Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-03-06 / 10. szám
11 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. yiávczius 6. miatt a téli saisont nem használhatja fel, nem biztosíthatná a tagoknak legalább a nyári szórakozás lehetőségét? Tessék a választmánynak sportczélokra felhasználni az ily rendeltetéssel befizetett összegeket, de ne forgassanak a jó urak piknikeszméket és corsorendezést a fejükben. A közönség akkor, ha kedvező az időjárás, amugyis számtalan panaszt emelhet a választmány ellen, mert, most egész statisztikát lehetne vezetni azokról a napokról, a mikor Budapest minden jégpályáján vígan iringálnak, csak az egyleti pálya van zárva a tagok előtt. Jó lesz nem oly nagyon számítani a közönség türelmére, mert annak is van vége. S most végezetül csak egyet. Ezzel a felszólalással két czélt óhajtottunk elérni. Az egyik, hogy az illetékes felsőbb körök figyelmét felhívjuk arra. hogy nem lenne utolsó a szorosan véve nem „jótékony“ egyletek alapszabályaira is kiterjeszteni azt a bizonyos vizsgálatot s jobban ellenőrizni azt, vájjon a vezetőségek az alapszabályszerű czélokra fordítják-e az egyesület közvagyonát ? A másik, hogy a budapesti korcsolyázó-egyesület tisztelt vezetőségének ajánlunk olyan kérdéseket megfontolásra, a melyek csakugyan nincsenek rendjén s a melyek nagyon is alkalmasak arra. hogy kritikának vessék alá az egylet vezetőinek legjobb szándékait és elidegenítsék a publikum egy nem csekély részét az egylet ügyei iránti érdeklődéstől. Nem minden alapszabály maradhat úgy jó, a hogy azt eredetileg megalkották, s az egyletek nem egyszer revideálják és módosítják is azokat. Igen ajánlatos volna ennek az egyletnek alapszabályait is módosítani s a tagok részére egy kevéssel több jogokat biztosítani mint annyit, hogy télvíz idején, a mikor mindenütt korcsolyáznak, ennek az egyletnek tagjai —ne korcsolyázhassanak. Marynee. A vásárcsarnok intézmény. Irta: Cziegler Nándor, vásárcsarnokigazgató. Vásárcsarnok alatt fedett vásárhelyet (piaczhelyet) kell értenünk. A párisiak „csarnokok“ («hailes») alatt mindig a párisi központi vásárcsarnokokat («Halles Centrales») értik, mig a külvárosokban lévő detail vásárcsarnokokat «marchés couverts»- eknek, azaz fedett vásároknak nevezik ; megkülönböztetésül a szabad ég alatt tartott vásároktól, melyeknek «marchés découverts», t. i. fedél nélküli vásárok elnevezést adták. A külföld nagyobb városaiban fedett vásártereket (vásár- csarnokokat) nem csupán élelmiczikkek. hanem egyéb dolgok árusítására is építettek. Nevezetesebb ezek közül pl. a párisi «marché vagy fripene du temple», a hol kevéssé használt ruházati czikkeket árulnak (uraságoktól levetett ruhák), továbbá a brüsszeli «marché du midi», a hol antikvár könyvkereskedők és más ódon- dászok árusítanak. Nálunk Budapesten ilyenfélék a zsibárus csarnokok a kőbányai úton. Németországban, Ausztriában és nálunk vásárcsarnokok alatt mindig a fedett élelmiszer-vásárhelyeket értik. * Némelyek állítják, hogy már a rómaiak is építettek élelmiszer-vásárcsarnokokat, a mi valószínű is, mert tudjuk, hogy az ókori népek kifejlődött érzékkel bírtak úgy az építészet, mint a kereskedelem iránt. Tudjuk, hogy a föníciaiak, a karthágoiuk, rómaiak és görögök jelentékeny kereskedelmi góczpontokat létesítettek s azokat hatalmas, mai napig is használt útvonalakkal kötötték össze. Ezek az útak nem csak hadászati czélokra készültek, hanem a kereskedelmi áruczikkek szállítására is szolgáltak A vásárcsarnokok a mai értelemben Francziaországban keletkeztek. Létesülésükhöz az első impulzust azon éhínségek és drágaságok szolgáltatták, a melyek különösen XIV. és XV. Lajos franczia királyok uralkodása alatt Párist meglátogatták. Az 1740-ik évtől 1784-ig nem kevessebb mint 9 Ínséges éve volt Paris lakosainak. Ezen ínségeknek, egyéb más tényezőkön kívül, oka az volt, hogy a termelők addig, mig árúikkal a párisi piaczokra érkeztek, annyi mindenféle közbeeső adóval sujtattak, hogy ezen kiadásaik majd annyira rúgtak, mint az eladott árúk értéke kitett. A többek között a paraszt fizetett: «droit de poulverage» czímén adót a földbirtokosnak. mert a juhnyájak az úton port vertek fel. Fizetett minden új szülött bárányért és számtalan hasonló, 50- nél több körmönfont czímen sarczolták meg a termelőket úgy annyira, hogy ezek jobbnak találták egyáltalán nem termelni s a párisi piaczokra semmit sem szállítani. Akkoriban vasútak még nem voltak, ennélfogva a közvetlen környék termelőire szorult Páris lakossága, elégtelen mennyiségben juthatott az élelmiczikkekhez, a minek következménye mindannyiszor irtózatos drágaság és éhínség volt. Megkisérlették e bajon segíteni kiviteli tilalom, állami gabnaraktárak felállítása és más jelentéktelen intézkedések által, pl. a gabnafélék eladása és a gabnás zsákok kinyitása az úton, 10—20 mértföld körben Páris körül, eltiltatott. Élelmiczikkek összevásárlása az ár emelése czéljából, (acca- peurs) feljelentés vagy csak gyanúsítás esetén a guillotine-t hozta működésbe. 1789-ben Párisban a kenyér olyán drága volt, hogy az ebédre meghívott vendéget a házi úr felkérte, hogy kenyeret szíveskedjék magával hozni. Időközben a bekövetkezett franczia forradalom nagy zajában a viszonyok minden irányban csakhamar változáson mentek keresztül. A foradalom után Napoleon, akkor első konzul, Páris élelmezésére is kiterjesztette figyelmét. A tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy az éhes nép nagyon is hajlandó forradalmat csinálni. Éberty berlini községtanácsos ezt mondja: «A piaczot a mindennapi fogyasztáshoz mérten, lehető legjobban berendezni: e törekvésben egy jó darab praktikus szocziálpolitika rejlik.» 1. Napoleon vetette meg a mai párisi hatalmas központi csarnokok alapját 1811-ben; de csak 111. Napoleon császár alatt, 1851-ben kezdték azokat építeni. Londonban 1828-ban létesült a «Covent Garden Market» nevű fedett gyümölcsvásár, a mely Bedfort her- czegé, tehát magán tulajdon. 18ö2-ben nyitották meg a hires «Billingsgate-Market» nevú hal vásárcsarnokot a Themse partján. 1865-ben nyilt meg Bécsben a «Central-Markthalle». 1867-ben
