Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-11-07 / 3. szám
12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898. november 7. nek, valamint tejtermelő gazdáinknak is el kell, hogy ismerjék az önvédelem jogát és szükségét. Mikor azonban arról a veszélyes eljárásról veszünk hirt, mely Tirolban most lábra kapott és amely abban áll, hogy a koronatartomány hatóságilag elzárt kerületeiből a nyílt területre csempészik át a teheneket és innen minden akadály nélkül szállítják közvetlenül a magyar tejgazdaságokba, akkor a leghatározottabban azt kell követelnünk, hogy a földmivelésügyi miniszter a ragadós száj és körömfájás ellen va'ó védekezés czimén egész Tirol és Vorarlberg ellen sürgősen mondja ki a határzárt, mert külömben a becsempészett szarvasmarhával végre mégis sikerül a ragályt átplántálni a magyar istállókba, és akkor már késő lesz a szomszéddal szemben tanúsított lojalitást megbánni. A hideg husvásár. November elsejét jelölte ki a vásárcsarnokok igazgatósága, mint azt a napot, amelyen a hideg husvásár kezdetét veszi. A vidéki hentesek, akik minden esztendőben ezen a vásáron szokták a főváros közönségét jobb és olcsóbb sertéshússal és zsiradékkal kiszolgálni, az idén nem törődtek a hivatalos megnyitással és a szokatlan enyhe időjárás miatt nem jelentek meg a vásáron és nem is jelennek meg mindaddig, mig a nagy hideg be nem áll. így tehát hivatalosan meg van a hideg husvásár, amely tényleg még nem létezik. A hideg husvásár, mely hajdan az István-téren és a vásárcsarnokok megnyitása óta a vámház melletti téren és a Ferencz Józscf-rak- parton volt elhelyezve, az idén a vámház melletti alsó rakodón is helyet talált. Az idény vásárok eszméjét feltétlenül helyeseljük ; tesszük pedig ezt azért, mert a vásárcsarnokok megnyitása óta a fogyasztó közönség kizárólag (de nem mindig) csak az idény- piaczon juthat a termelővel közvetlen érintkezésbe. Nem helyeselhetjük azonban, hogy a sertéshús, zsir és szalonna idényvásárját is oly módon helyezik el, mint a gyümölcs, konyhanemü és egyéb idény vásárokat. Oly nagyra voltak valamikor azzal a hygienikus szemponttal, amely elkerülhetetlenné tette azt a nagy anyagi áldozatot, amelylyel a főváros a vásárcsarno kokat létesítette és amelylyel a főváros közönségét azért a drágaságért vigasztalják, amely a csarnokok megnyitása óta óly súlyosan érezhető. Hová lett. hova törpült az a közegészségügyi szempont, hogy ma már sertéshúst darabokban, zsírt és szalonnát kicsinyben, poros, egészségtelen és miazmás helyen bocsátanak áruba és még a legelemibb óvintézkedést is mellőzik. A hideg hus’ásárt nem volna szabad nyílt piaczon megtartani és van még sok más élelmi czikk, amelynek az elárusitására ugyanezt a szabályt állítjuk fel. Ha annyi pénzbe, annyi millióba kerülhetett a hygienikus szempont, mint amennyit a vásárcsarnokok elnyeltek, úgy méltányos volna, ha a nagyobb és keresettebb idénypiaczok, különösen pedig a hideg husvásár számára fedett és védett helyiséget teremtenénk. Ha a főváros hatósága igazán súlyt fektet a fogyasztó közönség egészségére, akkor maradjon következetes és ne hazudtolja meg maga magát ily rövid idő alatt. Hírek a városházáról A főváros jubiláns alapítványa. — Tenczer Pál gróf indítványa. — A főváros huszonötéves jubileuma alkalmából Budapest törvényhatósága rendkívüli közgyűlést tartott, két részletben A közgyűlésről kiküldött tudósítónk a következő jelentésben számolt be nekünk: Elnök megnyitván az ülést, örömét nyilvánítja a fölött, hogy Magyarország két fővárosa Buda és Pest immár huszonöt esztendeje olyan szép egyetértésben férnek meg egymással. Kéri, hogy a jubileum emléke jegyzőkönyvbe iktattassék. Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után fölemelkedik Tenczer Pál gróf, a jambikus léptű ősz főrend és máltai lovag, és a következő nagyhatású beszédet mondja : Tisztelt közgyűlés ! Minden telivér budapestinek, föltéve, hogy hamisítatlan magyar vér buzog az ereiben — örömmel kell hogy eltöltse a keblét szép székesfővárosunk ezüstjubileuma ügy gondolom, ezen a nagy napon minden budapesti lakos szive egybeforr, mint egybeforrnak, óh látom, idővel a közúti és a városi villamos vasutak is. Igaz ugyan, hogy őseim (a közgyűlés tagjai fölállnak) reám nagy, dicső történelmi nevet hagytak (ügy van!), hanem azért én ebben a mai rangkóros világban is nem röstellem bevallani, .t. közgyűlés, hogy demokrata vagyok (Éljenzés), és a mai napon keblemre szjretném ölelni Budapest összes demokrata elemeit. És igy ettől a magasztos érzéstől áthatva szükségét látom annak, hogy Magyarország székesfővárosa a jubileum alkalmából egy olyan alapítványt tegyen a főváros szegényei számára, melyből ne csak mi, az adományozók, de az alapítványból részesedő szegény elemek is örömet merítenek a jelenben, büszkeséget a múltban, és reményt a jövőben. Indítványozom, hogy a két dunai lánczhidon — a régi Láncz- hidon és a Ferencz-József lánczhidon az átkelés ugv rendeztessék, hogy mig a régi, a felső Lánczhidon megmaradna a Pestről Budára való átkelésnél kötelező hídpénz fizetése, addig a Ferencz-József lánczhidnál csak Budáról Pest felé kelljen lefizetni a 2 kr hid- vámot, mig Pestről Buda felé díjtalanul mehessen át a közönség. így aztán, a kinek esetleg nem telik hídpénzre, teljesen díjtalanul is átkelhet a Duna fölött, úgy t. i., hogy Budára a Ferencz-József hídon, Pestre pedig a felső Lánczhidon megyen keresztül, s igy teljesen kikerüli a hidpénzfizetés kellemetlenségét, (ügy van! több felől; nyugtalanság másfelöl) És, mint már volt alkalmam megjegyezni, bár ősz fürteimet grófi korona díszíti, (hévvel) én demokrata vagyok t. közgyűlés, és itt ebben az ünnepélyes pillanatban ígérem önöknek, amaz ősöm emlékére kinek a szerencsétlen emlékű II Lajos király közvetlen a Csele patakba való fulladása előtt pecsétnyomó gyűrűjét saját fölkent ujjá- ról lehúzva, ujjára húzta, s aki arra kérte a királyt, hogy adja inkább át neki az értékes gyűrű vis?onér- tékét, — mondom, ennek a kiváló ősömnek emlékére ígérem, uraim, hogy én leszek az első, ki a nagy jubileum iránt való kegyeletből fölemelt fővel igénybe fogom venni a hidkedvezményt. Éljen a demokráczia!
