Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-19 / 9. szám
8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898. deczember 19. Mert arra dondol, hogy milyen más világ lesz Budapest törvényhatósági életében, mekkora változás az adminisztrációjában, ha az a javaslat törvény lesz. Akkor talán másképp szól a felterjesztendő költségvetésről. Most, lehet, hogy e formájában utoljára, jóváhagyja. ( . S a jóváhagyott költségvetés visszaérkezik a tanácshoz, amely megkezdi, illetőleg folytatja a házvezetést a megszokott rendszer szerint, a hagyományos mederben. A budget tárgyalások vitaanyagát mérlegelni, a felsorolt panaszokat orvosolni nem áll módjában a tiz fejű tanácsnak, mert annyi munka, folyó ügy jut egyre-egyre, hogy gondosan azt sem tudja elintézni. De meg a rengeteg újítani, javítani valót a t‘z fejű tanács tizfélekép fogja fel s azon a heten- kinti két ülésen, amelyeken együtt vannak, megint csak a napilmunka, a folyóügy elintézése a gondjuk, nem az eszmék vitatása, mérlegelése és egymás megértése. A tanácsnak ugyan a tiz tanácsoson kívül még a polgármester és két alpolgármester is tagja. A két alpolgármester nem vezetője a tanácsnak, hanem ellenőrző közeg. Revideálnak hivatalokat és aktákat és aláírásokat végeznek. Elnökölnek a bizottságokban és albizottságokban. Esetleg representálnak, vagy helyettesítenek. Dolgoznak, de nem termelnek, a produktivitás szabályrendeletileg ki van zárva a hatáskörükből. Majdnem negativ erőknek lehetne mondani, ha mind a kettőben meg nem volna a törhetetlen akarat, a mely egyedül a főváros érdekét kultiválja. Hogy munkájuk negativ, az a szabályrendeleteknek ■ tulajdonítható. ' ■ A főváros egyetlen gondolkozó, termelő, megérlelő és produktiv ereje tehát a polgármester. Ez idő szerint Halmos János. Benne öszpontosul az adminisztrációt fékentartó, buzdító, vezető, oktató energia; ö a főváros községi életének irányitója, az egész óriás szervezetnek lelkes gondozója, felelős őre. Működésének minden mozzanatából kisugárzik véghetetlen odaadása, amelylyel egész tevékenységét a főváros felvirágoztatásának szenteli '' És eredménytelenül. Mert a mi nála energia összegyülemlett, azt többi tiszttársainál szétforgácsolta a bürokratikus túlterheltség, a klikkuralmak minden nemest, okosat, üdvösét lábbal taposó viselkedése, s az energia, az ambíció helyét kétségbeejtő tehetetlenség, lemondásszerü fásultság tölti be, amik gépet; igavonó gépet teremtenek a legjobból. A polgármester sokat akaró, üdvösebbnél üdvö- sebb rendelkezései részben időelőttiek, részben idejüket múlták. A mai adminisztrációt csak radikális át- frissitéisel lehet megjavítani. Az a tisztviselő (a legmagasabbtól — lefelé), a ki lelkében meggyőződött arról, hogy X. kefés ur szamár, Y. kávés ur pedig inkorrekt, és mégis kalapot kell emelni előtte, mert törvényhatósági bizottsági tag, az a tisztviselő annak a jogosan lenézett körnek, a mely őt mégis ■ csak dirigálja, soha sem fog ambícióval, teljes tudásával dolgozni. Mert az elismerést, a méltánylást' nem a mun- káj ával, hanem a kalapja emelgetésével aratja. Ezt az állapotot pedig rendeletekkel nem lehet megszüntetni. Ez az állapot igy marad, igy tart, amig a Fascho-Moys ur asztala végleg megnyílik s azt a bizonyos füzetkét királyi szentesítés el nem látja. Addig azonban igen sokat tehet a polgármester a főváros háztartása terén. Megtaníthatja az adminisztrációt a takarékosságra — minden téren. A toll, papír, plajbász, tinta, zsineg, ostya, bútorozás, íiakke- rezés és napidijhajhászas és stb. terén. A fűtés, világítás olyan mérvű használása, mint a mai, több a pazarlásnál. A luxuriózus berendezkedés tekintetében méltán tanulhatnak az állami hivataloktól, a hol némely méltóságos ur szerényebb holm k között magvasabb ügyeket intéz el, mint egy-egy városi főnök, igazgató az ö smyrna szőnyeges, drága barokkstilü rezidenciájában. Egyáltalán a beszerzések tekintetében bizonyos rendszert kellene megállapítani, egy-egy hivatali helyiségre kivetni a normál tarifát s igy elejét vehetnék az esztelen fényűzésnek. A háztartás számos ezer forintját nyelik el ezek a kisded boudoirok. Végre nem lehet szó nélkül hagyni a személyzet megokolatlan szaporítását. Tessék csak az alkalmazott erők, miért, mely alapon és miféle fedezet terhére történt félfogadását áttanulmányozni s meglátja a polgármester ur, hogy a megbillent háztartás egyen súlyba hozatalához mennyi értékes anyagot kap. Amig tehát az a sokat emlegetett szerény javaslat törvénynyé válik, addig a polgármester úr ne tegyen mást, csak nyesegesse azokat a százezreket elnyelő kinövéseket, a melyek a legtulzottabb pazarlási mániával szórják a közpénzt, csak azért, mert a — másé. Hatósági ellenőrzést kérünk. Egyik városatya a múlt közgyűlés utolsó napján keserűen kifakadt azon visszaélések ellen, melyeket szerinte egy emberbaráti intézetben a jótékonyság köpenye alatt magánérdek kielégítésére űznek. ' A nyilvánosan világgá röpített vád fölött, konkrét tárgya elhallgattatván, napirendre tértek, habár nyílt titok volt, hogy egy öblös szájú másik városatya görbe betűiről van sző, kinek intézeti igazgatása alatt viselt dolgaira történt a ezélzás. Semmi kedvünk a városatyák botránykrónikáival foglalkozni. A közvagyonnal szemben való önzetlenség, a puritán jellemtisztaság — hála korunk ideálizmusának, — annyira napirenden van, hogy az ellenkezőnek bizonyítása, egy volna a Dunába való vizhordássai. De az elhangzott vád alkalmából kipattant tény, még mái püritán világunkban is, annyira frappáns és ethikai hatásában oly jelentős, ‘hogy lehetetlen fölötte