Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-03-09 / 10. szám

Iíus20ii$e/edik évfolyam Rudapesi, 1938 március 9. ÍO. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE..................24 PENGŐ FÉLÉVRE ........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 60. Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban Telefon: 1-137-15 - Postacsekk: 40.42$ Tisztázta az ideális közlekedési tarifa szempontjait az iizempolitikai bizottság ZSIIVAY TIBOR nyilatkozata a Beszkárt-prokicmákrOl. az autóbusz, a trolieybusz és egyéb közlekedési esz­közök fejlesztéséről — líra felmerd!! a világítást üzemek egyesítésének lehetősége EgymiUiárd Darányi Kálmán miniszterelnök szomba­ton Győrben elmondotta azt a beszédét, amely a magyar élet, a magyar jövő számára új és hatalmas perspektívát nyit meg. Napok múl­tak el azóta és az ország nem tud felocsúdni a meglepetéstől, a külföld pedig a magyar erő bámulatából. Mi magunk, idehaza, az ország­ban, tudtuk és éreztük, hogy a hatesztendős ne­héz gazdasági küzdelem véget ért és hogy meg kell nyílnia a jövő termékeny zsilipjeinek. Ezt éreztük, de a magyar miniszterelnök cseleke­dett. Megnyitotta ezeket a zsilipeket és ma ebben az országban mindenkinek meggyőző­dése, hogy a hatalmas országépítő terv, amely a győri 'beszédből kicsengett, tökéletes sikerrel fog járni. Darányi Kálmán egymilliárdnyi összeget szánt arra, hogy a magyar honvédelmet méltó színvonalra emelje, a magyar falu szociális és egészségügyi szempontból európai nívóra jus­son, az értelmiségi ifjúság pedig a gazdasági pályákon elkelyezkedhessék. Mindez, ahogy itt felsoroltuk, nem jelent se többet, se keveseb­bet, mint a nemzet nyugalmát, amelyre a mun­kához szüksége van. Az áldozat, amelyet az ország hozni fog, bőségesen visszafizetődik, egyben pedig a magyar kormányelnök nem vállalkozik lehetetlenre, hiszen nem kell a be­tétekhez nyúlnunk, nem kell kényszereszkö­zöket alkalmazzunk, nem kell a kisembert meg­nyomorítanunk egy fillérért sem és nem kell, nem szabad a dolgozók nyugalmát megzavar­nunk. Ez az egymilliárdos összeg símán és megrázkódtatások nélkül fog a kormány kezé­hez jutni, hogy abból megkezdhesse hatalmas országépítő munkáját. A politika tudományá­nak legideálisabb eszközéhez folyamodott Da­rányi Kálmán, amikor megtalálta a módot és lehetőséget, amellyel minden izgalmat levezet­het, 'biztosíthatja tovább is azt a rendet és nyugalmat, a teremtő munkának azt a lehető­ségét, amelyet az utolsó esztendőkben élvez­tünk. Eddig is a béke, rend és nyugalom or­szága volt Magyarország, amelyet megirigyel­hetett a külföld, most pedig minden szegény­ségünk ellenére, a magúink erejéből indulunk neki a nagy munkának, amellyel biztosíthatjuk a jövendőt. Budapest székesfőváros lakossága legelső­sorban hálás a kormányelnöknek ezért a hatal­mas cselekedetéért. Ennek a világvárosnak milliós tömegét legkönnyebben zavarhatja meg minden fölforgatás, a százféle elemből össze­tevődött milliónyi nép csöndes, nyugodt mun­kája hitünk szerint Darányi Kálmán megol­dásával tökéletesen biztosítható. Ugyanakkor azonban ennek a városnak polgársága, gazda­sági élete lesz az is, amely kétségkívül a leg­nagyobb áldozatokat, de a legszívesebben fogja megüozni az ország rendjéért és nyu­galmáért. A honvédelem kifejlesztése, a szo­ciális élet föllendítése, a falu egészsége és jó­léte, az immár kétségbeesés küszöbén álló, el­helyezkedni nem tudó ifjúság munkába állása olyan célok, amelyekért Budapest gazdasági tényezői minden áldozatot szívesen hoznak meg. Ugyanakkor azonban, amikor tudjuk, hogy nagy áldozatokat hozunk, azzal is tisz­tában vagyunk, hogy Budapest lakosságának baszna is lesz a nagy program lebonyolításá­ból. Hiszen a honvédelem fejlesztése, de a falut megsegítő egészségügyi és szociális berendez­kedés legnagyobb része a főváros iparának és kereskedelmének fog- adni munkát és kenyeret. Ez az egymilliárd, ha öt év alatt is, de hatal­mas, dinamikus erővel fogja meg'indítani Bu­dapest gazdasági életének vérkeringését. És hinni kell benne, hogy minden pengő, ami ál­dozatot hoz Budapest lakossága, többszörösen fog megtérülni, mert hiszen egy újjáéledt or­szág, amelynek igényei is nőnek és amely­nek nyugalma a szociális megelégedettségen alapszik, mindig nagyobb és nagyobb erőt visz bele a gazdasági éleit fellendítésébe.^ És Buda­pest még sem azért áldoz örömest és szeretet­tel, meid hasznot remél, hanem azért, mert az ország boldogulását, az ország nyugalmát, a biztos jövendő útját akarja megalapozni. A Fővárosi Hirlap már részletesen beszámolt a székesfőváros hatesztendős útépítési- és csatornázási tervéről. Összesen 54 millió pengős beruházásról volna szó, amelyet természetesen csak hitelművelet­tel lehet lebonyolítani. De nemcsak az út- és csa­tornaépítési ügyosztály munkatervéről van szó, va­lamennyi ügyosztály dolgozik a pénzügyi és gazda­sági program összeállításán és amint az adatok együtt vannak, a polgármester az ügyosztályok elő­terjesztéséből összeállítja a végleges programot. Ebben a keretben nagy -zerepet játszanak az üzemi beruházások is, amelyeknek összeállítása ugyancsak most van folyamatban. Az üzempolitikai bizotság is állandóan permanenciában van és heten­ként kétszer ülésezik, hisz tulajdonképpen ez a bi­zottság állapítja meg a jövőben követendő irány­elveket, amelyeknek alapján az üzemek fejlesztését irányítják. A Fővárosi Hirlap munkatársa felkereste Dr. Zsitvay Tibort, a Nemzeti Egység Fővárosi Pártjának elnökét, aki egyúttal az üzempolitikai bizottság elnöke is és nála érdeklődött a bizottság eddigi munkájáról. Zsit­vay Tibor a fontos kérdésekről a következőket mondta: — Ölűmmel látom, hogy a polgármester nagy lelkesedéssel lökött hozzá, a, pénz­ügyi és a gazdasági program kidolgozásához- Az útépítési program nagyszerű munka és a javaslat ennek a kérdésnek minden részletét felöleli. Meg vagyok arról győződve, hogy a csatornázási program ugyanilyen nagyszabású lesz. A főváros pénzügyi programjának össze­állítása kapcsolatos az üzemi program kidol­gozásával is. Megelégedéssel olvastam a Fővá­rosi Hirlap-ban Szendy polgármester nyilat­kozatát, amelyben bejelentette, hogy hozzálát­nak a BESzKART beruházó programjának elkészítéshez is. Az üzempolitikai bizottság­ban ellenzéki oldalról meginterpellálták alpol­gármestert és felvilágosítást kértek tőle a BESzKART beruházó terveiről. A polgár- mester nem volt hajlandó részleteket elárulni, csupán annyit mondott, hogij a program kidol­gozása folyam,atban van és amint módjában fog állni, a bizottságot tájékoztatja a program részleteiről. Mi a magunk részéről nem siettet­jük ezt a munkát, mert alaposan meg kell vi­tatni a beruházás minden részletét. — Az üzempolitikai bizottság tárgyalja a BESzKÁRT ügyeit is. Kapcsolatosak ezek a tár­gyalások a beruházási programmait — Magától értetődik, hogy nehéz egymás­tól elválasztani a két irányban folyó munkát. Az üzempolitikai bizottság már végzett volna a nagy 'anyaggal, de közben olyan események történtek, amelyek a rendes munkát gátolták. Mindenekelőtt a múlt év végén újjá kellett ala­kítani az üzempolitikai bizottságot. Más vál­tozás is történt. Bessenyei Zénó, a Közmunkák Tanácsának elnöke, egyéb elfoglaltsága miatt kivált a bizotságból és helyébe Vályi Lajos dr. került, aki azóta már nagyon intenziven vesz részt a bizottság munkájában. — A NÉP kezdettől fogva felismerte ennek a bizotságnak a fontosságát és az első sorban küzdő katonáit állította sorompóba. Más volt a helyzet a Keresztény Községi Pártnál, ahol eleinte némileg mellőzték a bizottságot és a második sorban küzdőket állították mun­kába. Az idő megmutatta, hogy errer a bizott­ságra, nagy feladatok várnak és ezért a Ke­resztény Községi Párt is most már a legkitű­nőbb szakemberekkel szerepel a bizottságban. Feltétlenül magy -segítségünkre lesz Hornon- nay Tivadar képviselő kiváló szakértelme és Sehodics Lajos nagy szaktudása. A többi pártok is előrangú szakemberekkel vesznek részt a munkában. Decemberben még nem láthattunk hozzá az aprólékos munkához, januárban pe­dig a defieitmentes költségvetés összeállításá­val foglalkoztunk és így a tulajdonképpeni munka csak februárban indulhatott meg- Most már párhuzamosan folynak a tárgyalásaink. Minden kedden a BESZKÁRT ügyeivel foglal­kozunk. csütörtökön pedig a világítási üzemek együttműködéséről tárgyalunk. — A tar-ifális kérdéseken kívül a villamosköz­lekedés egyéb problémáival is foglalkozik a bi­zottsági — Az üzempolitikai bizottság nemcsak a tarifakérdéssel foglalkozik, ámbár a helyes tarifapolitika alapjait most valóban le kell fektetni. Az üzempolitikai bizottság a legkitűnőbb szak­értőket hallgatta meg és először kilenc kérdést állítottunk fel. Ezek tulajdonképpen előkérdések voltak. Min­den kérdéskomplexumot alaposan letárgyal­tunk és most az eredmények levonása követ­kezik, amely munkáknál nagy súlyt helyezünk a közönség igényeinek kielégítésére. Talán azt mondhatnám, hogy az optimális tarifa alap­jait vagyunk hivatva lefektetni. Meg kell álla­pítani azokat a vonalakat, amelyeket fenn kell tartani, egyes esetekben még akkor is, ha az bizonyos ráfizetésekkel járna- A második fő­szempont a vasút érdeke. A villamosvasút, a közönségé, tehát a vasútnak meg kell adni azokat az anyagi lehetőségeket, amelyeknek alap­ján gondtalanul dolgozhat. Egyes vonalakon legalább annyit kell■ keresnie a BESZKÁRT-nak, hogy a közönség érdekében fenntartott egyéb vonalak költségeit fedezze. A két szempont összeegyeztetésével sikerül majd kialakítani az ideális tarifát% Ha^ a BESzKÁRT az üzempolitikai ^ bizottság tár­gyalásainak egész anyagát áttanulmányozza és az egyes kérdésekben hozott döntéseiről ér­tesül. úgy sokkal könnyebben állíthatja majd össze azt a javaslatot, amellyel a törvényható­ság elé fog lépni részben a tarifális, részben pedig a beruházási kérdésekben. — Igaz, hogy teljesen megszűnik a hurok­vágány-rendszer? — A hurokvágány-rendszerről a közönség körében téves feltevések vannak elterjedve. Nagy általánosságban a hurokvágány-rend­szert valóban leépítjük, ez azonban nem azt jelenti, hogy hurokvágány többé nem lesz, ha­nem csupán azt, hogy elejtettük a rövid vonalszakaszokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom