Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-10-24 / 1. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898. október 24. fülébe. Nem volt ember, nem asszony, akinek régi mesék ne kavarogtak volna a szivében. Régi mesék örök uj szerelemről, .szivek lángolásáról, ajkak lázas csókjairól. A nagy szakállu ur szépen gondozott férfi ékességébe is belekeveredett az esti szellő s miközben ott kalandozott volna abban a mesés prémben, úgy megcsiklandozta a nagy tekintélyű állat, hogy egyszerre eszébe jutott neki egy asszonyka, akinek a szeme mélységes mint a tenger, akinek ajaka édes, mint a bűn és akinek karjai úgy ölelnek, mint csak mesében öleltek tündér királykisasszonyok. És a nagy ur szelíden kezdett fütyürészni. — Ó mily bohó valék .... És megindult arra felé, ahol szebben ragyognak a csillagok. Útközben eszébe ötlött az a jó öreg közmondás, hogy apró ajándékok tartják fönn a barátságot s betért egy ékszerüzletbe s kiválogatott egy kis gyűrűt s azután zsebre sülylyesztve az ékszert, szépen beállított az említett tündérhez. Hogy ott mi történt, azt senki sem tudj;’, de másnap a szakállas ur neje ezt a levelet kapta. Asszonyom! Tegnap este szokatlan időben az a kétes szerencse ért, hogy férje meglátogatott. Rövid ideig volt nálam, de mégis elég sokáig arra, hogy ezt a mellékelt gyűrűt nálam felejtse, valószínűleg azért, hogy alkalma legyen visszajönni érette! Kérem értesítse, hogy az elveszett jószágot jogos tulajdonossának visszajuttattam. Aláírás. így csiripelik legalább a körúti verebek. Krónikás. Hírek a városházáról megcsonkított síremlék. A Kerepesi temetőben levő Klapka síremléket a napokban valaki erőszakosan megcsonkította, kegyeletien kézzel letörve a síremléken levő alak kardjának markolatát és hegyét. A tanács ma a költségek utalványozása mellett felhívta Róna József szobrászt, hogy a szobrot sürgősen állítsa helyre. A szobor megcsonkítása csak annak köszönhető, hogy a tanács nem akar a síremlék köré rácsot csináltatni s igy bárki közel férhet a szoborhoz. A Kisfaludy-szinház baja. A Kisfaludy színházat holnap akarta megnyitni az uj igazgató. A iőváros mérnöki hivatala épitésrendőri és tüzbiztossági szempontból kifogásolta a színház megnyitását. A színház- vizsgáló bizottság holnapután megy a színház megvizsgálására s ha az időközben tett javítások megfelelők, megadja a megnyitásra az engedélyt. A bérkocsi kiadások- A fővárosnál lábrakapott takarékossági hangulat egyik hajtása: a bérkocsi kiadások redukálására irányuló törekvés. A bérkocsi kiadások az adminisztráczió személyzetének nagyobbodásával emelkedtek s tavaly alig tudták a 40.000 foritnvi előirányzatot redukálni. Behoztak egy rendszert, amelynek az lenne a hivatása, hogy a kiadások csökkenjenek, s az ellenőrzés nagyobb legyen. A tapasztalat, sajnos, az ellenkezőt mutatja. A bérkocsi használatánál az ellenőrzés nagyobb ugyan, de a kiadások is újból emelkedtek s ma már a tavaly ledrukkolt 10.000 forintot megint beillesztették a jövő évi budgetbe. A kötelező koronaérték. A belügyminiszter ma arról értesítette a fővárost, hogy a koronaérték kötelező számítása 1899’ január elsején kezdődik. A főváros a leirat értelmében köteles az összes számviteli könyveit az év végéig megújítani s az egész háztartást az uj é tékszámitásra berendezni Nagy hibája a hatóságnak az, hogy minderre nem készült előre s a már kész jövő évi költségvetést nem képes átváltoztatni, mert az átszámítás annyi időt vesz igénybe, hogy ebben az évben alig tudnák befejezni. Közgazdaság Bank-kamatláb emelésAz osztrák-magyar bank igazgatótanácsa a bankkamatlábat Vá százalékkaTemelte, (váltóknál 4—U/2-re, értékpapíroknál 5—ö'/a-re.) bár Kautz Gyula kormányzó és Mecenseffy vezértitkár a kamatlábemelést nem tartották időszerűnek. Ez intézkedésre tényleg kényszerítve volt. Azért mondjuk kényszerítve, mert az utóbbi időben a nagy pénzintézetek igazán oly hatalmasan vették igénybe a jegybankot, hogy kamatmentes tartalékja nemcsak megcsappant, de teljesen el is fogyott. Bátran állítjuk, hogy a német Reichsbank kamattermelése vajmi kevés befolyást gyakorolt ez elhatározásra és elismeréssel kell adóznunk a banknak, hogy elég bölcsen belátta azt, hogy az igények általánosságban még sem oly nagymérvűek, sőt inkább a rendes kerékvágásában mozog az üzletvilág s ennek következtében helyesen is járt el, hogy az emelést csak V2 százalékkal és nem úgy mint a pénzintézetek már általánosan hitték 1 százalékkal eszközölte. Tényleges okot tehát az emelésre nem annyira a nagy űzletfor- galom adott, mint inkább a budapesti pénzintézetek kapzsisága. Ezek oly tartózkodóak voltak, pénzeiket inkább halomra rakták és még az állam által legújabban az úgynevezett kasszafeleslegből előlegezett 6 millió forint sem tántorította el őket attól az elhatározástól, hogy a kamatláb mesterséges emelését idézzék elő. Ha a félszázalékos emeléssel csak részben van is óhajuk teljesítve,a kamatot immár „okkal“ elég kíméletlenül emelhetik fel a vidéki pénzintézeteknek, úgy hogy nem is csodáljuk, ha utóbbiak kénytelenek az uzsorával határos magas kamatlábat szedni. Elvárható azonban az osztrák-magyar bank igazgatóságától az, hogy felismeri a helyzetet a valódi mivoltában s mihelyt a pénzpiaczot az emelés által természetes medrébe téritette, nem fog késni a karpatláb redukálásával sem! Bécsben a pestis esetek még a börzére is bénitólag hatottak és az üzletet gyengítették. Ez a mi viszonyainkra, különösen ha a baj jobban terjed, rendkívül deprimálólag fog hatni.
