Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1898-11-21 / 5. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898. november 21. 14 interpellálni készül, s igy akarják a tanácsot a kérdés sürgős tárgyalására rászorítani, hogy az átszálló for­galom 1899. január hó elsején okvetetlenül életbe lépjen. Olcsó villamos akkumulátorok Arra a hirre, hogy a fővá­ros a vigadóban villamos világítást akar berendezni, egy buda‘ pesti asztalos cég felajánlotta megvételre a gyártelepén beren­dezett villamos világitó gépezetét. A tanács a mérnöki hivatalt bízta meg, hogy a felajánlott telep használhatóságáról mondjon véleményt. Szokása szerint a mérnöki hivatal alternativ javas­latot terjesztett be a tanácshoz. Az első javaslat szerint a telep már ócskasága miatt sem használható a vigadóban való felállí­tásra. Amennyiben azonban a tanács még is megakarja venni a telepet — ez a második s kétségtelenül klasszikus javaslat, — akkor egy részét a Rákóczy-téri vásárcsarnokban, egy másik részét a központi vásárcsarnokban lehetne felállítani. Megjegyzi a mérnöki hivatal, hogy a telep uj korában 16.600 írtba került, most azonban 7000 írtnál alig ér többet s annak elbontása, el­szállítása. újonnan való felállítása éppen annyiba kerül, mint egy uj telep felállítása. Színház, zene. Hangverseny terem. A müveit nyugatnak alig van egy számo ttevőbb városa, mely hangversenyteremmel ne rendelkezne. Sajnos, magunkról mi ezt még nem mondhatjuk. — Dehogy nem, mondják rá a legtöbben, hiszen ott a Vigadó két terme, a Royal s a VI—VII. kerületikor terme ! Talán még ennél is több kell ? Bizony kell ! Kellene egy igazi hangversenyterem, mely tisztán e czélra épült, s aminek hiányát a hangversenyévad, közepette érezzük a legjobban 1 A Royal s a VI—VII. kerületi kör terméről nem is szólok. Kisebbszerü mé­retüknél fogva úgyis csak matinék, vagy kamara- hangversenyek megtartására alkalmasak, s különben sincsenek e czélra építve. A Vigadó kis és nagy terme pedig minden másra, csak nagyobbszabásu hangver­senyek megtartására nem alkalmas. Nagyon egyszerű ennek a magyarázata. A Vi­gadó építésénél egyáltalában nem egy kitűzött czél, hanem az lebegett az építő bizottság szeme előtt, hogy a fővárosnak mindenféle ünnepélyek, bálok s hangversenyek megtartására egyaránt alkalmas épü­lete legyen. S e szempontból véve a dolgot, s te­kintve az akkori viszonyokat, a bizottság nem is ké­szíthetett volna helyesebb tervet, mely jobban bizto­síthatta volna e sok követelménynek leendő megfe- lelhetését, mint a mostani Vigadó terve. — Felépítet­ték a monumentális épületet, mely az akkori viszonyo­kat teliesen kielégítette s talán az akkori zenei élet­nek eléggé meg is felelhetett. De változtak az idők, s székesfővárosunk az évek folyamán a társadalmi élet terén is szokatlan len­dülettel haladt előre. S ha más téren a Vigadó még ma is kielégíti a követelményeket, mint hangversenyterem többé nem szerepelhet. Sem beosztása, sem méretei nem olyanok, melyek alkalmassá tehetnék, nagyszabású ze­nei események színhelyévé. Okvetlenül szükséges egy megfelelő hangverseny terem melynek épitésénél tisztán a zene követelte feltételeket kell figyelembe venni. Szükséges, hogy e terem nagysága legalább is akkora legyen, mint a Vigadó kis és nagy terme együttvéve, kerülnünk kell benne minden hiábavaló díszítést, megfelelő akusztiká­ról, beosztásról kell gondoskodni, hogy úgy zene­kari, mint soló estélyek megtartására egyaránt alka- mas legyen. Külsejében is nyugodtságnak, egyszerű­ségnek kell nyilvánulni, mert egy ily épület csak igy bir a kellő hatással. Egy ilyen hangverseny terem felépítése valami nagy költségbe nem kerül, de azt is busásan behozza. Mindenesetre nagyon fontos és felette szüksé­ges tényező lenne egy hangversenyterem fejlődő ze­nei életünk előmozdításában. Azt mondják: az Isten­meghallgatja mindenütt az imát, de azt hiszem mind­nyájan legszívesebben s legáhitatosabban a templom­ban tudunk imádkozni! Tessék elhinni, hogy a mű­vészetekkel is igy vagyunk. Kell, hogy megfelelő templomunk legyen hozzá. Egy hangversenyterem pedig a zene temploma 1 Márkus Jenő. Színházi hét. nov. 19. Nem hiába a legfiatalabb színház a Magyar Színház, ugyancsak igyekszik tanúságot tenni, arról hogy él. Tele van munkakedvvel, egyre készül, iparkodik, próbál, premierez s azután, hogy a kasszának is megadja, ami a kasz- száé, kétszer, háromszor eljátsza hetenkint az Aranylakodalmat és a Gésákat s ez a két áldott darab mindig keres a fiataloknak is — egy kis elkölteni valót. Pedig a múlt héten nagy ágyút gurított ki, az öreg Plan- quettet szólaltatta meg, előadván a Garasos kisasszonyt. A Rip-Rip és a Kornevilli harangok mestere ebben a darabban sem tagadta meg magát. Szívhez szól minden hangja a muzsi­kájának s azok a finomságok, zenei grácziózitások, amelyek a partitúrát teszik, bőségesen kárpótolnak azokért a reminiszcenciák­ért, amelyekkel Planquette mester dolgozik. Mert az tagadhatatlan tény, hogy a Garasos kisasszony szerzője szívesen emlékezik vissza a melódiákra, a melyeket hallott, de van benne olyan nagymérvű zenei Ízlés, hogy csak az értékes zenei gondolatokra reflektál. A Kornevilli harangok óriási sikere felköltötte volt a zeneismerők irigységét s igen jól emlékezem, hogy egy tudós zeneművész annak idején minden egyes számáról megmondotta, honnan kölcsönözte Planquett a zenei gondolatot. A Garasos kisasszonynál már nem kell ilyen nagy tudo- mányu zeneértőnek lenniök, mert most már a zeneszerző saját magától kölcsönzött legtöbbet. Ennek daczára a zene messze felülmúlja a szöveget, amely egy kicsit tulnaiv és ha Párisban hatott, azt leginkább a császárnak köszönhette, aki az utolsó tablóban megjelenik s minden franczia lelkesedve tapsol. Az előadás ismét igen jó volt. Komáromy Mariska asszony csudás szépen énekelte dalait, s bizony, bizony könyet csalt a szemekbe. Méltó partnere volt Kalmár, aki szép tenorjával kel­tett kellemes feltűnést s akinek alkalmat adott ez a szerepe arra, hogy az első magas c-t ő énekelje a színházban. Vlád Gizella, Sziklay, s a többiek, ügyesen és ügybuzgalommal mű­ködtek közre a siker érdekében. —y (M-s.) Sauer Emil hangversenye. F. évi no­vember hó 14-én tartotta a vigadó nagytermében Sauer Emil, a nagy zongora virtuóz ez idei hangversenyét, mely bár külső-

Next

/
Oldalképek
Tartalom