Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-11-16 / 46. szám

46. szám évfolyam Budapest, 1938 november 16. ÜNNEP UTÁN Végetértek az álomszerűén szép napok, amelyeket elborított a virág és amelyeket minden magyar könnyes szemekkel, heviilt lélekkel élt át. A magyar katonák ott állanak a megnagyobbodott haza új határain és a nemzet hálája, mélységes szeretete veszi körül a Hadúr at, Magyarország főmagasságú Kor­mányzóját, az országmentőt és országgyara­pítót■ És mindnyájan egy hittel valljuk, amit Serédi .bíboros-hercegprímás hirdetett, hogy a magyar nemzet életébe maga az Isten nyúlt bele, amikor a régen hirdetett és epedve várt békés határrevizió éppen első Szent királyunk jubileumi évében szemünk láttára megvaló­sult. Ezek az órák még a mámoros lelkesedés­től visszhangosak, az öröm, a boldogság, a felszabadulás szépségeiben tündöklenek. A komáromi és kassai káprázatos ünnepségek, Léva, Losonc, Érsekújvár, Munkács, Ungvái*, Beregszáz, de a legkisebb visszacsatolt fa­lucska is még mindig szent nászát üli az anyaországgal, amelynek viszatért kebelére. De ma már mégis ünnep után vagyunk. Jönnek a dolgos, munkás hétközapok, olyan munkásak, olyan követelőek. olyan szorgal­masak, amilyeneket talán még sohase értünk meg. Most már nemcsak önmagunkért, de visszatért felvidéki testvéreinkért is dolgoz­nunk kell. És ők velünk együtt a mi tempónk­kal látnak majd munkához; de mégis mi va­gyunk az erősebbek, mi vagyunk az arrahiva- tottak, hogy őket belevezessük ebbe a szá­mukra új életbe, hogy gondoskodjunk róluk, ápoljuk őket, amíg hozzánk erősödnek. Mert húsz évig rabságban éltek, szenvedtek, hősi bátorsággal óvták magyarságukat és viselték az úgynevezett „kisebbségi“ sor ezer átkát. Üj világba jöttek, mert amitől húsz év előtt elszakították őket. az nincs többé. Szorosan magunkhoz kell hát ölelnünk őket és áldozatos lélekkel cselekedni értük. Mindig azokra az időkro kell gondolnunk, amikor még szenvedé­seik közben vívták néma harcukat a felszaba­dulásért és soha sem szabad szem elől tévesz­tenünk, hogy ezek a hősök két évtized meg­feszített szenvedései közben is igazán és tel­jesen magyarok tudtak maradni. Élő és példa­adó bizonyítékai maradnak mindörökre annak, hogy „a győzelem egyik főzáloga a szenvedve várók passzív hősiességében van, ebben a leg­szebb és legkülönb magyar erényben, amit nekünk eléggé megköszönni és meghálálni nem lehet“. De mégis megpróbáljuk a lehetetlent, meg­kíséreljük meghálálni hősiességüket és szenve­déseiket. Ebben a munkában pedig Budapest népének kell előljárnia. Ne higyje senki, hogy ha jószívvel adakozott is a „Magyar a ma­gyarért“ mozgalom céljaira, ezzel minden kö­telességét elvégezte. Nem, a java most követ­kezik. Megfeszített munkát és folytonos áldo­zatos lemondást követel tőlünk a megnagyob­bodott haza, amelynek hálásnak kell lennie a visszatértek iránt. Nem a mi feladatunk fel­sorolni a kötelességeket és az áldozatokat, ame­lyeket a nagy idők mindnyájunktól várnak. Majd előírja mindezt az a magyar kormány, amely a történelmi napokban csodálatos mun­kát végzett, de amelyre most ríjabb óriási fel­adatok hárulnak. Amikor lmrédy Béla minisz­terelnök berchtesgadeni repülőút járói vissza­tért. akkor mondta ki a jelszót, amelynek ma még az akkori nagy napoknál is nagyobb jelentősége van: Egység és fegyelem. Ennek a parancsnak érvényessége nem szűnt meg, ereje, határozottsága nem csökkent, hanem csak emelkedett a káprázatos ünnepnapok le­zárultával. Továbbra is fokozott egységre, soha nem látott fegyelemre van szükség. Ez most a történelem parancsává lett. A székesfőváros küldöttsége résztvett a felvidéki örömünnepen — Zsitvay Tibor és Karafiéth fő­polgármester régi kassai emlékei — A főváros díszközgyűlésén a betegségéből felépült Szertdy polgármester mondja az ünnepi beszédet Budapest, a megnagyobbodott Magyarország fő­városa meleg szeretettel és nagy lelkesedéssel üdvö­zölte a visszatért Felvidéket, elsősorban Kassát, a visszacsatolt tizenegy magyar város legnagyobb vezérvárosát. Budapest küldöttsége résztvett a fel­szabadult Kassa ünnepén, ott volt, amikor öíőmélió- sága vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyaror­szág kormányzója fehér paripáján bevonult a kuruc város főterére. Budapest küldöttsége magával vitte a főváros koszoriiját, amelyet a Nagyságos Feje­delem sírján helyezett el. Nagy lelkesedéssel rendezi meg Budapest dísz- közgyűlését is, amelyen méltatni fogják a nemzet életében nagyjelentőségű eseményt és a sorsközös­ség méltó kifejezésének jeléül Szendy Károly pol­gármester eljuttatta Budapest ajándékát is Kassa szegényeinek. 17.000 arra rászorult Ínséges kapott szeretetcsomagokat a főváros jóvoltából. De ezzel még nincs vége a kapcsolatok kimé­lyítésének. A Felvidék felszabadult tizenegy városa csatlakozik a Magyar Városok Országos Szövetsé­géhez, amelynek élén ezentúl is Budapest fog ha­ladni. Szendy polgármester ünnepi beszéde a díszközgyűlésen Szendy Károly polgármester még mindig gyen­gélkedik, de betegágyában is az igazi magyar em­ber meleg érdeklődésével kísérte a Felvidék felsza­badulásának minden egyes mozzanatát. A legújabb eseményekről azonnal jelentést kért és megható volt az első sürgönye, amelyet Komárom városához intézett. „Komárom városának Magyarország“ — sürgönyözte Budapest polgármestere és ebben a címzésben benne volt az a nagy öröm, amely igaz magyar lelkét hevítette. Ugyanilyen sürgönyt kül­dött a többi felszabadult városnak és boldog volt, hogy a főváros nevében elsők között jelentkezhetett a hazatért magyar városok üdvözlésében. A polgármester maga is szeretett volna részt- venni Kassa nagy ünnepén, amikor vitéz nagy­bányai Horthy Miklós Kormányzó úr Öfő- méltósága bevonulásával befejeződött a visszaka­pott területek megszállása és több mint egymillió magyar lélekkel és hatalmas területtel nagyobbo­dott a csonka ország. A polgármester orvosai azon­ban nem engedték meg, hogy a nemzet nagy öröm­ünnepén résztvegyen, de kilátásba helyezték, hogy szerdán, a főváros ünnepi közgyűlésén már megje­lenhetik. A főváros díszközgyűlésén Szendy Károly polgármester kifejezést fog adni mindama érzelmek­nek, amelyek hazafias lelkét ezekben a nagyjelentő­ségű és örömteljes időkben foglalkoztatták. Amikor dr. Karafiáth Jenő titkos tanácsos, fő­polgármester elhatározta, hogy a díszközgyűlést összehívja és Kassa városába küldöttséget vezet, dr. Schuler Dezső alpolgármester elnöklésével a tanács tagjai értekezletet tartottak. Megállapították az adminisztráció részvételét is. A bizottsági tagok kül­döttségének összeállítását maga a főpolgármester, mint a közgyűlés elnöke végezte, 'Budapest képviselői Kassa nagy nemzeti ünnepén Budapest hatalmas küldöttséggel szeretett volna megjelenni Kassa ünnepén, de a polgári hatóságok részére mindössze két különvonatot indíthattak és igy a résztvevők számát erősen korlátozták. Az első különvonattal indult el vitéz dr. lmrédy Béla mi­niszterelnök a feleségével, valamint a kormány tag­jai, csaknem mindnyájan a feleségeikkel együtt. Ugyanezen a vonaton utazott Serédi Jusztfnián bí­boros-hercegprímás és lord Rolhermere is, Ward Price főszerkesztővel és Hordóssy Iván, magyar megbízottjával. A különvonaton ott voltak még a diplomáciai testület tagjai, valamint a napilapok főszerkesztői, szerkesztői, köztük a Fővárosi Hírlap képviselője is. A főváros küldöttsége a második vonattal uta­zott, amely az első különvonatot nyomon követte. Ezen mentek különben az országgyűlés két házának tagjai. Dr. Karafiáth Jenő titkos tanácsos, főpolgár­mester vezette a főváros küldöttségét, amelynek soraiban a város vezetősége is szép számmal volt képviselve. A beteg Szendy Károly polgármester helyett dr. Schuler Dezső alpolgármester vezette a tanácsnokokat. A tanácsnoki értekezlet dr. Bódy László, dr. dorogi Farkas Ákos, báró Babarczy Ist­ván és Kempelen Ágoston tanácsnokokat küldte ki. A küldöttséggel együtt utazott dr. Szebeny József főjegyző, a főpolgármesteri hivatal és dr. Keil Ti­bor a polgármesteri hivatal vezetője is. A városi pártok részéről a Nemzeti Egység Fővárosi Pártjá­nak küldöttsége volt a legnépesebb. Ott volt a kassai ünnepségen dr. Zsitvay Tibor titkos tanácsos, volt igazságügyminiszter, a Nemzeti Egység Fővá­rosi Pártjának elnöke, dr. Usetty Béla, Terbőcz Imre, dr. Krompaszky Miksa országgyűlési képvi­selők, dr. Harrer Ferenc felsőházi tag, dr. Kövesli- gethy Miklós, vitéz dr. nemes Juhász Jenő bizottsági tag és még sokan mások. A többi pártokból is igen sokan jelentek meg: Rassay Károly, Apponyi György gróf, Peyer Károly képviselők, Láng Lajos felsőházi tag, Nagy László, Miklós Jenő, Gidró László, Kasics Margit, Kabakovics József, Nagy Miklós, Bechtler Péter, Büchler József és még igen sok városatya. Mindazok a felsőházi tagok, akik he­lyet foglalnak a főváros törvényhatóságában, részt- vettek a bevonuló ünnepségen és egy kisebb kül­döttség vitte el a főváros koszoriiját Rákóczi krip­tájához. A hivatalos ünnepségek lezajlása után dr. Kara­fiáth Jenő főpolgármester vezetésével ment el a kül­döttség a kassai dómban lévő Kákóczi-kriptához. A Dóm oldalán Kákóczi bronzba vésett reliefje előtt hatalmas lánggal égett a kandeláber és a koszorúk tömege borította az előtte lévő kis térséget. Nagyon sokan zarándokoltak el Kákóczi síremlékéhez és lé­lekemelő ünnepség volt az, amikor a magyar fővá­ros tisztelgett a Nagyságos Fejedelem sírja előtt. Dr. Karafiáth Jenő főpolgármester helyezte el a koszorút Rákóczi Ferenc sírjára, Zsitvay Tibor oda­borult a szarkofágra és imát mondott a nemzeti ereklye fölött. Zsitvay Tibor nagyon meghatódottan hagyta el a Dómot. Isifvay Tibor és ICarafiáth lenő 32 évve! ezelőtt mint aprédek kísérték Kassára Hákéczi koporsóját Az ünnepségek lezajlása után dr. Zsitvay Tibor, titkos tanácsos, a Nemzeti Egység Fővárosi Pártjának elnöke Budapest székesfőváros kibővült hivatásáról és a régi emlékekről a következőket mondotta a Fővá­rosi Hírlap munkatársának: Budapest Kassáért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom