épen nem titkolt bajai jól ismertek a kormány előtt is. Mindnyájan, kik e nemzet tagjai vagyunk, szeretettel csüggünk a főváros sorsán s hiszszük, óhajtjuk és várjuk, hogy a kormány, hogy Nagyméltóságod, a mikor a közigazgatás általános orvoslásához hozzáfog, a gyógyítást a székesfővárosnál kezdi meg. Fővárosi polgár.
