Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-02-20 / 8. szám
1899. február 2Ö. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 13 Az átszálló forgalom. Szegény fővárosi publikum csak nem tudja azt megérni, hogy a közúti vasutakon az egységes átszálló forgalom létrejöjjön. A közgyűlés tudvalevőleg nem fogadta el a tanácsnak azt a javaslatát, hogy a közúti vasúttársaság s a városi villamos vasúttársaság vonalainak csak egy részén adjanak ki átszállójegyet, az egész átszálló forgalom rendezését kívánta. A polgármester elnöklésével ezután a határozat után értekezlet volt az egységes átszállás dolgában. Az értekezlet azonban határozatot nem hozott, mert szükségesnek tartotta, hogy a vállalatok képviselői is nyilatkozzanak a dologról. így húzódik a kérdés az idők végtelenségéig. Ez sem akarja, amaz sem akarja s egymás között veszekszenek- alkudoznak a közönség rovására. Nem kell községi adót fizetni. Ezt a kedvesen hangzó rendelkezést a kereskedelmi miniszter tette, megtiltván az államvasutak és az államvasúti gépgyár igazgatóságai útján a tisztviselőknek és alkalmazottaknak a községi adófizetést. A főváros kétszer is fölirt a kormányhoz s tiltakozott a rendelet ellen, de választ nem kapott. Időközben életbelépett a közigazgatási bíróság s a főváros odafordult. A közigazgatási bíróság kimondotta, hogy az 1893. évi törvény az államvasú tnak és az állam vasúti gépgyárnak a tisztviselőire és alkalmazottaira nem vonatkozik s azok a községi adót a miniszteri rendelet ellenére is kötelesek megfizetni. A főváros a közigazgatási bíróság döntése alapján fölhívta az államvasutak és az államvasuti gépgyár igazgatóságát, hogy az adóvallomást adják be. A miniszteri rendeletre való hivatkozással mind a két igazgatóság megtagadta az adóvallomást, mire a főváros az 1894. évben fizetett adó alapján kivetette az adót, még pedig 1895-ig visszamenőleg. Összesen 59,091 forint 20 krajczár adót vetett ki a főváros. A két vállalat igazgatósága a kivetést megfölebbezte. A közigatási bizottság kijelentette, hogy a közigazgatási bíróság döntésével szemben a miniszteri rendelet meg nem állhat; a fölebbezést elutasította és kötelezte a két vállalatot a kivetett adó megfizetésére. A közigazgatási bíróság határozata nem csak a fővárosra, hanem az egész országra fontos, mert az államvasuti alkalmazottak 1895. óta sehol nem fizettek községi adót s most kötelesek a községi adót a hátralékkal együtt megfizetni. Már is több mint húsz törvényhatóság tudakozódott a fővárosnál, hogy kötelesek-e az államvasuti alkalmazottak a községi adót megfizetni. A Mayer fiú-árvaház kezelése. A főváros számvevőségének régóta feltűnt, hogy az egyes jótékony községi intézmények évi zárszámadásában a leltározott vagyon értéke között nagy különbség mutatkozik. Különösen a Mayer fiu-árvaház leltára volt az, a mely a többitől erősen eltért. A számvevőség hosszas vizsgálat után rájött, hogy az intézet vezetősége minden értéktelen lim-lom dolgot beállított a leltárba, értékcsökkenést soha sem mutat ki, leírást nem es/közöl s igy a leltárban a valóságnak meg nem felelő vagyoni állapotot szerepeltet. A számvevőség ez okból azt javasolta a tanácsnak, hogy az intézetben szigorú leltározást tartasson s a vagyoni kimutatásban csak a tényleges értékű tárgyak felvételét engedje meg. (Főv. Tud.) Hadmentességi díj kivetése. A tanács felhívja azokat, a kik a véd kötelezettség alól az 1888—1898. években menttettek fel s a hadmenlességi díj fizetése alól nincsenek felmentve, hogy az 1899. évi hadmentességi dijak kivethetése czéljából bejelentéseiket az adószámviteli hivatal hadmentességi díj nyilvántartási osztályánál (IV. Magyar-utcza 23., 5. ajtó) legkésőbb e hónap 28-ig annál is inkább adják be, mert különben mindazokat, a kik a bejelentést a kitűzött határnapig be nem adják, a kivetett hadmentességi díj három—hatszoros összegének megfelelő pénzbírsággal, vagy megfelelő elzárással büntetik. A bejelentéshez szükséges űrlapokat a kerületi adószámviteli hivatalok ingyen adják. Míikiállítás a kaszinókban. A lipótvárosi kaszinó, értesülésünk szerint összeköttetésbe lépett festőművészeinkkel, azt a tervet vetvén fel, hogy helyi- ségeiben szalonok díszítésére alkalmas művekből állandó kiállítást rendez s a festmények eladását is közvetíteni fogja. Hogy nyilvános műkiállításaink a művásárlás tekintetében nem igen mutatnak föl jelentős eredményt, annak oka a kiállított tárgyak rengeteg sokasága, a melyeket épp emiült közönségünk, a szenzácziós alkotásokon kívül, csak futólag tekint meg s a melyek között a vásárlásra hajlandóknak a választás vajmi fáradságos. A lipótvárosi kaszinó tervezete intim műtárlat fölötte alkalmas arra, hogy a kik naponta falaik között megfordulnak, egy-egy Ízlésüknek megfelelő műtárgyat ismételten megnézvén, végezetül megvásárlására is könnyebben határozzák el magukat. Művészeink anyagi boldogulása szempontjából, a mely művészetünk virágzásának nem csekélylendő jelentőségű feltételek, kívánatos volna, ha a lipótvárosi kaszinóban fölvetett eszme megvalósulna s egyéb társasköreink intézőségénél is visszhangra találna. (Főv. Tud.) A farkasréti temeti) halottas háza. A farkasréti temetőben a mérnöki hivatal díszes halottasházat, kápolnát, ravatalozó termet és halottas- házzal egybeépített árkádos sírboltokat tervez. A zárt sírboltok árát 2400 írtban állapította meg s összesen 216 sírboltot akar építeni. A halottasház költségére 85,418 frtot irányzott elő. (Főv. Tud.) A míizsirgyártás ellen. A budapesti henles-ipartestülel tudomást szerezvén arról, hogy a fővárosban főbben műzsir készítésével foglalkoznak, érdekeinek megvédése tárgyában megkeresést intézett a főváros tanácsához. A vegyészeti véleménv szerint a műzdr semmiféle ártalmas anyragot, mely az egészségre káros hatással volna nem tartalmaz, s így csak az volna tanácsos, hogy az előállítóknak mint az elárúsítóknak, kötelességévé tétetnék a közönség félrevezetésének elkerülése végeit, hegy a forgalomban világosan kitüntessék, hogy az árú műúton állíttatfk elő. A tanács ez ügyben felír a földmivelésügvi miniszterhez, hogy a műzsir forgalomba hozatalát rendeletileg vagy lörvényhozá- silag szabályozza. (Főv. Tud.) C
