Magyar Székesfőváros, 1898 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1898-12-19 / 9. szám
4 ~ ‘MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1898. deczember 19. képe volt a polgárerénynek, amelynek nemcsak az egyéni érvényesülésről, hanem a közigazgatás feladatairól: a polgári önkormányzatról, az annak gyakorlásához szükséges eszközök megszerzéséről, a jók és rosszak megjutalmazásá- ról vagy megbüntetéséről is mindig páratlanul álló eredeti felfogása volt és ; amelynek egyes korifeusai csak néha-néha rögtönöztek egy kis részvénytársaság alakítási vagy átalakítási, vagy közjótékonyságügyi feltűnést, -t- ez a kerület mondjuk hosszú ideje nélkülözi a törvény szerint élethossziglan megválasztott, független, teljes személyes felelősséggel tartozó közigazgatási főt. Olyat, aki a kerületbeli sok „közigazgató“ között egy kicsit szétcsapjon és az ebben a kerületben szorosabb szünet után ismét lábra- kapott, a régi jó sikertől alig különböző állapotoknak véget vessen. Jövendömondással nem foglalkozunk, de sokat értünk meg rövid idő alatt, sok összeomlott, amit átkunknak hittünk és nem egy első vált utolsóvá. Az okos ember nem várja meg a veszedelmet, hanem megelőzi azt, elöljárósági törvényeinknek pedig valóságos veszedelme volna a kerületben egyedülálló független kezeknek most jelzettük lehetetlenné tétele. Az volt a törvény célzata is, hogy legyen a kellő hatalommal biró és azt csakis a közjó szempontjából gyakorló fö, aki a létért való sivár küzdelmen felül áll és figyelmes, pártatlan őre az igazságnak, amely minden kormányzásnak alapja, még ha az a kormányzás székesfővárosi is. A teljes szétbomlásnak keresve sem találnánk alkalmasabb módját, mintha az élethosz- sziglan megválasztott kerületi elöljárókat a tanácsba, vagy az anyakönyvi hivatalba osztjuk be, a kerületek vezetését pedig a fogalmazási szakban alkalmazott tisztviselőre bízzuk, aki lehet Herakles, lehet Cató és lehet Stein Lörincz, de akinek erejét, szigorát és adminisztratív képességét megzsibbasztja a mindennapi kenyér elvesztésének lehetősége. Ha óriási költséggel decentralizáltunk, legfőbb gondunk legyen, hogy a kerület feje egészséges legyen, a tagok bajaival és rendellenességeivel majd csak elbánhatunk valahogy. (<ß) A vízvezeték leltárja A főváros törvényhatóságának irányadó faktora : a pénzügyi és gazdasági bizottság tavaly úgy találta, hogy a vízvezeték üzemköltsége sok s a bevétel nem áll arányban a befektetett töke kamatjával. Javaslatára a közgyűlés utasította a tanácsot, hogy „számítsa ki az eddig lett befektetéseket, állapítsa meg a meglevő vagyon (ingó és ingatlan) értékét, s mindent egybevetve az üzemköltséggel, mutassa ki, hogy mibe kerül a fővárosnak a termelt viz és a beruházott töke amortizálása a' bevétellel szemben milyen arányban áll.* A viz sokáig volt kényes ügye a fővárosnak. Ma már kezd nem az lenni. Ennek ellenében azonban a vízművek kezelése ellen emelkednek hangok. Támadják a teljes anyagi és szellemi elkülönítését; az önálló háztartási és beszerzési jogát; a külön számvitelét és más egyebet. Mindez nem tartozik most ide. Ezúttal csak a közgyűlés utasításáról essék szó, amelynek a tanács nem tud megfelelni. Még pedig abból az egyszerű okból, mert a vízvezeték anyagbeszerzési leltára nem. létezik. A főváros harminc esztendő óta épit és beruház a vízműveken. Azóta telepek omlottak össze, gépek cseréltettek ki és száz, meg száz régi dolog lett uj és az uj ócska, de nincs olyan leltár, amelyből pontosan meglehetne állapítani, hogy mit mikor szereztek be, hányszor javították, mennyi a jelenlegi értéke, mik romlottak el teljesen, a meglevők meddig tarta nak stb. Az örökös vizmizériák mellett senki sem gondolt arra, hogy egykor talán megszűnik a vizmizéria s az üzem-mizéria uj és változatos korszaka kezdődik. Az esztendők hosszú sora alatt csak szereztek, pótoltak, javítottak, de nem leltároztak és nem is Írtak le. Az egyetlen összeállítás az 1897-ről való zárszámadásban ekkép összegezi a vízvezetéki beruházásokat : „A vízmű jövedelmezőségének kimutatására szolgáljon a következő összeállítás : A jobb- és balparti vízmüvekben 1896. év végéig történt befektetés összege az 1897. évben történt újabb beruházásokkal keiekszámban 13,838.500 frt. Az összes rendes bevétel volt az 1897. évben a bev. XV1I1. 12. és 13. cím 39.869 frt 48 krnyi beruházási költségmegtérité- sének és a nyilvános czélokra igénybevett viz értéke fejében a bev. XVIII., 4. és 10. címek alatt keresztülviteli tételként szereplő 105.000 frt levonásával 1.381.163 frt 33 kr. ellenben a kezelési költségek a kiad. XX. fejezet szerint (a fentebb kimutatott beruházási költségek 34 227 frt- nyi összegének levonásával) . . . 620.378 frt 82 kr. a vízvezeték műszaki személyzetének akiad. 1., 8. cim alatt elszámolt illetménye pedig . . 31.032 frt 90 kr. 651.411 frt 72 kr. lévén a tiszta bevétel ...................... 729.751 frt 61 kr. me ly összeg a fentebb kimutatott beráházási költségeknek mintegy 5.27%-át képezi. A székesfőváros által az 1885. év vé geig befektetett összes pénzek (6,252.600 frt) tőke és kamat- törlesztésére az 1885. évi zárszámadás 502. oldal szerint átlag 6.7% volt szükséges, az 1883—1895. években be- ~' fektetett újabb 5,171.100 forintnak tőke és kamattörlesztésére az 1895. évi zárszámadás 616. oldal szerint átlag csak 5.48%-ot, az 1896. években befektetett 1,626.800 frt- nak tőke és kamattörlesztése pedig a legutóbb fölvett 100 millió koronás kölcsön törlesztési adatainak részben 'való figyelembevételével, átlag csak 5.10%-ot számítva, az 1897. évben befektetett 788.000 frtnak tőke- és kamattörlesztése pedig a 100 millió koronás kölcsön 4.65%-os annuitását véve alapul, az 1897. év végéig befektetett összes pénzek tőke és kamattörlesztése átlag 5.94%-ot követelt és igy ez évben 0.67% volna a hiány, amelynek bekövetke zése előre volt látható és amelynek állandósulása annyival is bizonyosabb, mert a \izmű nagyszabású fejlesztéséből folyó újabb beruházások, a termelt vízmennyiségnek ez idő szerinl divó értékesítése mellett csakis hanyatló jövedelmezőségre nyújtanak kilátást.“
