Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-09 / 2. szám
II. évfolyam. Budapest, 1899. január 9 2. szám. Magyar Székesfőváros KÖZIGAZGATÁSI HETILAP. Előfizetési ára : Szerkeszti és kiadja : pZERKESZTÖsÉG ÉS KIADÓ 1 Egész övre ............................. Fé léire ............................. 0 frt. DR- BARTHA SÁNDOR. IV. kér., Reáltanoda utca 5. szám. Ahol mulasztanak. Budapest, január 8. Szép székesfővárosunk törvényhatósága az a fórum, amely nem unatkozik, hanem mulaszt. A tanácsa az a végrehajtó testület, amely ötletszerűen a keze ügyébe eső dolgokat hajtja csak végre, a többit elmulasztja. Ha legaláb elmulatná! Hogy vádat lehetne ellene emelni. De nem mulat a tanács, nem teszi azt a törvény- hatóság sem. Mind a ketten mulasztanak, leginkább a nagy horderejű dolgokban, amelyekből milliókra rugó károk érik a fővárost. A két faktor mulasztása, hogy a tizenhárom milliós vízvezeték leltár nélkül szűkölködik s ma nem állapítható meg pontosan a termelt viz beruházási és üzemköltsége. Ugyancsak őket terheli az elmúlt esztendőkben véghezvitt pazarlás, a rendetlen háztartás, a jövedelmező vállalatoknak potomárban történt elajándékozása, milliókat érő telkek el- potv ázása. A rendszertelen kölcsönpénz-gazdálkodás sem róható fel másnak csak nekik, akik könnyelműen terjesztették a várost, mert a magán érdekű telekspekuláció úgy kívánta és százezrekkel engedték emelni ilyen módon a vízellátás, kövezés, csatornázás, világítás költségeit. Másrészt kézzel-lábbal tiltakoztak az adók méltányos emelése és elosztása ellen, amely a jól jövedelmező domíniumokat a közterhek viselésénél igazságos teherrel sújtotta volna. És mindezek betetőzéseid a VI. tanácsi ügyosztály lebontja a feledés porlepte takaróját egy újabb mulasztásról, amely ugyancsak néhány milliójába kerülhet a székesfővárosnak. A meglepetés, amelyet az említett ügyosztály újévi ajándékképp adott át a tanács utján a törvényhatóságnak, az eskütéri hid építésével kapcsolatos szabályozások költségeire vonatkozik. A főváros a két uj dunahid építéséhez a törvényben előirt módon két millió forinttal járul s azonfelül viseli a Kossuth Lajos-utca kiszélesítésének fele költségét. Az eskütéri hid környékének szabályozásánál azonban a főváros exponálta magát egy utóbb minden fórumon elfogadott tervért, amelynek végrehajtása a közmunkatanács számítása szerint jóval túlhaladta a rendezésre előirányozott költségeket. Ezt a többletet a kormány- elnök a fővárosra kívánta hárítani, azt is követelve még, hogy a főváros a régi városháza telkét is díjtalanul engedje át, nem is szólva a Városháztérről, amelyet úgyszólván, mint gazdátlan tulajdont foglaltak le a szabályozás céljaira. Sok irka-firka folyt a vitás, majdnem három millió forintot reprezentáló ügyben, de döntés nem történt. S a főváros hagyta pihenni a kérdést, amely nem égette, meg sem gondolva a következményeket. Nem törődött az ügygyei, a közmunkatanács pedig lassankint körül bástyázta a régi városházát, hatalmas bérházakra adott egymásután engedélyt és megteremtette a mai se ki-se be helyzetet. A főváros kénytelen kiköltözni a maga házából s már intézkedett, hogy a régi városházából a hivatalok annak idején a Károly- kaszárnya gránátos-utcai részébe menjenek. Erre való lett volna a kaszárnya átalakítása, amelyre a megrendelésnek most kellett volna megtörténni. S itt megakadt a VI. tanácsi ügyosztály, meggondolkozva, hogy miért is hát e gyors költözés a barátságos, öreg otthonból, amikor egyetlen kérdés sincs tisztázva, amely a költözködést megokolja. Javasolta tehát, hogy sürgősen kéressék fel a kormány a függőben maradt pontozatok elintézésére. S vájjon mit remél az ügyosztály a kormánytól, most amikor ott áll a régi városháza körül az uj paloták csoportja? Talán lemondást a követeléseiről? Vagy engedményeket ? Hisz’ ahhoz nem szoktatta a fővárost a
