Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1898-11-28 / 6. szám

12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898. november 28. iigyélük szolgáltatják az igazságot, vannak még a nyilt piacok, a hol a vásári biztosok szerepelnek, mint az illetékes hatóság első fóruma. A kompetenciának ilyetén való megosztása teremtette meg azokat a tarthatatlan állapotokat, melyeket naponta észlelhetünk és mely a vásári jogrendet a személyektől és azok belátásától tesszi függővé. Az alap, amelyen a jog- szrolgáltalás ezen része nyugszik, már amúgy is eléggé ingó, képzelhető, hogy mennyi ellentmondás, mennyi összekuszált ügy merül fel a vásárügy rendjén, hol legalább az egyöntetű és következetes eljárás volna hivatva a hiányzó, és amennyiben megvannak, a hiányos szabályokat pótolni. Ennek a vásári rendőrségnek a hatáskörében össze kellene csoportosítani, nemcsak a vásár rende­zésére vonatkozó ügyeket, hanem első sorban a kellő vásári felügyeletet egészségügyi első fokú határkörrel és a vásári bíráskodást, cly illetékességgel, melynek Határozatait csak extra dominium lehessen megfeleb- bezni. Igaz ugyan, hogy a vásárfel ügyelő és a vágó­híd igazgatósága a bíráskodásra hivatva van már most is. Különösen oly esetekben, mikor gyorsan és okvet­lenül "kell peres ügyekben Ítélkezni; ez az eljárás azonban csak egyes esetekre vonatkozik és csak a vásárrenden alapul, vagy a szokásokon. A jog szem­pontjából ez az ítélkezés nem állja meg a helyét, mert az erre való hivatással legritkább esetekben jár az erre való termettség is. A vásári Ítélkezés volna tehát első feladata an­nak az intézménynek, melynek szervezését megsür getjük; másik ennél is sokkal lényegesebb teendője a vásár rendezése és az eladásra kerülő élelmicikkek minőségének ellenőrzése, a forgalom megfigyelése, az árak ellenőrzése és a fogyasztó közönségnek nemcsak útbaigazítása, hanem megvédése is. Oly hatóságnak a létesítéséről van itt szó, mely egyes részleteiben megvan, de melynek szervezete kiegészítésre szorul és a melynek hatáskörét kibővíteni, határozottan kö­rülírni és szabályozni kell. Ebből a beismerésből azon­ban kár volna azt a következtetést levonni, mintha felszólalásunkban csak egy újabb rendszerről volna szó. Egy teljesen uj intézményt képzelünk, mely sza­kit az eddigi fölületes rendszerrel és a vásárigazgató­ság és felügyelőség helyére önálló hatóságot állít, mely saját hatáskörében szakszerűen intézkedik és nem a zöld posztóval bevont Íróasztalok bürokratikus szellepie által vezéreltetik. A közélelmezési ügyosztály csinálja a közélelmezési politikát, teljesítve azokat a kötelezettségeket, melyek a fogyasztó közönség érde­kében szükségeseknek bizonyulnak, de a fogyasztó és a termelő közönség között való egész forgalomnak a lebonyolítását adja át ahhoz értő szakosztálynak, mélyet mi a vásárrendőrség elnevezése alatt kon- templálunk. Vásárok. A vásárcsarnokok. A központi vásárcsarnokban és a kerületi csarnokokban az elmúlt héten az enyhe időjárás miatt gyenge volt a forgalom és miután a hozatalok mennyiségre nézve a keresetet jóval felül múlták, az árak a fogyaszló közönségre nézve kedve­zően alakultak. A télire való zöldség, a gyümölcs és a burgonya, valamint a sertéshús és a borjúhús ára alászállt, a marhahús és a leölt baromfi változat­lan, de kedvező árakon került eladásra. A kőbányai sertésvásár forgalma az enyhe idő­járás alatt szenvedett. A szerbiai hozatalok jóval fe­lülmúlják a keresletet és változatlan mennyiségű kész­let mellett az árak hanyatlottak. A ferencvárosi konzumvásár forgalma csak a hét vége felé élénkült meg, amikor naponkint átlag fOO—1000 darabot adtak el. Öreg nehéz áru már nem kerül a piaczra. Az elmúlt héten a legmagasabb ár 50 kr, a legolcsóbb ár 44l/3 kr volt ki’ogrammon- kint a szokásos árleengedésekkel. Nehezebb sertése­ket 45 forintjával adták 100 kilogrammonkint, páron- kint 44 kilo és a vételösszeg 4 százalékának elenge­dése mellett. A vágómarhává sárra az elmúlt csütörtöki heti vásárra felhajtottak 3937 drb vágómarhát, 587 darabbal kevesebbet, mint az előző héten. A felhajtott vágó­marha több mint fele, 2248 drb. szerbiai eredetű volt. A vásár lanyha volt és az árak engedtek; 3l forint volt a legmagasabb ár, melyet elsőrendű hízott ök­rökért fizettek. Az olcsó sertéshús és a leölt baromfi alászállt ára a vizenyős időben lefelé szorította a vágó­marha árát. Borjuvásárok. A hetenkint háromszor megtar­tatni szokott borjuvásárok forgalma meglehetősen szűk mederben folyt le, mert élő borjúból csak mintegy 3—400 darabot hoztak minden vásárra, a leölt borjukkal pedig a központi vásárcsarnokban ke­reskednek. Az élő szopós borjuk legmagasabb ára 34 frt volt 100 kilogrammonkint élő súlyban és a vásá­rok vontatottan folytak le. Hirek a városházáról A Belváros pusztulása. Mottó : Mit háborgattok? Takarodjatok inns*! Nagy munkába vagyok, sietek ; Ostort fonok, belvár-os-tort Megsemmisítésből (Heltai Ferencz.) Heltai Ferencz nemes úr ű. á. sz. sz. (magas polgári mél­tóság, a főméltóságok ábécéje szernt ép egy betűvel kisebb, mint a v. b. t. t.) és a toronyórarend lovagkeresztjének tulajdo­nosa az „aranylánczczal“, izgatott léptekkel mérte végig dol­gozószobája vastag szőnyegét. Gondolkozott. Azon gondolkozott, hogy hova tegye a megsemmisített Belváros egyes, megsemmi- sitetlen részeit. Mert a fenyegetést, a melylyel az obstruáló sasokat a ne­mes úr illette volt, már beváltotta ugyan, eltörölvén a föld szí­néről a közigazgatásilag vett Belváros fogalmát, de a bosszú igy nem lehetett teljes: az egész Belvárost zakumpak el kell törülni. Az éjjel titkos magánbeszélgetést folytatott Rudnay föka- pitánynyal a fenti terv keresztülvitelére vonatkozólag, de meg­állapodásra jutniok nem sikerült. A főkapitány ugyanis mirfdenek- előtt a rendőrség létszámának megfelelő létra-szállitmányt köve­telt, mert — úgymond — a megsemmisités igy sokkalta kevésbé komplikált, Heltai azonban a kinek a létrára (azon haladva»

Next

/
Oldalképek
Tartalom