Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-05 / 7. szám
1898. deczember 5. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 Huszonöt év Budapest közigazgatásának történetéből. Az idén huszonöt éve annak, hogy Budapest és Ó-Buda az 1872. évi XXXVI. t. czikk alapján Magyar- ország fővárosává egyesittetett. Negyedszázada annak, hogy a három városnak nagy részben elavult, egymástól teljesen elütő muni- czipális szervezete modernebb ruhát öltött. Az erőtől duzzadó, fiatal Pestet összeházasították a vén Budával, anyósul adván hozzá Ó-Budát, a rómaiak Aquincumát és a jelenkorban a koronauradalom teljesen elhanyagolt mezővárosát. Ilyen divergens elemek egygyéolvasztása, a partikuláris érdekek, vagyonjogi kérdések kiegyenlítése és aniiak a közszellemnek megteremtése, mely a három város közkormányzatában a nemzeti irány és a modern haladást biztosítsa, az egyesítés műveletét nehéz föladattá tette. Szerencsére a belügyi kormány és Pest városa az időbeli képviselőtestületének vezérférfiai azt a politikai és közjogi súlypontot, mely az egyesítés nagy eszméjében rejlett, teljes mértékben nemcsak fölfogták, de méltányolták is. De maga a törvényhozó testület is át volt hatva a főváros egyesítésének fontosságától. A közvéleményt erre nemcsak a köztörvényhatóságoknak alig befejezett rendezése készítette elő, de hangulatkeltők voltak azon hagyományok, melyek Budapestnek hatalmas nemzeti czentrummá való fejlesztésére nézve Széchenyi István és Kossuth Lajostól az epigonokra maradtak. Mennyire át voltak hatva egyes éleslátásu politikusok a tudattól, hogy a monarchia súlypontját Budapestre kell helyezni, mi sem bizonyítja jobban, mint az osztrák kabinetpolitika és Ferencz császár egyik benfentesének, a fényes eszü, de gyönge erkölcsű pub'iczistának, Gentz Frigyes bárónak 1806. augusztus 4-én Müller Rezsőhöz intézett levele, melyben többek között a következőket mondja: „Én tervet fogok kidolgozni egy uj osztrák monarchia alkotására. Bécsnek meg kell szűnnie székvárosnak lenni. A kormány székhelye Magyarországra, Testre teendő át. (L. Horváth M. „Huszonöt év Magyarország történetéből“ ez. müvének bevezetését a 12. lapon.) Ez a politikai és közjogi eszme képezte a bécsi kabinet által századunk elején tervezett egységes alkotmányos állam magvát. „Magyarország mint központ és Budapest mint a monarchia székesfővárosa.“ A tervezett egységes állam helyett az u. n. ausztriai császárság alapittatott meg és Pest teljes hátra szorításával ismét Bécs maradt meg az osztrák birodalom székvárosául. De a már egyszer életre kelteit eszmét nem bírták többé elnyomni. Életre kelt az Széchenyi írott és megcselekedett műveiben. „Kedvessé, a haza központjává kell tenni Budapestet“ hirdeti a „Hitel“-ben a Tudományos Akadémia, a lánczhid és a nemzeti kultúra sok más intézményeinek megteremtője. „Budapestnek kell lenni minden szellemi és anyagi élet központjának“ ezt vallotta, hirdette s hogy eszméjét megvalósíthassa 1832. elején egyletet alakit, mely czéljául tűzte az ikerfővárosokat, nem kevésbbé azok dísze és kényelme, mint a közlekedés, kereskedelem élénkítése végett, állandó híddal összekapcsolni. Az 1830-iki országgyűlésen merül föl határozottabban ama szükség érzete és tétetett is ez irányban indítvány, hogy az országgyűlésnek helye állandóan a nemzeti élet és értelmiség mindinkább központjává vált fővárosba, Budapestre tétessék át. íme ilyen eszmékkel szálltak síkra Budapest fejlesztése érdekében. Ezek hatása alatt támasztotta föl hullámsirjából József, a dicső emlékű nádor és tette a törvényhozás utján a nemzeti vérkeringés lüktető szivévé 1848 ban Kossuth Lajos. Rendkívül kedvező befolyással volt Budapest fejlődésére továbbá a 67-iki kiegyezés, mígnem An- drássy Gyula agyában megfogamzott a közmunkatanács és azzal egyidőben a három város egyesítésének korszakalkotó eszméje is. Ilyen reminiszczencziák hatása alatt utal az 1872-iki országgyűlést megnyitó trónbeszéd arra, hogy a múlt országgyűlés rendezte ugyan a törvényhatóságokat, de hátra van még az ország fővárosának sürgős rendezése, mig 1872. márczius 12-én Jókai Mór országos képviselő és társai határozati javaslatot nyújtottak be a házhoz aziránt, hogy miután Budapest rendezése sürgős és elodázhatlan: határozza el a ház, hogy az idevonatkozó törvényjavaslat napirenden kívül, haladéktalanul vétessék tárgyalás alá. És most menjünk huszonöt évvel vissza, a főváros egyesítéséről szóló 1872. XXXVI. t.-czikk megalkotásának fázisaihoz. Mert ez a törvény az, melynek keretében az egyesitett főváros máig adminisztrálta- tik, hol jól, hol rosszul, amint a törvényhatóság bizottságának érdek-csoportjaiban egy-egy reformeszmének a villáma ki-kigyúl, vagy a mint egy-egy ilyen eszmét agyonbizottságHnak, mert hiszen tervszerű, a közszükségleteket évtizedes jövőre mérlegelő adminisztratív politikáról nálunk, az ötletszerű közigazgatás hazájában, szó sem lehet. * A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvény (1871. 42. t.-cz.) 1871. augusztus 1-én szentesit- tetett; s végrehajtásával az összes minisztérium bízatott meg. Ugyané törvény első szakaszában kimondatott, hogy „Buda és Pest városok beligazgatási szervezetéről külön törvény fog rendelkezni.“ Nehogy tehát az ország összes törvényhatóságainak szervezkedésekor ép a fővárosok hátra maradjanak, s hogy azon időre, midőn a municipalis törvény életbelép, a fővárosok rendezésére vonatkozó törvényjavaslat is előterjeszthető legyen, Tóth Vilmos, akkoriban belügyminiszter, 1871. márczius havában saját elnöklete alatt a két főváros több képviselőiből bizottságot hivott egybe. Ez alapul vette a törvényhatóságokról s a községekről szóló törvényt s amit azokban a városokra nrnt községekre alkalmazhatót talált, a Pest város kebelében e czélra már korábban készült munkálatok figyelembe vételével*) törvényjavaslattá földolgozta s elvi nézetkülönbségeit minden pontra nézve kimerítően indokolva, munkálatát a kormánynak beadta. *) Pest városa 1871. nov. 25-én tartott rendkívüli közgyűlésének sérelmi fölirati, mely a fővárosok egyesítését tár- gyazó törvényjavaslattal részletesen foglalkozik, a minisztert határozottan desavouálja, kijelentvén, hogy sem a hatóság képviselői nem voltak az enquetre meghiva, sem a város rendezési javaslatai nem vétettek figyelembe. Furcsa, de történetileg így I van.
