Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1898-12-05 / 7. szám

1898. deczember 5.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

o

az urnánál, hogy gépiesen leadja szavazatát a hivatalos jelöltekre, ép azért jutnak a községtanácsba a kompromisszumra hajló, a minden megalkuvásra kész, kényelmes elemek. A kerületi korifeusok gondoskod nak arról, hogy a beválasztottakat annak idején köny- nyen lehessen megnyerni a nagy és fontos nyilvános ügyeknek. Olyanok csak nagyritkán jutnak be a vá ros atyák társaságába, a kiket nem egyhamar lehet kapaczitálni arra, hogy a közösség érdekeit a magánérdekeknek vessék alá!

A beavatatlanok részére akarjuk csak röviden megjegyezni, hogy a kerületek kiküldöttek utján kor- respondálnak egymással és barátságos megegyezést kötnek az érdekcsoportok ügyeinek a tanácsülésben való keresztülhajtására és a legtöbb esetben az ösz- szetartás és az egymásnak tett Ígéretek alapján, még a tanácskozás és még a szavazás előtt elintézettnek lehet tekinteni az ilyen ügyeket.

Ha ezen eljárást, a mely különben titkot nem képez , megismeri a választó, ha tudatára jön annak, hogy mily czélok eszköze, talán megszállja öt az ihlet és a közöny helyett nagyobb érdeklődéssel fog választani oly egyént, a kit a tiszta igazság, a hamisítatlan közérdek visz a nyilvánoság elé, a kit érdemes megválasztani már azért is, mert a képviselőtestületet nem tekinti húsostálnak, vagy közkereseti társaságnak.

Találkoznak még jó magyarjaink közt olyanok, a kik a közös jólétet, a főváros érdekeit fogják szolgálni, a kiknek a főváros tervszerű rendszeres fejlesztése komoly gondját fogja képezni, a kik a helyes gazdálkodásra az irányt meg tudják jelölni, anélkül, hogy folyton a zsebükre kacsintanának.

Mindezidáig gazdálkodásról, tervszerűségről jó értelemben szó sem lehet és ha itt zúznak, ott rombolnak, bontanak, hogy egy nagy garral felkapott tervet megvalósítsanak, bizton várhatjuk, hogy csakhamar kiderül róla felesleges volta, czélszerütlensége és az, hogy a magánérdeknek nagyobb szerep jutott, mint a szükségnek.

Ily sivár viszonyok közt nem csoda, ha az egyéni nézetek érvényre nem juthatnak, nem csoda az sem, ha a néhány lelkes és lelkiismeretes városatya mindenképen meddő munkára vállalkozik akkor, a midőn az igazsággal kegyetlenül ellenkezésbe jut a hatalmat gyakorló nagy többséggel szemben.

, Mindezeknél fogva nem hallgathatom él j azt, hogy az oly tisztátalan üzelmek a legnagyobb aggodalmat keltik és helyén való a veszély hangos hirdetése, hogy minden választóban az érdeklődés felébredjen ! Sikerüljön ez, akkor kevés választó is képes lesz oly községtanácsot választani, a mely a fővárosra és keményen megadóztatott lakosságára mihamarabb meghozza a maga egészséges gyümölcseit.

Nagyon helytelenül cselekszenek tehát azok, a kiknek személyéhez nemcsak ragaszkodásunk és elismeré* sünk is fűződik és a kikhez bizalmunk nagy, hogy közönynyel engedik elharapódzni a leleplezetlen kufárkodást, mert mi méltán elvárjuk tőlük, hogy zászlójuk köré gyűjtsék a választó polgárokat és minden követ megmozgassanak, hogy megbízható, elvhü és körültekintő elemekből álló tanácsot válaszszanak a főváros ügyeinek lelkiismeretes vezetésére ! Lindner Bernát.

A polgári iskolák érdekében.

Egyik aktuális kérdés most a polgári fiú- és leányiskolák reformja. Mégsem azoknak szervezetéről akarunk itt szólani, bízzuk azt a paedagogusokra, a közoktatási tanácsra és magára a közoktatási minisztériumra. Mi a székesfővárosi polgári iskolák speciális dolgait szellőztetjük.

A székesfővárosi polgári iskolák ugyanis oly népesek s lanáraik, igazgatóik annyira elhalmozvák teendőkkel, hogy e körülmények miatt nem emelkedhetnek soha — még uj szervezet mellett sem — oly rungas fokra, mint azt a főváros méltósága megkívánná, s aethikai hatásuk is azért oly jelentéktelen.

De lássuk az állapotot közelebbről.

Egyes fővárosi polgári iskolában 600 800 tanuló, 10—14 osztály. 14—18 tanár is van; az igazgatónak ez annyira szaporítja a munkáját, hogy nem képes sem a tanulókkal, sem a tanárokkal, sem a szülőkkel kellő nyugodtsággal érintkezni. Az intézet érdeke meg azt kívánná, hogy az igazgató az egyes osztályokat gyakrabban látogassa, a tanárok előadásait meghallgassa, tanári értekezleteket tartson stb. Azonkívül az igazgató szedi a tandijat, több ízben előterjesztést tesz a tandíjmentesekről, félévenkint elszámol; száz féle statisztikai adatot beszolgáltat majd egyik — majd a másik hatóságnak; apróbb iskolai kiadásokra előlegpénztárt kezel; minden legcsekélyebb ügyben jelentéseket, előterjesztéseket tesz, pl. csak egy magánvizsgálat tárgyában 6—8-at; úgy hogy hivatalos iratainak ügyszáma évenkint 500—600-ra rúg. A tanárok helyettesítése is leginkább őt terheli; az egész ház kezelése pinczétől padlásig az ő vállain van, sőt még az utczára is ki kell terjedni a figyelmének. S amit először kellett volna említenem, még heti 10 tanítási órára is köteles — és mindenért ő felelős. Valóban sajnálatra méltó ember, akinek vállait ennyi teher nyomja! Képes-e ennek egy ember igazán, lelkiismeretesen megfelelni ? Alig hiszszük.

Francziaországban ez a sok dolog 3—4 ember között oszlik meg. Nálunk is az állami iskolák igazgatói már nem szedik a tandijat.

A tanárok is annyifelé elfoglalják magukat, hogy az ő működésüknek nagyobb ellenőrzése is igen kívánatos. De az igazgatónak^ erre, vagy még inkább a tanítás és fegyelmezés vezetésére, irányítására egy pillanatnyi ideje sem marad ; pedig ennek kellene legfőbb feladatának lenni, mert az adminisztratív apróságokat más is könnyen elvégezhetné, pl. egy helyettes igazgató.