Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-11-21 / 5. szám
1898. november 21 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 15 leg igen fényesen sikerült, de magát a művészt illetőleg annál ke- vésbbé ! Ismét meggyőződtünk arról, hogy Sauer csupán a külsőségekkel tud hatni, s szemkápráztató technikáját mindenkor fel is használja erre. S csupán ez az ő tere. Chopin 3 művét, Sgamballi Nenia cimű szerzeményét, s Poldmi egy „Etude“-jét feltétlen tökéletességgel s technikával játszotta, annál kevésbbé értelmezte helyesen Beethoven „Polonaise“-t és Schumann G- moll szonátáját. Wagner- Liszt, Tannhäuser nyitányával pedig kinosan felsült. Emlékezőtehetsége s technikája teljesen cserben hagyta, s csak nagy nehezen lábalt ki a hínárból. Talán megtanította őt a mai est arra, hogy bármilyen nagy művész is valaki, sohasem szabad magát teljesen elbiznia, s hogy nem árt soha egy kissé több szerénység, mert mindenkivel megeshetik, hogy a közönség elnézésére rászorulhat, mint ahogy az vele ma megesett. Közönségünk különben a leglelkesebben tüntetett Sauer mellett, a kiről azonban hiszem, hogy nem nagy megelégedéssel távozott a teremből. Közgazdaság Kőszénbányák fúziója. — Beküldetett. — A legutóbbi hetek pénzügyi eseménye az a fúzió, mely a Magyar általános kőszénbánya és a salgótarjáni kőszénbánya részvény-társulat között létesülőben van. Nem érdektelen ennek a fúziónak egyes részleteivel a nyil‘ vánosság előtt foglalkozni, mert a magánérdek mellett közérdeket is érint, hogy részvény-társaságaink vezetésében milyen szellem és eljárás nyilatkozik. Általánosságban csak annyit, hogy mint több esetben» itt is azt tapasztaljuk, hogy a részvényesek által nyújtott eszközök a magánérdek szolgálatában merülnek ki. Kételyek eloszlatása végett előre is ki kell jelentenünk, hogy a fuzionáló társaságok közül ez csakis a Magyar általános kőszénbánya részvény-társulatra vonatkozhatik. Épen ezért a közérdek szempontjából felette fontos, hogy amikor egy még érintetlen hírnevű részvény-társulat, mint a salgótarjáni vagyoni és személyi erőit egy másikkal egyesíteni készül, élénk kri ika tárgyává tétessék .ez utóbbinak üzleti szelleme és ténykedése. Sokak előtt szinte érthetetlen az a jelenség, hogy az a Magyar általános kőszénbánya részvény-társulat, amely alig hogy a múlt esztendőben kezdte meg a tatai szénbányászatot, amely az igazgatóságnak a f. évi ápril 16-án a közgyűlés elé terjesztett jelentése szerint a termelő-képesség olyan stádiumát érte el, hogy két uj akna mélyesztése folytán már a f. év november havában napi 70 waggon szén szállítása helyeztetett kilátásba; holott a részvénytőkét ugyancsak a f. év január 25-én tartott rendkívüli közgyűlésén 6 millió forintra emelték fel: rövid 3/4 esztendő múlva odajutott, hogy a részvények fokozatos értéktelenedése után a krizis elől utolsó menekvése egy fúzió, amelyben a részvényesek befektetett tőkéinek és azok hozadékának csak egy részét menthetik meg. Hasonló tapasztalatok után nehéz is reményleni, hogy a magyar részvény-társulati viszonyok annyira szoliduljanak, hogy a részvényes bizalma és befektetett tőkéje nem tétetik üzérkedés tárgyává. Nézzük a konkrét esetet. A f. évi január 25-éa tartott rendkiyüli közgyűlésen királdi Hercz Zsigmond vezérigazgató élénk színekkel festette a társaság részvényesei előtt a társaság üzleti sikerét. A tatai bányák üzeme — úgymond — már máig is minden várakozást fölülmúló eredményre vezetett. A Wiener Bankverein-nel kötött kettős tranzakció minden várakozást fölülmúl. A tranzakció utján a társaság bányái a legnagyobb termelő képességre lesz nek emelhetők. Szóval kilátásba helyezte, hogy déli és délnyugati Magyarország fogyasztó piaczát a Magyar általános kőszénbánya foglalja le, sőt még hangoztatta, hogy kiviteli képessége Ausztriára is kiterjed. Ugyanekkor a boldog részvényesek meleg köszönetét szavaztak királdi Hercz Zsigmond ur munkaképességéért és az általa elért üzleti eredményekért. (Magyar kereskedők lapja 6. sz.) A boldog részvényesek, kiknek részvényei egy ügyesen összeállított üzleti mérlegen s a vezérigazgató bölcs előrelátásába vetett bizalmon sarkaltak: ma már úgy gondolom másként gondolkoznak, mint a januári közgyűlésen. Ma már nyilvánvaló, hogy a Wiener Bankverein-nel kötött tranzakció korántsem azért történt, hogy a trifaili kőszénbánya társaság versenyétől megszababuljanak, hanem ez csak egy rosszul intézett — rablógazdasággal határos — hitelművelet volt: a mai állapotnak előrevetett árnyéka. Szakértők állítása szerint a trifaili kőszénbánya részvény társaság Esztergom vidéki kőszénbányái közel sem érnek 21/i millió forintot. Sőt ezek átvétele, amikor azok üzemének ki- fejlesztése olyan technikai akadályokba ütközik, miket egy ren dezett viszonyok közt levő társaság sem bírna meg : egyenlő az öngyilkossággal. De egyelőre csak ez volt a menekvés, mert annak a 2 millió frt kölcsönnek, amelyet a Winer Bankverein adott, ezeknek az értéktelen bányaraűveknek busás megfizetése volt az ára 1 Ilyen és ezekhez hasonló az üzlet vezetésben több irányban előforduló műveletek voltak a mai helyzet megteremtői. Jól mondja Schmoller: „Az egoismus hasonlít a gőzhöz; hogy mit eredményez, azt csak akkor tudom, ha tudom, mily nyomás alatt dolgozik.“ Bizonyára, ha tudták volna a részvényesek, hogy királdi Hercz Zsigmond verérigazgató mily nyomás alatt tette január 25-iki fényes előterjesztését; ha tudták volna, hogy a társaság vezérigazgatója ahelyett, hogy a társaság létező bányamüveit igyekezett volna intensivvé tenni, a Bakonyban és Vértesben százezer holdakra menő bányaterületeket busás szerződési feltételekkel lefoglalt: ma alig kellene részvényeik elértéktelenedése felett keseregniük. Mert mint az esztergomi bányaművek megszerzése nem volt a társaság érdekében, ép úgy ezen terüleíek megszerzése a társulat érdeke ellen történt. Hogy mégis miért szerezte meg azokat a vezérigazgató nagy áldozatokkal, azt megint csak a fönti Schmoller mondhatná meg. A kamatláb kérdéséhezA német birodalmi bank f. hó 9-én a váltóle- számitolási kamatlábat 5'/ü%-ra emelte fel. E rendelkezéssel és ennek a pénzviszonyokra gyakorolt befolyásával foglalkozott az osztrák-magyar bank múlt héten tartott ülése és ugyanakkor meghányták azt is, hogy a mi hivatalos kamatlábunk felemeltessék-e vagy sem. Ezúttal a vezértanács magáévá tette a vezértitkár fejtegetéseit és egyelőre eltekintett a kamatláb felemelésétől. Ez álláspont mindenképen csakis helyeselhető, nem forogván fenn jelenleg oly kényszerítő ok, mely az osztrák-magyar bankot arra indíthatná, hogy a kamatlábat felemelje. — Ama körülmények, melyek a német bankot befolyásolták, reánk nézve irrelevánsak; nem kell aranyunkat megvédenünk, politikai helyzetünk nem nyugtalanító és legkevésbbé
