Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-12 / 8. szám
I MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS fizetünk“ elve máris odavezetett, hogy a rendes kezelés terhére eső kiadásokat a 100 millió koronás kölcsön pénzeiből kellett előlegeznünk. A lipótvárosi templomra elköltöttünk 365,311 forintot, kövezési munkákra 853,180 forintot, a kórházi alapok felgyűlt 406,246 frt tulkiadását budgetszerü födözet hiányában a községi alap pénzkészlete födözte. Útburkolatokra 2.928,000 frtra van szükség, ez összesen 4.552,737 frt. Ha ezt a tanács javaslatához képest csak hat év alatt akarjuk is visszafizetni, évi 758,780 irtot kell előteremtenünk. Ehhez járul még három éven át az újabb kölcsönkibocsátások évi 320,000 forintnyi teher- föbblete és 1900. évtől fogva a mintegy 150,000 frtra tehető korpótlék, az újabb iskoláknál alkalmazandó tanerők illetménye, a közigazgatási kiadások emelkedése stb., stb., mig a bevételek körül a természetszerű emelkedés vajmi csekély kilátással kecsegtet. Felhozhatná ugyan valaki, hogy az eddigelé fölszaporodott átmenő kiadásnak 6 év alatt szándékolt megtérítése nagyon is erőltetett és hogy 6 év múlva, tehát 1906-ban egyszerre 3/4-milliónyi teherenyhülés áll majd be, ami az újabb adóforrások megnyitását talán mégsem tenné elemi szükséggé. Erre csak annyit mondhatunk, hogy az elemi népoktatási épületek évi rendes épitési szükségletét körülbelül 700,000 forintra tehetjük és ennek a tételnek a rendes kezelés terhére való átvitele annyival szükségesebb, mivel a 100 millió koronás kölcsön felvétele 1901-ben befejezést nyert és a közbeeső 1902—1905. években ebben a tekintetben amúgy is szűkre kell fognunk a zsákot, hacsak egy újabb kölcsön kényszerűségével megbarátkozni nem akarunk. De mivel „qui habet tempus, habet vitám“ és mivel az 1899. budget még megáll, az adótervek megvalósitása és a lebegő terhek megszüntetésének megkezdése az 1900. évre marad, hacsak valami fenomenális zárószámadási fölöslegnek nem sikerül ezt a terminust ismételve kitolni. Addig is hangoztatjuk a takarékosságot — és töltögetjük a bort a pohárba. Budapest. ii. (R.) Nagy városok, melyek a fejlődésnek föltételeivel tisztában voltak, a kereskedelem és forgalom legelőnyösebb eszközéül szolgáló vizi úthoz való hoz- záférhetést igyekeztek mindenütt lehetővé tenni s a városok terjeszkedését is a vizi utakul szolgáló folyamok mellett törekedtek irányítani, jól tudván, hogy a 1898. deczember 12. forgalom és kereskedelem mellett magának a csatornázásnak, mint egészségügyi tényezőnek kérdése is sokkal előnyösebben és olcsóbban oldható meg, hogyha a városok a folyamok mentén terjeszkednek. Budapest ebben is kivételt képez, mert ha megnézzük a Dunapartot, azt tapasztaljuk, hogy azok a fontos nagyjelentőségű érdekek, melyeket más nagy városok fejlődésük, forgalmuk és kereskedelmük érdekében előrelátó okossággal megvédeni igyekeztek, nálunk háttérbe lettek szorítva. Hiszen egyebet ne említsünk, tekintsünk csak arra a tényre, hogy a Fe- rencz József-hidtól kezdve, ki egészen a vasúti összekötő dunai hídig, sőt azontúl is, a Ferenczváros telje sen el van zárva a Dunától, és hogy nemcsak hogy kocsin egyáltalán nem lehet a Dunához férni, de még a gyalogosok is egyetlen helyen, a Boráros-térről s onnan is csak földfölötti hídon át juthatnak a hajóállomáshoz. De a lánczhidtól kezdve a Petőfi-térig is a for galom, fökép a teherárukkal való közlekedés csak óriási nehézségekkel és idővesztességgel bonyolítható le, amennyiben a rakpart annyira el van zárva, hogy ott egy lüktető, életerős forgalomról szó se lehet. A rakpartokhoz vezető utczák is mind olyanok, melyeken maga a magán- es közforgalom csak nagy nehézségekkel történhetik. A lánchídon felüli rakpartoknál is hasonló viszonyok állnak fenn. Kétségtelen, hogy ezeken az állapotokon segíteni kell, ha azt nem akarjuk, hogy a Duna, hazánknak e hatalmas folyója, reánk és kereskedelmünkre nézve használatlanul ne maradjon. Ha csak Berlint nézzük, elbámulunk rajta, hogy a német józan okosság hány irányban vezette és hasznosította a Spréét, csakhogy az a kereskedelem és forgalom fejlesztése érdekében kiaknáztassék ; mig mi a hatalmas Duna elé gátakat építünk s azt a közönségre nézve hozzáférhetlenné teszszük! Hídjaink elhelyezésével sem állunk másképen, mert azok legnagyobb része ugyszólva el van bari- kádirozva. A Margit-hidnál úgy a pesti, mint a budai oldal be van építve már annyira, hogy ott mindenütt forgalom-megtorlódás áll elő. A Ferencz József-hid is a pesti részen egyik oldalról jelesül a vámház felől teljesen el van zárva, holott a forgalomra éppen csak arról az oldalról lehet számítani, mig a budai oldalon előtte áll egy hegy. Az eskütéri-hid sem fog megfelelni azoknak az érdekeknek, melyek egy nagy városra nézve a legfontosabbak ; értjük a kereskedelem nagyfontosságu érdekeit; már pedig ezeknek az érdekeknek elhanyagolása, vagy tekinteten kívül hagyása megboszszulandja magát, mert azok méltatása nélkül rohamos fejlő- désü városunk rohamosan is fog visszaesni. t
