Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-11-21 / 5. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898. november 21. A tiz év előtti állapotot összevetve a maival, levonhatjuk a következtetést. Tiz év előtt: 1899-ben : Az ápolási napok száma : 362.367 414.895 Az ápolási dij: féldijas : 48 krajcár n » » 49 1/2 „ „ „ egész dijas : 96 » „ » » 99 „ „ csak egész díjas 1 frt 28 kr. Az ápolási dijak bevétele : 352.295.04 frt 531.065 frt A kiadáson egybevetése: frt frt Orvosi és lelkészdijak 26 936 47.708 Számvevőség — 8.335 Kórházi biztosok — 7.847.50 Gondnoki dijak 33193 34.752 Ápoló személyzet 28.750 52.797 Szolgák és segédmunkások 20227 38.564 Étel szállításra 96.963 140.800 Sütőnek 13.179 17.680 Orvosi szerek 14.969 21.980 Tüzelő 15.298 29.800 Az összes kiadás : 385.154 605.676 Ebbői a kis statisztikából kiolvasható, hogy miért kell a Rókus szállodában (közkórháznak nem mondhatjuk) 1 forint 28 krajcárt fizetni. Tiz esztendő alatt a beteglétszám alig néhány percenttel emelke dett; a kiadások ennek ellenében majdnem ötven százalékkal. Bizonyára nem a természetes józan gazdálkodás eredménye ez az emelkedés, amelyet nem tudjuk, kinek a rovására Írjunk. De bármily szívesen koncedál- juk a kiadások szükségszerűségét, az ellen a leghatározottabban tiltakozunk, hogy az ápolási dijakat újra felemeljék. legnagyobb áldozatkészséggel mindent megtesz a haza boldogitására. (.Hegedűs Sándor közbekiált: Illemhelyét állított fel Deák Ferencz szobra mellett ! Más érdeme nincsen ! Folytonos zaj), és ime éppen az ország fővárosa nem akarja ezeket az érdemeket elismerni. Igaza volt szegény Hugo Károlynak, mikor a „ Báró és Bánffy“ czimü ismert színmüvét megírta. Virava József.' Válaszszák meg diszbárónak ! Vázsonyi Vilmos (dühösen felugrik): Tiltakozom ez ellen a hang ellen! — kiált Virava. felé. Rendre! Rendre! —kiáltják Polónyi és Kasits 1‘éJ.er. Elnök rendreutasitja Viravát. Csiky Gergely : Röviden végzem szavaimat (gúnyos helyeslés a plénumon). Indítványozom, hogy vá- laszszuk meg egyhangulagbáró Bánffy Dezsőt díszpolgárnak. (Fülsiketítő lárma és ellenmondások a plé numból. Elnök folyton csönget.) Hegedüs Sándor : Tiltakozik dr. Szalai Fruzina indítványa ellen. (Éljenzés !) Válaszszák meg a miniszterelnököt diszrendőrnek, ("Szűnni nem akaró éljenzés és taps) úgyis rendőrállammá tette Magyarországot. (Taps. Zajos ellenmondások a sasok részéről). Bánffy csak a hivatalos pantheonba jut, de a nemzet, a történelem nem emel neki emléket, mint tette azt pl. A Rókus, a maga szomorú tradícióival, amig fönnáll, maradjon az elhagyatott, szerencsétlenül járt szegény nép menedéke. De ne csináljanak belőle uzsorahajlékot, hogy esztelen költekezésekre fedezetet teremtsenek. A polgármester azt ígéri mindig, hogy takarékoskodni fog. Ám itt az alkalom. Törülje a Rókusnál a fölösleges kiadásokat s az ápolási dijat állapíttassa meg normális alapon. A budai színház Most, hogy a Várszínház napjai immár megvannak számlálva, égető kérdéssé vált az uj budai állandó színház ügye. Ez a színház nemcsak szórakoztató helynek készül, de nagy horderejű társadalmi és közművelődési misszió vár reá, mert egyrészt központot kell, hogy teremtsen a Duna jobboldalán, másrészt meg kell, hogy vesse alapját a budai társadalmi életnek. Ez okból a színház helyének megválasztása sokkal nehezebb kérdés, semmint ez az első perczben látszik. Nehéz ez a kérdés már csak azért is, mert számítanunk kell nemcsak a ma viszonyaival, de figyelembe kell vennünk a közel jövőt is és gondosan kell mérlegelni jövő fejlődését a Duna jobboldalának. Aki kissé ismerős a budai viszonyokkal, minden gondolkozás nélkül megmondhatja, hogy a budai részek társadalmi életének góczpontja nem lehet más, mint az első kerület, a Krisztinaváros és a Tabán. nagy honfitársunknak, Hentzi honvédtábornoknak, a kit a miniszterelnök gyűlölete most szintén el akar tá- volittatni méltó helyéről. (Gyalázat! — a plénum soraiból. Zajos ellenmondások a sasok padjairól. Elnök csönget.) Dr. Hegedűs János (Eláll! Eláll !) erélyes hangon követeli Bánffy megválasztását. A mely nemzet ■— úgymond — saját nagyjait nem tiszteli meg, az nem becsüli meg önmagát (Éljenzés a sasoknál. A plénumon dühösen tiltakoznak; a bizottsági tagok felugrálnak, és a padokat verik ökleikkel. Elnök folyton csönget) Indítványozza, hogy báró Bánfiynak, a haza és a főváros körül szerzett érdemei elismeréséül a főváros a Lipót-utczai uj városháza előtti térségen állíttassa fel a lovasszobrát. Steiger Gyula: Meg kell vonni tőle a szót! — (Óriási zaj. Elnök folyton csönget.) — Éljen Hegedűs János! — a sasok padjairól. Dr Szalai Fruzina kibontott hajjal a szónokhoz rohan, és a közgyűlés színe előtt homlokon csókolja. A karzaton több hölgy elájul. Springer Ferencz : Sprengolni fogjuk a plénu- mot ! Egy életem, egy halálom: Éljen Bánffy Dezső .• (Tenczer Pál gróf, máltai lovag, összeszoritott ököllel rohan a szónokra, úgy, hogy barátai, csak nagy bajjal tudják visszatartani. Óriási, szűnni nem akaró lárma, dobogás, pisszegés, fütyülés a plénumon.)
