Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-11-14 / 4. szám
1898. november 14. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 hátralékok nyilvánosságra hozatala után lehetne megállapítani. A fővárosnak azonban telkei is vannak, még pedig értékes beltelkei és legeltetésre, kertészkedésre alkalmas kültelkei. Ezeknek a leltári értéke 69.536.853 forint, az évi jövedelem pedig ezután a horribilis summa után 91, mondd kilenezvenegyezer forint. Természete en ezeknek a telkeknek a bérlői között is vannak apró és nagy bérlők; magas és ahesony bérösszegek Közülük csak az érdekesebbe két említjük csak : A Lipót körút, Balaton- és Szemere-utczák sár kán levő 555 négyszögöles, 166.701 forint értékű telket Luczenbaeher Pál bérli ötszáz forintért. A Balaton és Honvéd-utcza sarkán levő 343 négyszögöles, 79.051 forint értékű telket Kálin Adolf bérli hatszáz forintért. A Szalay- és Honvéd utcza sarkán levő 422 négyszögöles, 147.752 forint értékű telket /elder Alajos bérli kétszázötven forintért. A honvéd-utczai 1028/9 helyrajzi számú 244 é.- 202 négyszögöles, összesen 134.376 forint értékű telkeket Gruber János bérli kétszázhatvanöt forintért. Azután tovább: a Kemnitzer- és Izabella utcza sarkán 231 négyszögöles, 32.427 forint értékű telekért Müller Rezső 120 forintot, az izabella-utczai 29 négy szögöles terjedőkért a Magyarszinház évi húsz aranyat fizet. A Mosonyi utczában 349 négyszögöl telekért (értéke 34 910 forint) Andretti Anzelm 300 torinto1, az Üllői-ut és Markotányos-i tcza sarkán 772 négyszögölért (értéke 46 356 forint) Schön Rez-ő és Lux Endre 160 forintot fizet. A csepel-rakparti szántóból Büchler János egy holdért (négyszögölének érléke 15 forint) ötszáz forintot, Gregersen G. négy holdért négyszázhatvan forint évi bért fizet. Csak szemelvények ezek a nagy tömegből, amelyben a villamos vasút egy forintot áldoz egy négyszögöl terület bérére, amely a szomszédjának : a Kälber ezégnek csak ötven krajezárba, egy másik szomszédnak már három forintjába kerül. Az a nagy deficit, amelylyel a főváros küzd, igen könnyen megfejthető: a gazdálkodás ötletszerűségével. Ä főváros óriás vagyona vagy parlagon hever, vagy illetéktelen módon le^z értékesítve. A tanács azonban ezekből a szemelvényekből újra szert tehet egy olyan segítő eszközre: a bérletek komoly részrehajlás nélküli rendezésével, amely nem a polgárság életszükségletének ujahb megterhelését vonja maga után. Találjon módot a főváros a tulajdonában levő száz milliónyi vagyon megfelelő kamatoztatására és ne kapkodjon sercegő és futó ábrándok : a szóda és bicikli után Ne a nagy bérlöket, hanem a megfelelő bért fizetőket pártfogolja. II. A hirdetési ügy rendezése A fővárosban nem tud lábrakapni a falragaszokkal való hirdetés. Sokféleképp kommentálták ennek az okát: némelyek a hirdetési bélyegnek tulajdonítják, mások a stilnélkül való, otromba falragaszoknak. Maguk a hirdetők azt a szörnyű adót okolják, amelyet a falragasz közzétételéért Emmerling Vilmos Károly kizárólagos hirdetési oszloptulajdonosnak kénytelenek fizetni. A hirdetők évek óta panaszkodnak az áldatlan privilégium miatt, amely a reklám fejlődésének óriási kárára van, anélkül, hogy abból akár a főváros, amely a privilégiumot adta, akár a közönség hasznot huzna Egyedül E. V. K. urnák lett a révén jó dolga. A főváros törvényhatósága 1888. évi junius hó 20-án szerződést kötött E. V. K. úrral, harmincz esztendőre szóló kizárólagos jogot adván neki a főváros közterületén, a fővárosi ingatlanokon és a hatóságilag megállapítandó egyéb helyeken hirdetési oszlopok és táblák felállítására. Megengedte neki, hogy az első három évben legalább ötven, esetleg, ha szükséges, még harmincz oszlopot állítson fel. De jogot adott nyolczvannál több hirdetési oszlop felállítására is. — Ezeken kívül a szerződés arra is kötelezte E V. K. urat, hogy ötven hirdetési táblát a fővárosi ingatlanokon, ötven táblát magántulajdosok ingatlanán állítson fel. A hirdetési oszlopok és a fővárosi ingatlanokon alkalmazott hirdetési táblák után darabonként az első tiz esztendőben 5 (öt) forint bért, a második tiz esztendőben 8 (nyolez) forint bért. a harmadik decen- niumban 12 (tizenkét) forint bért köteles E. V. K. űr a fővárosnak fizetni. A hirdetési oszlopok felén és a hirdetési táblákon 90 centiméter magas és 50 centiméter széles hirdetési teret köteles a főváros részére fenntartani, amelyen a főváros, ha 24 órával e'öbb, sürgős esetekben pedig 6 órával előbb bejelenti: díjtalanul hirdethet közérdekű hirdetéseket. Ha a főváros ezt a teret nem veszi igénybe, a vállalkozó másnak adhatja ki ; ha pedig a főváros hirdetései több teret foglalnának el, a többletért a rendes dijakat köteles fizetni. A szerződés többi pontjai, a 10. pont kivételével, amelyről alább lesz szó, jelentéktelenek. Sem a főváros érdeke röl, sem valamely terhes kötelezettségről nem rendelkeznek. Szokásos formulárék, sablonos kikö ésekkel. Nem is ezekről ak írunk szólni, hanem a hirdetési ügyről. E. V. K. ur azt szokta mondogatni, hogy a hirdetési ügyet Budapesten ö fejlesztette a mai nívójára. Ehekintve attól, hogy ez a nivó nagyon is alacsony a főváros viszonyaihoz mérve, de ha E. V. K. ur tett valamit, első sorban a maga érdekében tette s aligha eredménytelenül. A fővárosi hirde'ési viszonyok az ő keze alatt egyszerűen megbénultak, de nem fejlődtek s ennek a szerződésbeli privilégium és a hozzáfűzött árszabály az oka. A privilégium kizárta a versenyt, az árszabály lehetetlenné tette, hogy a hirdető felek az igényeiknek megfelelő módon használják a reklámot. Egyetlen konkrét esettel sem akarjuk bizonyítani, hogy az árszabály feltételeinek a gyakorlatban egyáltalán nem vehették hasznát a hirdetők. Mert az árszabály maga azzal a kijelentéssel zárul, hogy a szerződésben meghatározott nagyságú plakátoktól eltérő formákért Emmerling egyezségileg megállapítandó árakat követelhet. Ez a kis klauzula az egész árszabályt halomra dönti, mert az abban foglalt méreteket nem ösmeri senki s igy minden plakát eltér az árszabály- szerű formáktól a méreteire és természetesen az áraira nézve is. Hogy az árszabály szerződésszerű megállapítása a nagy közönségnek semmi előnyére nem szolgál, fölösleges bizonyítanunk. A hirdetők ezreinek méltányos panaszai a mi legnagyobb bizonyítékunk. Ám meghajolnánk a szerződés és az árszabály előtt, ha azt látnok, hogy a privilégiumból
