Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-11-28 / 6. szám
1898. november 28, MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9 templommal együtt, a Lipót utcai uj szerb ház nélkül. Vagy : 2. A főváros megszerzi a Papnövelde-utcai Festetich palotát a szomszédos kerttel, amely a Himző-utcára nyílik. Vagy : 3. A főváros megszerzi a görög-keletiek Petőfitéri házát a templommal együtt s azt adja át a piaristáknak. Mind a három alternatívánál megállapítandó a cserélt ingatlan értéke s aszerint vagy a főváros, vagy a piarista szerzet fizetne rá. A tanács a javasla'ot még ma is időelőttinek tartja, pedig az eskütéri hid építésével a belvárosi telekárak egyre emelkednek. S alig hihető, hogy visszaesés támadjon. A tanács okulhatott már abból, hogy két esztendővel ezelőtt o—600 forint volt a városháztéri telkek ára; ma pedig a közmunka'anács sem áll szóba 1000 forinton alul. A diurnista rendszer. Nehéz fát mozgatunk és nem szívesen. A diurnista nagyon szegény nép, olyan kegyelem ember. Aki gép azért a napidijért, ami kijár neki. Aki lemond , az emberi mivoltáról a hivatalos órák idejére, mert muszáj. Neki örökösen mosolygó képet kell vágnia, nehogy rontsa a principális hangulatát, amelytől függ ő, az exisztencziája, meg a családja. Mert a diurnista fölött korlátlan ur a kinevezett tisztviselő és a véglegesített szolga. Az életfogytiglan biztosított kenyér emberei, akik sokkal alpáribb népek ám néha a bizonytalan időre beállított diurnistánál, lenézik emezt. És a diurnista tűr, koplal, vagy nem tűr, hanem távozik és koplal a szabadságáért. így ideálisabb, amúgy praktikusabb. S az emberek manapság szívesen beállanak gépnek, miután elestek a gépészségtől. S ilyen géppé vágyni való ember nagyon sok van. De talán mégsem annyi, m'nt ahányat a főváros alkalmazni tudna Mert csodálni való, de a fővárosnál élnek-hal- nak a diurnistákért. Szünetlenül alkalmazzák a szerencsétlen napidijasokat, akik szívesen fogadják az 1 forint 50 krajcártól — 4frtig terjedő napi járandóságokat. A kölcsönös szeretet következménye a napidijas rendszer tultengése. Valamennyi hivatalban ott ül az örökké mosolygó gép, amelynek borotválatlan az arca, fényes a kamgarnja. S ezek a gépek egyre szaporodnak, nem nagy hasznára a közigazgatásnak. Mert a legderekabb diurnista is csak fél ember az ő ideiglenes mivoltában. Nem felelős a munkájáért s ha megszidják, odább állhat, de ha hibázik, akkor is azt teheti. S ugyan miért e szaporaság ? A főváros tisztviselő kara elég jó dotációt kap s mihelyt egy kis fölöslegespénz van a kasszában, bizony megtalálják a címét annak az uj állásnak, amelyre egy uj embert behozzanak. Ilyenformán a budget megterhelése óriási. A köz- igazgatási személyzet fizetése 1 .e34 050 forint. De ez csupán a közigazgatás belső része. Ott vannak a különböző egyéb személyzeti költségek: a nyomda 20.020 frinttal ; a háromszögelési és nyilvántartási munkálatok személyzete: 29.350 forinttal; a felügyeleti költségek: 4443 forint; az erdészeti személyzet : 13.888 forint; a mezőőrök : 27.480 forint; a Rudas és Artézi-fürdő, a vízvezeték, a vásárcsarnokok, csatornák, kórházak, az egészségügyi s a hatalmas tanügyi kiadások. Milliókra rugó költségek, amelyekért bizonyára olyan személyzet állhat munkába, hogy mellőzhető legyen mellettük a rengeteg diurnista. A napidijas rendszert már számtalanszor meg-‘ támadták. Voltak, akik a napidijasok alkalmazásáért egyenesen megvádolták a tisztviselőket, azt állitván, hogy a hivatalos órák be nem tartása okozza a munka- felhalmozódást, amelynek elintézése azután kisegítő erők felhasználását teszik szükségessé. Tény az, hogy a közigazgatás keretében négyszáznál több napidijas dolgozik, s az ellá'ási költségük megKÖzelíti a háromszázezer forintot. Helyes-e ez az uzus, vagy nem, — nem vitatjuk tovább. De egyet ajánlunk a polgármester ur mindenre kiterjedő figyelmébe : Csináltasson magának rövid statisztikát arról, hogy tiz esztendővel ezelőtt milyen vo t az ügyforgalom és mennyi volt a főváros végleges és ideiglenes személyzetének a száma. Azután hasonlítsa össze a mai állapottal és vonja le a következtetést. Hisszük, hogy a polgármester ur is rá jön arra, hogy az arány a jelenlegi ügyforgalom és a mai létszám között egyáltalán nem hízelgő a közigazgatás állapotára. Másrészt pedig, bármennyire sajnáljuk is a nehéz sorsú diurnistákat: arra is rájön, hogy a mostani végleges személyzet fennakadás nélkül elláthatja minden vonalon a közigazgatást — ambícióval és jóakarattal. Az óriási személyzeti kiadás mellett a napidijasokra fordított összeg teljesen megtakarítható. A székesfőváros thermokemiai intézete. (K. G.) A székesfőváros jelenlegi gyepmesteri telepe még a két város egyesülése előtti idők örökr sége. Az intézmény, mely már akkor sem felelt meg a követelményeknek, ma már egy vidéki városhoz sem méltó. 1861-ben szervezték Pest város gyepmesteri állását 42 frt évi fizetés és szabad lakással. Dacára annak, hogy azóta 1876 és főleg. 1881—82-ben ismét napirendre került a dolog modern rendezése, semmi változás nem történt. A fertőzött állatok megsemmisítése ma is elásás utján történik, az esetleg földolgozott anyagok pedig nyitottt üstökben főzetnek ki. 1893- ban a fővárosban volt kolerajárvány idején Gerlóczy Károly a járványbizottság elnöke megvizsgálta a telepet és a legsürgősebb újjáalakítást találta szükségesnek. 1894- ben terjesztette elő Gebhardt főorvos a részletes javaslatot, melynek alapján a szervezés történni fog. 1896-ban Schermann helyettes főorvos a főváros megbízásából Bécs, Augsburg és München városokban tanulmányozta a hasonló intézményeket és jelentése következtében határozatba ment, hogy a telep a külföldi thermokemiai intézetek módjára lesz. kiépítendő. Ennek folytán 1897-ben Viola tanácsos, az illetékes ügyosztály vezetője és Schermann főorvos Hamburg és Münchenben áttanulmányozták az összes
