Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-26 / 10. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 189S. deczember 26. osztani. A sokból menjen sok, a kevésből kevés : a köz javára és nem megfordítva, mint ma. A község — ez az óriásnak látszó város ne vállalati iroda legyen, hanem otthona annak a százezernyi népnek, amely becsületes munkájából akar megélni. Mindnyájan fizetünk a községért; kell, hogy valamennyien egyenlően élvezzük a társulás előnyeit. Ünnep van; az elmélkedésből a valóságra int az élet. A hit ünnepli az emberiség megváltását ; a valóság eseng egy uj Megváltóért. Javulni fog a kor; — szól a jövő, s a hívők százezrei boldogok, mert lelkűkben ott ég a hit szent tüze. Világitó fényénél már látják az uj kort, amelyben a megváltott ember nem a frázisokból, hanem a tetteinek komolyságából ismer önönmagára. Az elemi iskolák decentralizációja. Alig zajlott le költségvetésünk hosszas és alapos tárgyalása, a bevételi források fokozásának keserves szükségességét és a kiadások lehető megszorítását hirdető frázisok alig hangzottak el és már előttünk fekszik azoknak a javaslatoknak egyike, a melyek a háztartás nehézségeire ügyet sem vetve, azt vélik, hogy az eddig követett „vircsaft“ a végtelenségig folytatható. A főváros elméleti közoktatásügyének előhar- czosa, a VIII. kér. iskolaszék, háztartásunk nyomasztó helyzetének hivatalos megállapítását találta legalkalmasabbnak arra, hogy újabb terveit és szándékait napvilágra hozza. Mindenesetre szép, ha egy iskolaszék a hozzá tartozó dolgokon kívül egyebekkel, pl. nagy koncepciókkal is foglalkozik, de mi az ismertetendő tervezetben Jákob hangját halljuk, noha Ézsau kezét érezzük. Eme tervezet szerint óriási baj az, hogy a főváros nagy iskolaépületeket emel, hogy némelyikbe 20—25 — 30 osztályt zsúfol, a melyekben a gyermekek a szabad levegőre sem mehetnek le a második és a harmadik emeletről. Enyhén történik hivatkozás a tanügyi szabályzatra is, a mely szerint az igazgató csak 8, legfeljebb 16 osztályt vezethet. Ezekre való tekintettel jövőre csak egyemeletes, külső csin nélküli, egyszerű iskolákat kell építeni. Ezt az előterjesztést a tanács elfogadta és már most az ártatlan mérnöki hivatalt azzal nyomorgatja, hogy mondja meg hát, milyenek is legyenek azok a jövőbeli, külső csin nélküli egyemeletes iskolaépületek, a melyekben az igazgató uraknak csak 8 osztályra kell felügyelniök. A reformtervezetnek ez, a felületes elintézése rávall Budapestre. A helyett, hogy első sorban a tehertöbblettel foglalkoznánk, elrendeljük a tervezés Tökéletesen úgy járunk el, mint a csőd előtt álló nagyűr, aki dőzsöl, építtet, ajándékoz, csak azzal nem törődik, hogy meddig tarthat még a dicsőség. Az igazat megvallva nem szívesen foglalkozunk a szóban forgó tárgygyal, a melynek — mint sok másnak is — hatalmas frázis a passepartout-ja. Ez esetben a modern pedagógia. Hát kétségkívül minden szülőnek az a jogos kívánsága, hogy mig gyermeke a törvénykötelezte szellemi táplálékot megszerzi, egész • sége kárt ne szenvedjen. Ahhoz sem fér kétség, hogy a sikeres tanítás, a reátermett tanerőn kívül, a tanulók meghatározott számától függ. Ami ezen kivül esik, az frázis. Ha ennek a kettős követelésnek eleget tesz a város, akkor elment addig a határig, a meddig ezt rendelkezésre álló eszközei megengedik. Mert vegyük csak egy kissé közelebbről szem- ügyre a mi elemi iskoláink népességét. Az a gyermek, aki nyomasztó életviszonyok között szüleivel, testvéreivel, albérlőkkel, stb. hatod-nyolczadmagával szorong egy szobában (az összes lakosság 57.4%-a oly lakásban lakik, a melyben egy szobára átlag 4, vagy ennél több lakó esik) az a gyermek, akinek odahaza jóformán az udvarra sem szabad kimenni, aki levegő és mozgás hiányában — az elégtelen táplálkozásról nem is szólva — elcsenevész, ez a gyermek naponkint 3—4 órára egy palotába kerül, melyben jól fütött, világos, szellőzött teremben hallgathatja az oktatást. Ki az, aki azt állítja, hogy a gyermek egészségére ez a hetenkint ötször előforduló 3—4 órai tartózkodás a döntő, nem pedig az otthon életviszonyai ? A nép gyermekeinek tömegét, mint ilyet, ép úgy nem lehet nagyvárosban, különösen annak sűrűn lakott belső részében fé jyüzéssel elhelyezni, mint ahogy a tömeges nyomor enyhítésére még a legmelegebb szivű filantróp sem fog többet nyújthatni, mint az időjárás viszontagságai ellen védelmet nyújtó négy falat és azt az egyszerű ágyat, a mely az elcsigázott testnek pihenőt nyújt, — az adminisztratív költségekre való tekintettel ezt is csak központosított, nagy épületben. És ha a hatóság frázisokra hallgatva, erején túl próbálkoznék meg a mondottuk tömegszolgáltatások nyújtására, elérkezik az idő, hogy minden erőlködésünk ellenére budgetünket csakis az iskolák és kórházak fogják terhelni, a termelés és keresetképesség emelésére szolgáló intézmények előállitása és fentartása pedig háttérbe szorul. Hogy ennek a bevételi alapokra miféle befolyása lesz, azzal, mint egyelőre csak föltételezett véglettel, foglalkozni nem akarunk. És most tegyük meg egy kissé azt, amit tenni nem szeretünk, számoljunk.
