Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-02-09 / 6. szám
forg’al ómra és ez okból maga a Beszkárt is szerette volna az autóbuszjegyek árát felemeltetni. Ezt a leghatározottabban elleneztem és sikerült is megakadályozni. Nem olyan nagy baj, ha a villamosutasok egyrésze áttér az autóbuszforgalomra, csak arra kell vigyázni, hogy elegendő autóbusz álljon rendelkezésre. Ezért rendeltük meg és részben már be is állítottunk a forgalomba 30 új autóbuszt, most újabb 8 autóbuszt rendeltünk és ha szükségét látjuk, még további autóbuszokat is beszerzünk. Erre természetesen, pénz kell. Ezeknek a költségeknek a fedezése is bent lesz a gazdasági és pénzügyi programban. Az autonómiának módot nyújtunk arra, hogy ebben a fontos kérdésben megfelelő módon határozzon. A polgármester közbevetően megjegyezte, hogy kiadta a rendelkezést arra, hogy a városháza átépítésére dolgozzák ki a terveket. Ez nem új ötlet, mert az üzemi székháznak összekapcsolása a városháza bővítésével már többször szó- bakerült, de annak idején éppen a pénzügyi fedezet hiánya miatt halasztották el a végleges döntést. Most úgy gondolják, hogy a városháza udvarán lévő szárnyépületekre újabb emeleteket emelnének és a szárnyépületeket összekötnék. Tizénkétemeletes lenne a Károly-utcai front. Persze a mostani tervek elkészítése nem jelenti azt, hogy feltétlenül hozzálátnak az építkezéshez, de mindenesetre meg kell vizsgálni minden felmerülő lehetőséget és az önkormányzattól függ azután az, hogy ezek a megoldások bekerülnek-e a pénzügyi és gazdasági program keretébe. E kitérés után a polgármester beszélgetése folyamán visszatért a közlekedési problémákra. Érdeklődtünk a gyorsavút megvalósításának lehetősége iránt. A Közmunkatanács elkészítette az első gyorsforgalmi főútvonal tervét, ami lehetővé tenné, hogy a város északi részéből átszállás nélkül lehessen eljutni a város déli részébe. Az első gyorsforgalmi főútvonal iJjpest-Bákos- palotától indulna ki és a Dunaparton haladna végig. A Közmunkatanács még a lánchídi akadályt is elhárítaná, itt ugyanis aluljáró épülne. Erre a célra a Közmunkatanács a Községi Takarékpénztártól már kölcsönt is vett fel. — Ez is egy olyan kérdés, amellyel az önkormányzatnak komolyan foglalkoznia kell. Az első gyorsforgalmi út létesítése 11 millió pengőbe kerülne. A korzó előtt a villamos kiküszöbölése kb, 4 millió pengőt igényelne. Ezekkel a milliókkal számolni kell. Most már az a kérdés, hogy majd a rendelkezésünkre álló milliókat a város belső forgalmá * * nak emelésére fordítjuk-e, vagy pedig azt határozzuk el, hogy megépítjük a gyorsforgalmi főútvonalatf Az egész kérdést a maga őszinteségében a tizenkettes bizottság elé terjesztjük és az önkormányzatnak módjában lesz majd megfelelő határozatokat hozni. — Mi lesz a közmunkákkal! A közvélemény attól tart, hogy nem lehet a közmunkákat a mostani mértékben tovább folytatni^ — Arról szó sem lehet, hogy a közmunkák tempóját mérsékeljük, Zsitvay Tibor, mint a Nemzeti Egység fővárosi pártjának elnöke, teljesen lekötötte magát a közmunkák fenntartása mellett. Amikor összeállítottuk a deficitmentes költségvetést, Zsitvay a régi költségvetésből kiemelt 2 és félmillió pengőt közmunkák végrehajtására és hajlandó lett volna átmenetileg függőkölcsönt is igénybe venni. Időközben nekünk sikerült még egymillió pengőre fedezetet^ találni, tehát csupán másfél- millió pengő értékű közmunka maradt függőben. 360 millió pengős budget mellett ez nem olyan jelentékeny tétel, azért mindenkit megnyugtathatok, hogy a közmunkák tempója nemhogy csökkenne, hanem ellenkezőleg: emelkedni fog. Most is folyik a nagy szennyvíztelep építési munkálata, annyi csatornázás és útépítés van folyamatban, ami azelőtt ritkán fordult elő. Az ipar és a kereskedelem érdeke is kívánja, de külömben a főváros fejlődése érdekében sem szabad a közmunkákat mérsékelni. — Jó hírek terjedtek el a multévi zárszámadásokról, — mondottuk. — Minden ilyen híresztelés ma még korai, mert a zárszámadások még nincsenek készen, tehát senki sem tudhat bizonyosat. Az az érzésem, ^ hogy valóban nem lesz baj, pedig nem könnyű a múlt évi zárszámadást összeállítani, hiszen 4 és félmillió pengő póthitelt vettünk igénybe. Nehéz évünk volt, de óvatos és körültekintő pénzügyi politikával sikerült az átmeneti nehézségeket leküzdeni. Ügy gondolom, hogy a zárszámadások nem fognak különösebb nehézséget okozni az 1939. évi költségvetés összeállításánál. ❖ így indul el Budapest városa azon az úton, amely végeredményképpen a gazdasági kérdések teljes rendezésére vezet és a nyugodt fejlődés lehetőségét villantatja meg a felelős várospolitikusok előtt. a® ifit í Az iparostanone nevelésre rendkívüli gondot fordít a főváros. Nem is nagyon régen meglehetősen elhanyagolt terület volt ez. Községi iparostanonc- iskolák 1885 óta vannak, de az igazi fejlődés csak mintegy tíz év előtt indult meg. Szendy Károly, előbb mint közoktatásügyi tanácsnok, majd mint polgármester, különös gondossággal és szeretettel karolta fel a tanoncoktatást, aminek jeleként egymásután kerültek saját otthonba a tanonciskolák. így létesült önálló intézet a Szondy-utcában és a Szentkirályi-utcában, majd a Nyár- és a Kertész- utcában, leánytanonc-iskoln a Hernád-utcában. A múlt évben pedig a legnagyobb létszámú Szondy- utcai tanonciskolát kettéosztották és a növendékek egy része a Szinnyey Merse Pál-utcába, saját intézetbe került. Ennek az új fejlődési folyamatnak legújabb korszakát jelenti az iparos-tanoncotthonok felállítása. A fiúk számára a Kazinczy- és a Szondy-utcában, a leányok számára a Hernád-utcában rendeztek be ta- noncotthont és most alakulóban van a negyedik a Tutaj-utcában, Felkap Ferenc dr. közoktatásügyi tanácsnok, akinek a fiatal iparosgeneráció oktatása és szociális gondozása egyik főprogramja, a közoktatásügyi szakbizottság legutóbbi ülésén előterjesztést tett egy új fiú tanoncotthon létesítésére. A református egyháznak a Tutaj-utcai fővárosi telken emelt épületét szemelte ki erre a célra, mely 50.000 pengőért .szerezhető meg és 150 tanonc befogadására alkalmas. A Váci-úti gyárakban és műhelyekben dolgozó tanoncok nagy száma, valamint a külső V. kerület és az Angyalföld szociális viszonyai nagyon is kívánatossá teszik azon a vidéken a tanoncotthont. * Hogy mit jelent az iparosifjóság számára a tanoncotthon, azt csak a közvetlen tapasztalat révén állapíthatjuk meg. Látni kell, amikor a fiúk este egymásután hazatérnek a munkából, bizony, nem éppen tisztán és rendezetten, hogy azután nemsokára megfúrödvo és az otthonhoz mérten szalón- képesen üljenek vacsorához. Nemcsak látni kell, de öröm látni az átváltozást, a napi munka után a másik életet és arra gondolni, hogy a nagyváros gondja apró exisztenoiákra is kiterjed, és amikor ogyenkint juttatja őket szeretethez és melegséghez, egyúttal programot tölt be, a jövő iparosságát neveli. Ez az érzés töltött be a Szondy-utcai egykori impozáns elemi iskola épületében, amely ma tanonciskola és tanoncotthon. Éppen a legjobb időben látogattunk el ide: hét és nyolc óra között, amikor a tanoncok a gyárakból és a műhelyekből egymásután megérkeztek. A fürdőszobában szakadatlanul zuhogott a víz a zuhanyokból. Gyorsan keresztül kellett esni a fürdésen, mert az ebédlőben már megterítettek és minden percben megérkezbetik a vacsora a Hernád-utcai leány-tanoncotthonból, ahol a kedves Kelemen Konstancia igazgatónő gondoskodik arról, hogy a vacsora jó is légyen. Jánosy Imre, a tanoncotthon igazgatója, mindjárt meg is magyarázza;, miképpen jutnak a fiúk a lehető legolcsóbban, ízletes menühöz. — Tulajdonképpen a főváros étkeztetési akciójától kapjuk az élelmet, amely azonban mégis más, mint a tömegebéd. Ez úgy történik, hogy nem a kész ételeket, hanem a megfelelő élelmieikkeket veszi át a Hernád-utcai tanoncotthon. Ott azután olyan gondossággal, ami a tömegfőzésnél nem lehetséges, készítik el a vacsorát, még pedig feljavított formában. Ebből a célból a főváros jóvoltából, a Községi Élelmiszer Üzemtől, utalványok ellenében egy kis zsírt és más egyéb feljavítót kapunk és a fiúk ízes és változatos menühöz jutnak. Vacsorán kívül, minden munkanapon reggelire tejet és félkilogram kenyeret kapnak a tanoncok, kenyérből azért ilyen kiadós mennyiséget, hogy az ebédhez is maradjon belőle. Munkanapokon, amikor a fiúk úgyse jöhetnek az otthonba, ebéd nincsen, de mindenki szerezhet jegyet a főváros étkeztetési akciójához. Vasárnap ebéd is van az otthonban. A szállásért, mosásért, étkezésért a tanoncok nagyobbrésze nem fizet semmit. Vannak félfizetéses bennlakók is, akik havonta 6 pengőt és csekély számban egészfizetésesek, akik 12 pengőt fizetnek, a hozzátartozók viszonyai és a tanoncok keresete szerint. Arra gyöngéden vigyáznak, hogy a fiúk keresetének nagyobb része megmaradjon. Elsősorban hadiárvákat, azután árvákat, továbbá más, arra szoruló tanoneokat vesznek fel az otthonba, amelynek missziója nem merül ki a szállással és élelmezéssel. Az iskolai orvosi vizsgálaton felül, külön intézeti orvos gondozza a fiúkat, a lelkiekről pedig Jánosy Imre igazgató, aki a ma is nagyméretű, de a kettéosztás előtt 2.500 növendékes fémipari irányú tanonciskolának is az igazgatója, valamint a felügyelő tanárok gondoskodnak. Ezek Semptcy Ferenc középiskolai tanár, Zalám Béla mérnök és pedagógus. Esténként irodalmi, történeti, számtani és magasabb szakmabeli tanfolyamokat tartanak. Ezenkívül bizonyos témakörökről előadásokat rendeznek. Vasárnap, feiekezeten-kint templomba mennek a tanoncok. A római katolikus vallásúak a Szondy-utcában levő Szent Család egyházközség templomának kórusán énekelnek. Van az otthonnak cserkészcsapata is. Figyelemmel kísérik a tanulmányi előmenetelt is, amelyről büszkén emlékezik meg Jánosy igazgató. — Az otthon lakói közül negyven százalék jeles volt tavaly és csak kivételesen bukott el egy fiú. Nagy dicsérete ez a tanoncotthon szellemének, de még nagyobb az a ragaszkodás, amelyet a tanone- sorból felszabadult ifjak mutatnak az intézet iránt. Az otthon egykori lakói gyakran ellátogatnak a megszokott falak közé és sokan a környéken vesznek lakást, hogy az otthon közelében maradhassanak. Ez szép és megindító. Viszonzás a szeretetért, melyet az otthon és azon át a főváros rájuk fordított és amely arra is kiterjed, hogy a felszabadulás után még egy hónapig az otthonban tartja a fiúkat, amíg a változott életbe bele nem szoknak. Jól esik ezt hallani, mint egy darabot abból a kultúrprogramból, amelyet a főváros és a tanügyi ügyosztály nem csak tervszerűséggel, hanem szívvel hajt végre, különösen jól esik, ha olyan lelkes melegséggel és sok év után is friss ügyszeretettel magyarázzák, amint ezt Jánosy Imre igazgató teszi. Gyakorlati gondolatok az idegenforgalom fejlesztéséről Budapest idegenforgalmának emelése érdekében három érdekes előadást tartottak ennek a nagy kérdésnek hivatott szakemberei az elmúlt napokban. Az egyik előadás a OKISZ-ban folyt le, ahol Veress Gábor dr., az IBUSZ alelnök-vezérigazgatója, a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja értekezett az idegenforgalom kérdéséről. Veress Gábor, akinek a téli idegenforgalom fejlesztéséről adott nagyérdekű nyilatkozatát legutóbbi számában közölte a Fővárosi Hírlap, előadásának bevezetőjében kifejtette, hogy a hazai idegenforgalom alapja az a jogrend és nyugalom, amely Magyarországon uralkodik. Az idegenforgalom — mondta — nemcsak üzleti, hanem nemzeti érdek is. Felállította a különbséget a minőségi és mennyiségi idegenforgalom között. Az előbbi a fényűző idegenek forgalmát jelenti, az utóbbi a nagy tömegekét, amely kizárólag a propagandától függ. Foglalkozott az eucharisztikus kongresszus jelentősége után a szálloda- ipar fejlesztésével, majd rámutatott az útproblémára is. Figyelembe ajánlotta, hogy az idegenforgalom érdekében művészi értékű iparcikkeink márkázására lenne szükség. A kiváló előadót nagyértékű előadása végén meleg ovációban részesítette a hallgatóság. A Magyar Szállodaigazgatók Körének meghívására a Hungária-szállóban Hallóssy István kormányfőtainácsos, a Budapesti Nemzetközi Vásár ügyvezető igazgatója tartott előadást arról, hogy lehetséges-e Budapesten- téli idegenforgalmi szezon. A -téli szezon megteremtéséhez szükséges általános kellékek felsorakoztatása után rátért a különleges lehetőségekre, -amelyek Budapestet alkalmassá teszik téli szezon kialakítására. A télen utazgató idegenek osztályozása kapcsán rátért a propagandára, amelyet Budapestnek ki kell fejtenie, hogy nagyobb tömegeket vonzzon. Szólott az előkészületekről, szervezőmunkáról, beruházásról, amelyet a sikerért vállalni kell. Egyebek között hangoztatta, bogy a téli idegenek részére minimális költség mellett maximális ellenértéket kér az idegen- forgalmi iparoktól. Nagy kihatással lenne a téli szezon előmozdítására az útiköltségek csökkentése is, valamint a vizűm kiküszöbölése, v-agy legalább is a vizűm árának egy pengőre való leszállítása. A Nemzeti Bank is támogathatja a maga hatáskörében a téli szezont. Ármérséklést kór a szinházak- tól és mulatóktól is. Az idegenek von:zására különleges téli attrakciókról is kell gondoskodni, amelyekre nézve az ötletek egész sorát vetette fel az előadó. A nagy érdeklődéssel hallgatott előadást zajosan megtapsolta a. közönség. „Hogyan utazzunk“ címmel Bársony Oszkár, az IBUSz vezérigazgatója tartott idegenforgalmi előadást a Lipótvárosi Társaskörben. Az előadó bevezetőül az utazás gyönyörűségéről- beszélt. Az utazás vágya teremtette meg a közlekedés gyors és olcsó eszközeit és a civilizáció a sim-ek útján érte ol mai fokát. Az utazás nevelő határosáról szólt ezután, majd érdekesen foglalkozott az útiterv elkészítésével, az útra való 'szervezkedéssel, a költségekkel. Hangsúlyozta végül, hogy az utazásnak a művelődés fejlesztésén kívül a nemzetek közötti megértés is a célja. A mély hatást k-el-tő előadást nagy ügyelőmmel hallgatta az előkelő közönség. <f 09 V vízhez^é^özhözj^sőka^csojój XsSQZJfö&C rés ek, armatúrák, fii rdőszohaberendezések Schlesinger Alajos ® Butlajtest, V., de i- ú t 30-32.
