Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1899-03-20 / 12. szám

MAGYAR SZEIvESFO VAROS 1899. márczius 20.

A főváros élelmezésének reformja.

A Fővárosi Egylet a napokban küldötte meg lapunknak a fogyasztási adók rendezése tárgyában kidolgozott javaslatát. A javaslat első részében Budapest élelmezésének rendezéséről szól, a melyet az egylet úgy vél elérhetőnek, ha :

1. a fogyasztási adókat reformáljuk ;

5. a vásárcsarnokokat és azok forgalmát rendezzük.

A részletekre áttérve a javaslat ezeket mondja :

A vásárcsarnokok létesítése előtti években az élelmiszerek drágasága nagyon érezhetővé vált. Erre mutat az a körülmény is, hogy 1874-től 1894-ig a húsfogyasztás fejenként átlag 8-2 kgrammal csökkent, s ennek ellenében a fogyasztási adó 1874-től, a mikor 513,940 frt volt, 1894-ig 1.169,841 írtra emelkedett. A létesített vásárcsarnokok ezen drágaságot nem szüntették meg. Oka ennek egyrészt az, hogy a vásárcsarnokok kicsinyek arra, hogy 600—700 ezer ember szükségletének eleget tudjanak tenni, másrészt pedig az árúhelyek drágasága is hozzájárul az élelmiszerek magas árához. De nagy hiba van magában a vásárcsarnokok szervezetében is. A központi vásárcsarnok „ma nem központja az élelmiszerekkel való nagy kereskedelemnek és nem főforrása a többi vásárcsarnokoknak, nem főforrása a nyílt vásároknak, és nem főforrása a bolti üzleteknek, a miért a többi vásár- csarnok sem felelhet meg kellően feladatának“.

A píacz drágaságának egyik főforrása a fogyasztási adók rendszertelenségében, aránytalanságában és drágaságában rejlik.

Meg kell tehát mindenekelőtt szüntetni ezeket az anomáliákat, melyek a múltból eredve, mint megszokott rossz, nem illenek az új és modern alkotások fényes keretébe.

A fogyasztás czikkek jelenleg 13 fő- és 21 alcsoportra oszlanak, melyben minden szűkebb alcsoport élelmi szerei egy összegű fogyasztási adóval vannak megróva. A bornak hektoliterje egyformán van egy tételben 7 írtban megadóztatva, melyből 6 forint 46 kr. állami, 54 krajczár a községi fogyasztási adó. Tehát a tokaji vagy malaga aszúbor, melynek hektoliterje 400 frt, épen úgy fizeti a 7 frtos fogyasztási adót, mint a közönséges asztali bor, melynek hektoliterje 14—16 frt. Tehát a 400 frtos bor fizeti a 7 frt fogyasztási adóban értékének 2'8°/0-át, a 14 frtos bor 50, a 16 frtos ellenben 43‘8')/0-át. A 14—16 frtos borra a 7 frt fogyasztási adó óriási teher, melynek következménye azután a nagymérvű borhamisítás, mert a termelő csak ez által érheti el azt, hogy borára rá ne fizessen.

Az ökör, a bikji és kisebb súlyú tehén után levágva egészben egyformán esik 7 frt 75 kr. fogyasztási adó A 400 kgr. súlyú ökör vagy bika után tehát 220 frt értéke után 3‘5°/0 ot, a 300 kgros tehén 165 frt értéke után 4 7°/0-ot, míg a kisebb súlyú 160 kgros tehén 88 frt értéke után 8 8ü,0-ot kell fizetni. Ez nem igazságos.

Egy leölt juh után esik 55 kr. fogyasztási adó. S ha az egyik juh 15, a másik pedig 30 kgros, abban az esetben az első értékének 12'20/0-át, az értékesebb 30 kgros pedig 6°/0-át fizeti. Ezt helyesnek mondani épen nem lehet. S micsoda aránytalanság az, hogy a mészáros a juhhús értékének

6 és 12%-át fizesse fogyasztási adóban, mikor a marhahús 3’5°/0-ot fizet? Pedig a juhhús nem is olyan jó, Ízletes, mint a marhahús. Az volna helyes, ha a juh értékének legfeljebb csak 2°/0-át fizetné fogyasztási adóban, a minek következtében az amúgy is hanyatló juhtenyésztés is újra virágzásnak indulna.

A friss hús, a besózott, a füstölt és páczolt hús, a szalámi, a kalbászfélék, szelenczehús és a szalonna után egyformán fizetnek 100 kgramért 2 frt 95 krt. De ezen élelmiszerek különböznek egymástól fogyasztásra, minőségre és árra is. Mennyivel egyszerűbb volna tehát ezekre, úgy mint általában minden élelmiszerre kimondani, hogy értéküknek 2°/0-át fizessék fogyasztási adóba.

A házi szárnyasok közül a lúd és pulyka fizet 121/., krajczárt, de mert a pulyka 2—4 kgr. súlyú, így fizet az egyik darab 1 frt 20 kr. értéke után 10'4%-ot, a másik a 2 forint 40 krajczár értéke után ö^/o-ot, míg a lúdnak 1 forint 20 krajczár értéke után lO‘4°/0-ot, ellenben a 3 forintos értékű 4'5°/0-ot.

Általában a szárnyasokkal a drága marhahús mellett a főváros élelmezését kellene olcsóbbá tenni, mert a baromfi olcsóbban termelhető, mint a marha ; ezért árának is aránylag olcsóbbnak kell lenni. Ennek daczára a szárnyasok fogyasztási adója tetemesen drágább a marhahús adójánál. Méltányos lenne a súly szerinti értéknek 2°/0-át szedni fogyasztási adóban. S itt a javaslat arra a konklúzióra jut, hogy ma, midőn az élelmi czikkeknek súly szerint való árulása már áltaiánosít- tatott, az árak alakulása pedig a fővárosi vásárcsarnok igazgatóságának ellenőrzésével és közreműködésével naponkint és hetenkint állapittatik meg, — semmi akadálya sincsen annak, hogy minden a vásárcsarnokba behozott árúnak értéke a havivagy az évi átlagár arányában súlya után, a baromfi és vadszárnyasoknál pedig úgy, mint ma is, ugyanezen alapon dara- bonkint már előre kiszámítva vagy azonnal meg ne állapíttassák. Ha tehát a súlyt és annak árát tudja a vámhivatal, akkor azonnal tudja az elkészített táblázatból, hogy mi annak összes értéke is ; és ha ezen értéknek, mint a húsnál pld. 3*5°/0 vagy 2°/o-a szedetik be fogyasztási adóban; a kevésbé főfontosságu élelmi czikkeknek pedig l‘50/0-a, és végül 1%-a, az esetben egy egységes és az élelmezési czikkek fontosságával arányban álló adóztatás lépne életbe, a mikor azon felsorolt czikkek, melyek ma 10, 20, 40 vagy llO°/0-át fizetik értéküknek, ezen arányban lennének olcsóbbá és így hozzáférhetőbbekké. Ily módon az élelmiszer olcsóbbá válva, nagyobb és több fogyasztás állana elő, melynél az adóbevétel is arányos emelkedést mutatna.

E reformok keresztülvitele mellett elérhető az is, hogy Budapest természeti szépségeinél fogva az üdülőknek, nyugdíjasoknak is kellemes tartózkodási helyévé válhatnék, a mi forgalmának nem csekély emelésére szolgálna.

De a reformok keresztülvitelének czéljából magát a központi vásárcsarnokot is át kellene alakítani megfelelő tarifális és adózási kedvezményekkel akkép, hogy ,a többi csarnokokat ellátó főkereskedelmi csarnok legyen. Jelenleg Budapestről Bécsbe az élelmiszerekre semmiféle kedvezmény nincsen, holott az Alföld egyes állomásairól van. Ily körülmények mellett nem