Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-11-21 / 5. szám
1898. november 21. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 Ma határozottan a Krisztinaváros az, amely leginkább emelkedik. Szerencsés fekvése, a budai hegyekből eredő tiszta, szabad levegője, szinte prae- destinálja arra, hogy lakónegyede legyen a jövő Budapestjének. Gyárak füstje, a nagyváros kiáradó nehéz levegője nem fertőzi, mert a Duna árja megőrzi a pesti levegő átáradásától, a gyárak füstje pedig nem hatolhat a Krisztinavárosba. Lassan-lassan a főváros közönsége is meggyőződik arról, hogy lakónegyednek a budai részek alkalmasabbak. A környék erdőségei pormentessé teszik, a hegyi levegő folytonos áradása pedig állandóan friss, egészséges levegővel látja el a városrészt. Ennek a negyednek a föllenditése tehát természetes és szükségszerű, de épen ilyen szükségszerű emelkedésnek néz elébe az első kerület másik ikertestvére: a Tabán. Az új hid fölépítése egy egész új városrészt fog teremteni, amelynek a főváros czentrumához való közelsége adja meg majd azt a szükséges túlsúlyt, amelylyel a Krisztinavárossal konkurrálhat. Ily viszonyok között, meg nem feledkezve a most fejlődő Lágymányosról, az új színház helyét csak két ponton lehet elképzelni. Az egyik, amely mindenesetre jobbnak és a színház jövőjére biztatóbbnak Ígérkezik, az a telektömb volna, amely az új hid mellett kisajátított házhelyekből alakíttatnék, s bár keskeny főhomlokzata nem a Dunára, hanem az eskü-téri hid budai fejére nézne, a színház épülete mégis úgy volna emelhető, hogy a Duna-sorra is impozáns homlokzatot nyerhetne. Ez a terület már csak azért is biztosítaná a színház jövőjét, mert főként az első időben, amig a budai közönség hozzászokik a színház látogatáshoz, amig szükségévé nem válik a színházba járás, az új hídon át, a pesti közönség egy része is közel jutna a színházhoz s igy a színház anyagi megélhetése biztosabb volna. Ez ellen a terv ellen, tisztán és kizárólag financiális szempontokból lehet kifogása a fővárosnak, amennyiben ezek a telkek drágák és a főváros anyagi állapota nem engedi meg esetleg a drága telken való építkezést. Ez esetben a másik telek a Horváth-kert volna. A Horváth-kert, a Krisztinaváros nagy sétatere, ma is szinház-kert. Nagy előnye az, hogy a közönség hozzászokott már e helyhez s igy ha nagyon nagy közönségre télen át nem is számíthat, mindenesetre van törzsközönsége, amely kitart mellette. Itt azonban egy másik ké dés komplikálja az új színház kérdését. A budai oldalnak föltétlenül szüksége van nyári színházra s ha a Horváth-kert arénája helyén, állandó színház épül, akkor a budai nyári színház kérdése marad megoldatlanul. Ezekkel a körülményekkel pedig számolni kell. Mert hiába épül fel az állandó színház, az a nyári színházat nem pótolhatja, mert semmiféle környezet kedvéért nem megy nyáron kőszinházba a közönség. Az elnök: (folyton csönget; egy félórái hasztalan törekvés után azonban, látva, hogy semmi áron sem tud rendet csinálni, igy szól.) A gyűlést öt perezre felfüggesztem. Szünet után a bizottsági tagok óriási meglepetéssel látják, hogy az elnöki emelvényt nem Márkus József, a Nemzeti szinház tagja foglalja el, hanem P. Márkus Emilia, a bájos koloratur-énekesnő. Márkus Emilia : T. közgyűlés. A gyűlést újra megnyitom. (Felkiáltások a plénumon; Éljen az elnök 1 ) Márkus Emilia: A táblán még kétszázötvenhat szónok van följegyezve az indítvány ellen. (Bájos mo- solylyal:) Kérem ezeket az urakat, szíveskedjenek az én kedvemért a szótól elállni. Erre mind a kétszázötvenhat szónok eláll a szólás jogától. (Éljen Márkus Emilia ! Éljen az elnök ! — Kiáltások a plénumon.) Márkus Emilia : T. Közgyűlés! dr Szcilai Fru- zina urhölgy indítványt tett arra nézve, hogy b. Bánffy Dezsőt Budapest díszpolgárává válasszák. Tudom, (a plénumhoz) hogy önök azt semmi áron nem akarják megengedni, de mégis kérem a t. Közgyűlést, az „én kedvemért“ szavazza meg egyhangúlag az indítványt. (Éljen az elnök! — felkiáltások.) A közgyűlés óriási lelkesedéssel megválasztja Bánffy Dezsőt díszpolgárnak. Márkus Emilia : Dr. Hegedűs János Bánffy lovasszobrának felállítását is indítványozta. Kerem a t. Közgyűlést, az »én kedvemért“ . . . A közgyűlés közfelkiáltással elhatározza a lovasszobor fellállitását. Márkus Emilia: Még egy indítványom volna, tekintve, hogy a díszpolgár-választás mindig bizonyos időt vesz igénybe, időmegtakarítás szempontjából kérem a t. Közgyűlést, — mondja ki határozatiig, hogy a jövőben minden miniszterelnök már kormányra léptekor egyúttal hivatalból Budapest díszpolgárának is tekintessék. No (mosolyog) ... az „én kedvemért“ . . A közgyűlés ehhez is egyhangúlag hozzájárul. Márkus Emilia: (mosolyog) Még egyet. Van nekem egy derék sógorom, okos ember, Pulszky Gusztáv. Kérem, „az én kedvemért11 . . . válaszszuk meg egyúttal őt is díszpolgárnak. A közgyűlés Pulszky Gusztit is egyhangúlag díszpolgárrá választja. Márkus Emilia : Köszönöm, uraim. A közgyűlést ezzel bezárom. A bizottsági tagok: Éljen Márkus Emilia! felkiáltásokkal a „Nem nehéz azt kitalálni“ kezdetű ismert induló hangjai mellett távoznak a teremből. Tudósító.
