Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-11-07 / 3. szám
I. évfolyam. ^ Budapest, 1898. november 7. 3. szám. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP. Előfizetési ára : cc cs R »-v ^Sz erkeszti es kiadja ; jSzER KÉSZT ÖSEG ÉS KIADÓ ; Egész évre . . . . . . Félévre ............................ DR- BARTHA SÁNDOR. IV. kér., Reáltanodá-utca 5. szám. 40 százalékos pótadó. A köz- és magánérdekek által követelt jogos igények kielégítése: sarkalatos tétele a jó közigazgatásnak. A hol a melléktekintetek jutnak győzelemre, ott hasztalan várjuk bajaink orvoslását, — s a számtalan adóval túlterhelt polgárok helyzetének jobbulását. Egy radikális közigazgatási politika segíthet csak rajtunk, s a tanács feladatának csak akkor felelhet meg, ha figyelmen kívül hagyja a meggyőződését veszélyeztető külső betolakodásokat, a melyek egyrészt munkálkodásának értékére, másrészt az önkormányzati test adminisztrációjára is hosszú időre bénitólag hatnak. Azt állítják az aulikusok, hogy a székesfőváros adminisztrációja jobb a hírénél, erre csak azt felelhetem, hogy ha tevékenysége a hozzá fűzött várakozásokat ki nem elégíti, úgy megfelel a hírének. Mert oly dús forrására a tékozlásnak, irracionabilis gazdálkodásnak egyetlen egy városnál sem találunk, mint a mi székes-fővárosunkban. Múlt heti czikkemben megemlékeztem a jövő évi költségvetési előirányzat panamájáról, mely a főváros deficitjét 16 ezer írtra taksálja. A szerdai közgyűlésen Heltai Ferencz kijelentése szerint már 1893-ban egy-két millió volt a deficit, s igy a mostani deficit semmiesetre sem lehet kevesebb, ha csak, a mitől nagyon tartok — nem több. A jövő évi költségvetési előirányzat -— ez a mesterileg szervezett hazugság — most rádül a tanácsra s agyonütni készül a — főszám- vevőt. Pedig a foszámvevö csak végrehajtó közege a tanácsnak, a ki soha a maga, hanem a vezető elem akaratának kénytelen magát alárendelni. Nem a foszámvevö pénzügyi politikája rósz, hanem rósz a községi háztartás ellenőrzése, nincs a gazdálkodásnak helyes iránya. A közgyűléseken akadémikus diskussiók folynak a helyett, hogy konkrét javaslatokkal támogatnák a jó magával tehetetlen tanácsot. Egy millió hatvanhárom ezer forintot akart a tanács a jövő költségvetésbe burkolási munkálatokra felvétetni. A közgyűlés azonban azt a tervet névszerinti szavazással mellőzte. De a kövezési munkálatok költségeinek a1 fedezéséről feltétlenül gondoskodni kell. Már pedig a tanács a hozzá visszaküldött javaslatot aligha fogja nagyobb módosítással benyújtani s igy a multheti visszautasítással elhárított deficit mégis csak belejut a költségvetésbe. így mégis csak elő fog állani a két milliós deficit, amitől ány- nyira tartottunk. Az önkormányzati testnek — tagadhatatlan — megvan az önmegadóztatási joga. Ez minden vitán felül áll. A főváros nem is mulasztotta el annyi és olyan adókat róni a polgárokra, amelyek nemcsak a tőkegyűjtés lehetőségét zárják ki, — pedig a polgárok vagyo- nosodása a város gazdagodásának is erőforrása, — hanem a társadalmi állásuknak megfelelő életmód megváltoztatására is kényszerítik. A közgyűlésen elhangzott dörgedelmek nem igen fogják a krízist megakadályozni. A főváros anyagi szorultsága már előre vetette a vagyoni tönk árnyékát. Mit akar a tanács a kövezési munkálatoknak a költségvetésbe való beállításával? Nem akar egyebet, mint a 25° 0 pótadót a kövezési munkálatok költségének fedezése czimén 40%-ra emelni föl, amely mani- pulácziójával kettős czélja van: á már meglevő hiányt fedezni, és ezzefkapcsolatosaii annyi többletre tenni szert, amennyiből a kölcsöngaz- dálkodás kamatterhei is kiegyenlittetnének. Felhívjuk a törvényhatóság figyelmét erre a kis fondorlatra, nehogy készület- lenül találja a tanácsnak a legközelebbi ily értelmű javaslata. A tanács fontolja meg jól helyzetének felelős voltát, mert ezek az erőszakos adóemelési törekvések emlékezetes nyomokat hagynak maguk után. Há a szertelen kölcsönmüveletekkel megrontotta a főváros hitelét, megbillentette a háztartás egyen-
