Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-26 / 10. szám
15 _______ MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898. deczember 26. lésé re alakult, vád emiatt nem érheti. Ők feladatuk magaslatán állottak, de a rendelkezésükre adott eszközök oly primitivek voltak, hogy Debreczen városa egyetlen vásárjának nagyobb reklámot csap. Mert az idegenek ide csalogatására reklám, nagyszabású, állandó reklám kell. Ehhez nem elég 30,000 nyolc nyelvű füzet, amelyből 6000 itthon marad és nyolc országba csak 23—24000 jut el; nem elég egy napi* díjas fordító, nem elég a leglelkesebb bizottság sem, ha annak életre való javaslatait családias rövid látással ütik agyon. A megfelelő idegen-forgalom egy helyesen befektetett tőkének a dús kamatja, amelyet azonban fsak az észszerű befektetés után lehet élvezni. A mii lennáris esztendő idegen forgalma is jelentéktelen maradt, pedig csak hirdetésekre 270X00 forint úszott el. De ott sok könnyelműség is történt, amennyiben a a csalogató brosúrák és falragaszok, amelyeket a külföldre szántak, nagyrészben a kiállítás után készültek el. De hát mi nem akarunk az idegen-forgalom eme lésére javaslatot készíteni. Csupán konstatáljuk, hogy az e célra kiküldött bizottság működésének története, a millennáris kiállítás idegen forgalmának összehason litó történetével együtt most készült el. Az idegen-forgalom emelésére kiküldött bizottság működésének története inkább tanulságaiban érdekes, mint eredményében. Ez utóbbi, mint említettük, nagyon kevés. Az előbbi — tekintélyes. Különösen főtanulság az, hogy a hatóság az idegen forgalom emelésére célzó törekvéseket támogathatja anyagilag, de főképp erkölcsileg, azonban nem irányíthatja. Ehhez a hatóság nehézkes. A forgalom érdekeit praktikus, kereskedelmi érzékkel biró férfiak, egyesülve a szellemi arisztokráciával, képviselhetik kellően; különösen ha maguk is anyagilag érdekeltek. Egy ilyen megfelelő társaság igen sokat tehet az idegen forgalom érdekében, — más nem. Ennyit az 1888. április 23-án megalakult és 1891. március 16-án aktív munkásságát megszüntetett bizottság működéséről. A millennáris kiállítás idegen forgalmi adatai rendkívül érdekesek. A kimu'atások szerint: A fogadókban 152.567 A kiállítási igazgatóság barakkjaiban A városi iskolákban berendezett 86.926 lakásokban — — — — — A fővárosi lakási iroda részéről fel27X00 használt privát lakásokban — — Az állami iskolákban beiendezett la2 0C0 kásokban és magánosoknál vendégképp 30.000 Összesen 298.493 idegen, vagyis külföldi és magyarországi vidéki fordult meg a fővárosban. A legfrekventáltabb hónap volt augusztus, amikor 18295 és szeptember, amikor 20428 idegen ittlétéről szól a kimutatás. A nemzetiségi eloszlás, szembe állítva az 1885-iki kiállítás eredményével, ez: 1885 1896] Magyar 66.775 93.408 Ausztriai 23.153 34.385 Németországi 4.081 9.182 Amerikai 474 1,117 Romániai 1.378 2.762 Franciái 1.614 2.164 Érdekes ezzel szemben, hogy Bécsien 18rJ5-ben : 72155 1896-ban 63,479 magyar fordult meg. Az 1897. évi idegen forgalmat is érdekes lett volna az 1896-ikival szembe állítani, de a statisztikai hivatal fedezet hiá- nyálául nem Lészitett felvételeket. Az idegen forgalmi eredményeknek igen tanulságos statisztikai összehasonlításai után az említett munka a fővárosnak a millennáris kiállítás érdelében telt kiadásait sorolja fel, ame lyekből megemlítjük a követkfzőket: A kiállítási csarnok költsége 117.513 A kiállított tárgyak előállítási költsége 78.714 A pavilion díszítés, berendezés stb. költsége 19.675 Műszaki közigazgatási iroda „ » 5.212 Lakás közvetítő iroda „ 1.108 Ünnepség rendezés, vendéglátás, kongresszusok 91 639 Képző és iparművészeti kiadások 18.162 Emlék- és reklámkönyvek vétele, támogatása 7.500 A kiállítás biztosítási alapjához hozzájárulás 00.000 KereXe. kamaránál berendezett iroda 5.000 Előre nem látott kiadások 1.300 A millennáris esztendő tehát közel fél milliójába került a fővárosnak. Igaz, hogy ennek ellenében az 1896-iki községi bevételek is tetemesen szaporodtak. Úgy az idegenforgalom emelésére alakult bizottság működésének története, mint a millennáris kiállítás eredményének a főváros idegen forgalmi viszonyaira való tekintet1 el történt egybeállítása: magvas koncepciójú, valóságos forrás munka és iránymutató, amely mindenben dicsőséget szolgáltat ambiciózus szerkesztőjének : Almddy Géza tanácsjegyzőnek. Apróságok Budapest múltjából I. Ének a Várszínházról. — A régi jó időkből. — Nem tudom a fejem fölött tornyosodó évek, vagy a három napos szél tesz-e olyan mélabussá, de annyi bizonyos, hogy amióta naponként rnegfoidu'ok a várban, közel vagyok hozzá, hogy verset Írjak. Más normális embernél ez azt jelentené, hogy szerelmes, nálam azonban csak annyit jelent, hogy mélahus vagyok. Nem szeretek hosszasan bevezetni semmit. Elvem : adj Uram, de mindjárt és igy nem veszik rossz néven, ha azonnal tárgyra térek. Boldog ifjú korom, amikor legfőbb gondot a szekunda okozott, ott tilt el a várhegyen s igy senki se csodálkozhat azon, ha az életet a Várszínházban tanultam. Eszemhe véstem ugyanis azt a nagy mondást, hogy a színház az élet iskolája s igyekeztem szorgalmasan járni ebbe az iskolába. (Kedves atyám szívesebben vette volna, ha inkább a másik iskolába jártam volna olyan szorgalmasan.) Ismerik önök a Várszínházát? Pesti embernek fogalma sincsen arról, mi ez a színház a budaiaknak. Nem is színház ez, hanem a kisebbik ottho mk s most, amikor napjai meg vannak számlálva, egész Buda sir. Nehéz dolog megőrizni ilyenkor a higgadtságot, amikor ifjú korunk egyik legdrágább emlékétől búcsúzunk s azért előre is bocsánatot kérek, ha talán néha- néha áradozóvá lesz pennám s szavaimat elmossa, hulló könyem. Ifjú voltam, de tudományszomjas. A nyomtatott papirost megvetettem, de az élőszó iránt rajongó tisztelettel viseltettem. Ily körülmények között azt hiszem mindenki termés 'etesnek találja, ha a színház iránt való rajongásom olyan mérveket öltött, hogy iskolai könyveimet szorongó lélekkel, de könnyű szívvel elvittem Burián nénihez az egyetlen budai antikváriushoz s azután szinház-jegyet vásároltam.
