Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-19 / 9. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898. deczember 19. 12 Huszonöt év Budapest közigazgatásának történetéből. m. Jellemző és Dickens tollára méltó kijelentése a derék óbudaiaknak az: hogy Ó-Budaváros közönsége csakugyan nem képes magát tájékozni az iránt, vájjon az egyesítésből előny, vagy hátrány fog e származni, mindazonáltal tekintettel a. közvéleményre, s a netáni országos érdekre is „az egyesülést elvben szintén fo.- gadja, azonban nemcsak czélszerünek véli, de szükségesnek is tartja, hogy a háromváros ezen egyesítésére a törvény általi ráparancsolásnak, hanem a mindennemű érdekeik tekintetében egymásközt előzetesen s autonomi jogkörökben kényszeritlenül megegyező városok szabad akarat nyilvánulásának kifolyása legyen.“ Azontúl kijelentik, hogy a rendőrségnek államköltségen való kezelését a város szívesen veszi ugyan, azonban határozottan idegenkedtek, a legtöbb adót fizetők elő jogának és a főispánságnak a fővárosrai beültetése és meghonosításától, mint amely intézmények a főváros viszonyainak nemcsak meg nem felelnek, de a szabadabb szellem követelményeivel ellenkeznek. Tiltakoznak a központositás ellen, expoziturák fölállítását, a kir. haszonvételi jog megszüntetését s a főváros"“ javárai való átengedését kérik. Kézzel lábbal tiltakoznak az ellen, hogy a fővárossal egyenlő házbérjövedelmi adó alá vonassanak. Készséggel csatlakoznak a hidvám eltörlése iránt Buda-Pest által beadott kérvényhez; önálló országgyűlési választókerület alakítását s a szentendrei vá lasztókerü létből való kihasitásukat kérik, miután Ó-Buda 17 ezer lakosával erre jogos igényt tarthat. De mig a patres consrcipti városaik igazait védték, a kormány és a képviselőház sem maradt tét lenül. A három város egyésitését tárgyazó Iörvényjavaslat átalakított, megszűrt formában és tartalommal kerül a képviselőház központi bizottsága elé,*) mely a javaslatot általánosságban elfogadta, azonban azt kívánta, hogy azon idézések helyett, melyek a muni- cipalis s a községi törvény szakaszaira nézve előfordulnak, azok kivételével, melyek a honpolgárok illetőségére vonatkozván, általános és a fővárosra külön nem alkalmazható intézkedéseket tartalmaznak, szó- szerint idéztessenek. Ezen szerkezetbeli változtatáson kivül a kp. bizottság a javaslatot még következő lényeges kérdésekben módosította. A jávaslatban ki volt mondva, hogy a fővárosi rendőrséget az állam fogja átvenni, s hogy mindaddig, niig a törvényhozás ez iránt intézkedik, a rendőrség szervezetében megmarad és tisztujitás alá nem esik. Ennek ellenében a központi bizottság azt kívánta, hogy a törvényhozásnak minél előbb módjában álljon nemcsak a fővárosi, de az állami rendőrség általános szervezéséről is törvényt alkottatni Kivánta: törekedjék a kormány, hogy a főváros tényleges egyesítéséig, ezen tprvény megalkotása lehetséges legyen, s hogy az a törvényhatóság megalakulásával egyidejűleg léphessen életbe.* *) Előadója az 1872 nov. 18-án megkezdett tárgyalásokon Szapáry Gyula gr. volt. ‘.Tudjuk, hogy- a kívánság nem teljesült, mert a fővárosi államrendőrségről szóló 1881 évi XXI. t. cikk, csaknem egy év- tiz(d mrlva lépett életbe. Az országos államrendőrségről szóló- pedig még ma sires meg. " B. L. A belügyminiszter nyomban kijelentette, hogy a rendőri törvények előkészítésével annyira haladt, hogy azokat legrövidebb idő alatt benyújthatja s hogy teljes szándéka azokat még oly időben előterjeszteni, hogy még az országgyűlés 72—72 évi ülésszaka alatt törvényerőre emeltethessenek. A bizottság ez ígéretben megnyugodott ugyan s ezt a képviselőház tudomására is juttatta, de mert föltételezte —- még pedig nagyon előrelátóan -r- hogy ezen hivatalos nyilatkozat daczára is, jöhetnek közbe oly körülmények, melyeknél fogva a rendőrségi törvény a főváros egyesítéséig meg nem alkotható, ezen lehetőséggel számolt is, s ezek alapján kivánta a fővárosi törvénybe azon intézkedést fölvétetni: hogy azon esetre, ha a rendőrség végleges szervezése a fővárosok tényleges egyesítéséig keresztül nem vihető,, ideiglenesen a kormány vegye át a rendőrséget, a főváros pedig a helyrendőri ügyek ellátásának költségei fejében, ideiglenesen, átalányképen megtéríti az államnak azon összeget, melyet 1872-ben rendőri kiadásokra fordított. A belügyminiszter s a törvényhozás ehhez hozzá is járult, s hozzájárultak a költségek ily módon való megtérítéséhez a fővárosok akkori orsz. képviselői is, azon hitben, hogy ezzel a főváros végkép leszámolt az államrendőrségi kiadásokkal, amiben azonban csalódtak, mert a kormány a járulékot évről-évre mindig követelte; a „Budapest fővárosi rendőrségről“ szóló 1881. XXI. t.-c. 52 szakasza pedig határozottan kimondja, hogy a fővárosi rendőrség költségei „az egyesitett főváros által fizetendő járulékból fedeztetik,“ mely addig föl nem emelhető, mig a szükséglet annyira szaporodni nem. fog, hogy az állam is ugyanannyit nem fizetend, mint a főváros közp. bizottsága. További lényeges kifogása volt a központi bizottságnak a törvényjavaslat azon rendelkezése ellen, mely szerint a fővárosi bizottság felét vagyis 200 tagot 8z 1200 legtöbb adót fizetők saját kebelükből választották volna. Az első javaslatban a bizottság tagjait felerészben választókerületenkint az ugyanazon választókerületben a legtöbb államadót fizető és országgyűlési képviselőválasztásra jogosított honpolgárok választották volna. A bizottság ugyan osztotta a kormány azon érvelését, hogy mindazon okok, melyek alapján a törvényhozás a megyékben biztosítani akarta az értelmiség és azok befolyását, kik az állam s a törvény- hatóság terheihez nagyobb mértékben járulnak, a fővárosra is alkalmazhatók, de mert kétségtelen, hogy a főváros hatósági és közigazgatási működése más törvényhatóságok szervezetétől és működésétől lényegesen eltér s a vagyonosság itt nagyobb ingadozás és változásnak van kitéve, mint más hatóságoknál, de a főváros történeti fejlődése is egészen más, mint a többi törvényhatóságoké, és mert tekintettel kívánt lenni a főváros választóközönségének általánosabb műveltségi fokozatára is, a virilizmus elvének alkalmazását és befolyását a fővárosban azzal is biztosítva hitte, ha kimondatik, hogy a bizottság fele a legtöbb adófizetők * sorából választandó, maga a választás pedig ezek soraiból a választójoggal fölruházott közön ségre lesz bízva. Folyt. köv.
