Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1898-10-31 / 2. szám

1898. október 31. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 ról kell gondoskodnia, amiknek a költségével egyál­talában nincs arányban az uj adóalanyok adózási járuléka. Ezt a már-már végveszedelemmé váló kül­terjes építkezést öt esztendő óta szabályrendeletileg igyekeznek agyonütni — de valóban nevetséges mó­don. Egyre ijesztgetik az építeni vágyókat, hogy holnap-holnapután világra jön az uj szabályrendelet s vége a vicinális építkezésnek. Persze az agyon ré mitett építkezők tüzes sietséggel építkeznek egyre- másra s örvendenek, hogy az a szabályrendelet mu­mus őket már nem éri. Bizony nem. Sem őket, sem az utánuk következő építőket, mert hamarább felépül egy egész város, mint megszületik egy szabályrendelet. Szerencsére s m"st igazán a legjobbkor, a köz­munkák tanácsa jutott egy fényes ideához. Meg őri a külterjes építkezést úgy, hogy a főváros p’sti ré szével szervesen egybe függő száraz, tiszta levegőjű kültelket : a Hermina mezöt becsatolja a beltelki öve­zetbe. A Hermina mező, épp a Városliget h ta mö­gött, 960.000 négyszögöl terület. Eddig kerti műve­lésre szánt föld, amely a legújabb építkezési szabály­zat értelmében a III-ik, vagyis a nyaraló övezetbe tartozott. Ez az övezet arról nevezetes, hogy kültel­ken csak olyan nagy urak megtelepedését engedi meg, akik hajlandók a pesti oldalon hatszáz négy­szögöles, a budai oldalon ezer négyszögöles telken épít­kezni. Kisebb területet a IIí. övezet csak a pesti ol­dal belső teiületén ismer el. Ez a s/igoru elv, ami tulkövetelés számba is elkél, természetesen azt eredményezte, hogy a Her­mina mezőn nem építkeztek egyáltalán, hanem jóval — Nos hát, polgármester úr, úgy állok én a nyüzsgő Budapest legélénkebb pontjai egyikén évek óta, egyedül. Az ember utoljára is társas lény, s már az ó-lestamentum is mondja: nem jó az embernek egyedül lenni. A többi szobrok Deák, Arany, Petőfi. Széchenyi, Eötvös stb. igaz, bogy most ugyanigy van­nak, de ezek mégis legalább éltek valaha, s csak holtuk után kerültek ebbe a méltósággal teli magányba. Én azonban, polgármester úr, sohasem éltem, s már a \ lágra is, mint szobor jöttem. És azok a nősze­mélyek, a kik e szökőkút alján alattam vannak, szin­tén örökös szobrok, a kik szintén sohasem éltek. Azok tehát rám nézve nem számítanak. És most jön a tél, s én rám újra azt a borzasztó faköpenyeget húzzák, s ott tespedhetek újra alatta tavaszig. . . Az volna tehát. . . Elérzékenyült; a hangja pedig megcsuklott. — Szedje össze magát, barátom és folytassa ! — biztatta jóakarólag a polgármester. — Azt hiszem, segíthetek baján. — Az volna tehát — folytatta Danubius, zseb­kendőjét keresve, a mi sohasem volt neki, — az volna mostan a kérésem a polgármester úrhoz, hogy, mielőtt azt a borzasztó faköpenyeget megkapnám, ál­távolabb a szentmihályi, csömöri határban, ahol nin­csenek övezetek. S minden újabb létesülő telep egy- egy fenyegető támadás a főváros közpéntára ellen a már említett szükségletekért. A közmunkatanács épp a tizenkettedik órában szerencsésen észrevette a nem éppen jelentéktelen, elhagyatott területet. Kilenczszázhatvanezer négyszög­öl terület Rajta az impozáns Hungária kőrút, oldalt a Csömöri ut külső része, a Haj sár ut, majdnem középen az Erzsébet királyné ut; északi részén a Máv. bécsi vonala. Igazi városnak való terület, amelynek mindjárt parkja is van : szomszédságban a városli­get. S hozzá maholnap négy irányban szeli át a vil­lamos vasút, tehát nincs távol a város szivétől. A külterjes építkezésnek elejét veendő, hozta meg a közmunkatanács azt a határozatát, hogy a Herminamezőt kiveszi a 111. övezetnek a kültelkekre szabod rendelkezései alól s az építési szabályzat 12. szakasza alapján a belső nyaraló övezetbe helyezi át. Ezek szerint a Hermina mezőn ezentúl háromszáz négyszögöl telken lehet családi házakat építeni. A házaknak liz öles homlokzattal és előkerltel kell bir- niok. Az óriási területen a megfelelő szabályozás után háromezer családi háznak lesz helye, ami 900.000 négyszögöl területnek felel meg. A többi ré-z utakra, teret re, középületekre marad el. A közmunkatanács­ban most folynak a szabályozás munkálatai s remél­hetőleg a tavasszal megtörténik az egész terület rendezése. A külterjes építkezés ellen pedig jöhet már a sokat emlegetett szabályrendelet. litana ki a számomra egy engedélyt, melynek az ér­telmében én polgármesteri varázslat folytán ma éj­szaka leszállhatnék a talapzatomról és reggelig szabadon járhatnék és szórakozhatnék Budapesten, bárhol és bármely mulatóhelyeken. Csak reggelig, — mert nap­palra — hogy föl ne tűnjék a dolog — újra a ren­des pozitúrában visszaállnék a talapzatomra. Hanem reggelig szeretném élvezni az élet örömek, melyekről a Kalvin-tér különböző utczasarkain sejtelmes éjsza­kákon annyit hal lot'a m suttogni. A polgármester gondolkozott, aztán helyeslőle g bólintott: — Jól van, ma éjszakára kiállítom önnek a leszállási engedélyt. Ezzel bemártotta a tollát a kalamárisba és meg­írta az okmányt: — Ezennel engedélyeztetik, miszerint a Danubius nevű szobor ma éjszaka leszállván a Kálvin-téren álló talapzatáról, holnap reggelig szabadon járhas­son a városban. Rendelem egyúttal, hogy ezen időre nevezett egyén mindennemű fehérneművel, ruhával, kalappal, felöltővel és egy éjszakán ele­gendő zsebpénzzel a székesfőváros házipénztárából elláttassék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom