Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-11-09 / 45. szám
***>££. icy^y,Budapest, 1938 november 9. Idegenforgalmunk fellendülését várhatjuk a jövő évben Budapestet a külföld mellett a visszakerült Felvidék lakossága is el fogja árasztani Az októberrel lezáródó idegenforgalmi szezon ntán, melybe erősen beleszólt a világpolitika, jó- előre megindult a készülődés a jövő év tavaszával kezdődő új szezónra. A főváros városgazdasági ügyosztálya és a Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala, amikor az elmúlt év számvetéséből leszűri a tanulságokat, ujult erővel szervezkedik a jövőre. Milyen tapasztalatokat nyújt az idei esztendő és milyenek a kilátásaink a jövő szezonra: ezzel a kérdései fordultunk Kovácsházy Vilmos tanácsnokhoz, a városgazdasági ügyosztály vezetőjéhez, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következő érdekes és nagy figyelemreméltó felvilágosítást adta: — A középeurópai politikai feszültség, amely az egész világra éreztette kisugárzó hatását, nyugvópontra jutott. Ennek sok egyéb áldásától eltekintve, minden reményünk meg van arra, hogy ebben a nyugodt politikai légkörben idegenforgalmunk a tavasz kezdetével gyors és felfelé ívelő tempóban fog megindulni. — Most, amikor tavasz-nyári idegenforgalmi mérlegünket megcsináljuk, megállapíthatjuk, hogy a politikai nyugtalanság milyen mértékben sorvasztotta nagyszerűen fejlődő igedenforgalmunkat. Világosan megmutatkozik a pozitív számok tükrében, hogy azokat az országokat, melyek ebbe a nyugtalanító szférába esnek, még akkor is, ha ezeknek az országoknak területén konszolidált viszonyok uralkodnak, az idegenek elkerülik, vagy legalább is gyérebben látogatják. — Szent István-éve köszöntött reánk, amikor az idegenjárás nagy emelkedése volt várható, annál is inkább, mert jóelőre minden lehető módon megcsináltuk az ünnepi esztendőnek világpropagandáját, idegenforgalmunk mégis leapadt és ami a legbeszédesebb bizonyíték, az előző évekhez képest csökkent az ünnepségek ddelőján, Szent, István hetében is. — Az utóbbi évek folyamán, idegenforgalmunk általános előretörése mellett, főképpen a Szent István-hét és ezzel az augusztus hónap mutatott évről-évre fejlődő, 20—40 százalékkal gyarapodó eredményt, ami az augusztust a legjobb idegenforgalmi hónapunkká tette, még a Nemzetközi Vásár április hónapja elébe is emelte, holott a régebbi években az augusztus a májustól szeptemberig tex-jedő időszak leggyengébb idegenforgalmi hónapja volt. — A múlt esztendő augusztusában 38.805 idegen érkezett Budapestre, és 124.737 éjszakát töltött itt, ezzel szemben az idei jubiláris Szent István-évben ugyanebben az időben 32.294 idegen jött hozzánk és 101.888 éjszakát töltött itt. — Fájdalmasan érint bennünket ez az esés, de — az adott viszonyok között — mégis nagyon meg lehetünk elégedve ezzel az eredménnyel is, amikor a július hónap még sokkal rosszabb statisztikái mutat. 1937 júliusában ugyanis 32.325 idegen érkezett Budapestre és 98,628 éjszakát töltött itt., míg 1938 júliusában csak 25.907 idegent könyvelhetünk el 79.883 éjszakával. Az augusztusi viszonylagos emelkedés a fáradhatatlan propagandának köszönhető, amely az egész világ figyelmét felhívta a jubiláris Szent István-ünnepségekre. Ami az idén nyugtalanító volt, az a jövőre nézve ösztönző lesz. Soha Magyarországgal annyit nem foglalkozott a külföld, mint a legutóbbi időkben és hozzátehetjük, hogy az egész világ rokonszenve kísérte küzdemeinket. A külföldi sajtó részéről olyan óriási propagandához jutottunk, amit semmiféle eszközzel el nem érhettünk volna. Meg merem jósolni, hogy soha nem várt idegenforgalmi konjunktúra következik he a jövő évben. — Ez áll a külföldre nézve. Emellett azonban hatalmas lendület várható a sokat emlegetett belső idegenforgalom terén is. Számolnunk lehet azzal, hogy a visszanyert Felvidék Zakossága, amely húsz esztendőn át égett a vágytól, hogy Magyarország ismét keblére ölelhesse, seregestől fog eljönni a haza szívébe, Budapestre, éppen úgy, ahogy nagyon sokan fognak a fővárosÓirö&eByek, padlások ”” szakszerű légoltalmi! létesítése és berendezése, uz összes lég- és gúzvédelnii szakfelszerelések.! Polgári légoltnlom céljaira szolgáié gázálarcok lerakata SZALAY ÉS TÁRSA Alkotmány-utca 11 Telefon: 111—715.1 ból és Gsonka-Magyarország eddigi területéről a Felvidékre utazni. Már látom a Kassáról, Munkácsról, Rozsnyóról és a többi helyekről éidiező filléres vonatokat, melyek el fogják önteni felvidéki véreinkkel Budapestet. — És xíj érdekességet, új színeket fog nyerni a mi világhírességünk, a Gyöngyös Bokréta is, amelybe most már bele fog olvadni a felvidéki népviseletek és népművészet pompája is. Máris intézkedem, bogy a Felvidék méltó helyet foglalhasson el a Gyöngyös Bokrétában. Elküldöm Paulini Bélát, hogy hozza el ide a visszahódított magyar föld népét. — A szervező munka máris sagy erővel indult meg. Hogy csak egyebet ne mondjak, Idegenforgalmi Naptárunk ebben az évben a legutóbbi 16.009 p" hiány helyett 3.L000 példányban készül és a német, francia, angol és olasz nyelven kívül, ezúttal először, lengyel nyelven is megjelenik. — Mindent összevéve, megállapíthatjuk, hogy a nyugalmi idő elérkeztével semmiféle aggodalomra nincsen ok az idei természetszerű csökkenés után, mert minden reményünk meg van arra, hogy idegenforgalmunk az utóbbi évek tempójánál még erőteljesebben fog nekilendülni. Ui utak Ida (fQzdty lené tckuéngUatéságí bizottsági tag*, a Budapesti iCuckemissia pco^agandabizottságáttak etnöke A Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatalának vezetésében beállott változás időszerűvé teszi, hogy ezzel kapcsolatban néhány reflexiót fűzzünk a hivatal most tárgyait költségvetéséhez. Már a költségvetés tárgyalásánál kívántam ezt megtenni, de a nagy történelmi idők miatt gyorsvonati tempóban történt tárgyalás alatt nem jutott erre idő. A polgármeser úrnak a közgyűléshez intézett jelentése azt mondja: „Fővárosunk iránt az érdeklődés nemzetközi viszonylatban változatlan és ennek kihasználása fokozott kötelességeket ró reánk a jövőre. Ezt bizonyítja a tenyészállatvásár, a budapesti nemzetközi vásár és az eucharisztikus kongresszus nagy sikere is.“ A polgármester úrnak ezt a felfogását természetesen mindenki, aki az idegenforgalom jelentőségét méltányolja, helyeselni fogja. Valóban megállapítható a hivatalos adatokból, hogy az 1934-től 1937-ig a külföldi vendégforgalom 65.9% -kai, míg- ugyanezen idő alatt a belföldi idegenforgalom csak 4% diai emelkedett. A külföldiek által itt töltött éjszakák 69.7%-kai, a belföldieké pedig 17%-kai emelkedett ez alatt az idő alatt. És itt mindjárt megállapíthatjuk azt is, hogy a legnagyobb és a legállandóbban növekedő forgalmat a Németországból, Nagybritanniából és az Egyesült Államokból ideirányúló idegenfoi’galmunk mutat. Ezek az államok tűnnek ki az ittartózkodás leghosszabb tartamával is, ami világosan bizonyítja, hogy jól érzik magukat nálunk. De örömmel vehetjük azt is tudomásul, amit a legutóbb körünkben időző Marcel Boland francia államtitkár, a francia idegenforgalmi ügyek legfőbb irányítója mondott Budapestről való eltávozásakor: „Budapestről talán felesleges elismernem, hogy az valóban a Duna királynője és hogy a Margit-sziget valóban a Duna gyöngye. A természeti szépségeknek, a természeti kincseiknek és az emberalkotta kultúrának és civilizációnak olyan meseszerű tömörülésével találkozunk a magyar fővárosban, bogy a francia idcgonforgalo m feltétlenül meg fogja találni a maga útját Budapest felé.“ Ebből az irányból is tehát fokozottabb idegenforgalomra számíthatunk. De ugyanakkor meg kell jegyeznünk Marcel Rolandnak azt a megállapítását is, hogy az idegenforgalom irányítóinak az idegenforgalmat nem csupán úgy kell felfogni, mint kiváncsi és utazni, szórakozni vágyó emberek magánügyét, amelyet lehetőleg kellemessé kell tenni, hanem mint a külkereskedelmi mérleg egyik jelentős kiegyenlítési, fizetési eszközét is. És lehetővé kell tenni azt is, hogy az idegen olyanokkal jöjjön össze, akiknek hivatása körülbelül azonos az övével. Minderről elsősorban a Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatalának feladata gondoskodni, ahogy azt már 1916-ban megállapította az a közgyűlési határozat, amely ezt a hivatalt életre hívta és olyan széles hatáskört adott az Idegenforgalmi Hivatalnak, amely neki valóban lehetővé teszi, hogy ezt a feladatát akadálytalanul elvégezhesse. A székesfőváros pedig 720.000 pengőt bocsát az idegenforgalmi hivatal rendelkezésére, amely összeg valóban áldozat, mert abból mindössze 35—36.060 pengő térül meg a „Gyöngyösbokréta“ bevételei révén. Korántsem akarom azt állítani, hogy a Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatalának nem volnának kiváló érdemei a magyaroi’szági idegenforgalom kifejlesztésében, sőt ellenkezőleg, amíg más szervek ezzel a kérdéssel még nem is foglalkoztak, neki kellett úttörő munkát végezni és ebben a tekintetben valóban tiszteletreméltó, jó munkát végzett. Utóbbi időben azonban úgy tűnt fel, hogy aránytalanul nagy összeget fordít a legegyszerűbb propagandára, a prospektusokra. Az Idegenforgalmi Hivatal évente prospektusokra és egyéb propaganda- nyomtatványokra több mint 100.000 pengőt ad ki, ugyanakkor pedig a Gyógy- és Üdülőhelyi Bízottsáp mindössze 19.000 pengőt fordít erre a célra és a súlyt inkább a külfölddel, az orvosokkal és a sajtóval, valamint az idegenforgalmi irodákkal való közvetlen személyes érintkezésre helyezi. A legutóbbi bárom év eredményei alapján el kell ismerni, hogy ez a módszer, amelyet egyébként az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal is követ, helyesebb és eredményesebb, mint a prospektusokkal irányított ‘tevékenység. De kifogásolják azt is, hogy a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal meglehetősen kiengedte kezéből a, vezetést, holott az alapító intézkedések szerint tulajdouképen ő volna hivatva erre. Úgy a Kurkomisszió, mint az Országos Magyar Idegen- forgalmi Hivatalnak a külfölddel való összeköttetései, ezpoziturái sokkal inkább szaporodtak, mint a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatalé. Igaz, hogy a kétségtelenül nemes1 versengés a három idegenfoi’galmi hivatal között nem mindig előnyös az ügy szolgálatára. Sőt kívánatos volna, hogy valamiképpen szorosabb kapcsolat teremtessék az idegenfoi’galmi intézmények között. Valamiképpen úgy volna ez megoldható, hogy a három intézmény vezetőiből szükebb körű bizottság alakulna, amely megállapítaná az egyes hivatalok között a munka- területet és a programot, mert enélkül előáll az az eset, — ami a valóságban tényleg létezik, — hogy egyes helyeken vagy egyes országokban, amelyek idegenforgalmi szempontból fontosak, mind a három intézmény képviselve vám, ami az idegeneket is zavarba hozhatja. Viszont más helyeken teljesen hiányzik a propaganda. Azt hiszem, elsősorban a Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala volna hivatva e tekintetbe a kezdeményezést vállalni. Jól esik megemléekzmem arról, hogy a Gyógy- ós Üdülőhelyi bizottság különösen azj utóbbi időben di\ Karafiáth Jenő főpolgármester úr vezetése alatt, a székesfőváros idegenforgalma érdekében oly nagyszabású, korszerű., agilis és eredményes működést fejt ki, amely minden elismerést megérdemel és példaadásul szolgálhat. És hálásan emlékezhetünk meg arról a nagyerejű propagandatevékenységről is, amelyet ezzel az intézménnyel karöltve, József Ferenc főherceg ur őfensége éppen az elmúlt napokban végzett, fáradságot nem kímélve járva az északi államokat. Éppen azokat az országokat, amelyeknél a legnagyobb kilátásaink lehetnek az idegenforgalom további fejlesztésére, tekintettel a mi thermális vizeinknek az északi országokban hivatott betegségekre való gyógyerejüknél fogva. A legutóbb kifejlődött atmoszféi’ában, de a régen meglévő barátságunknál fogva is nagy érdeklődésre tarthat számot a Lengyelországgal való idegenforgalmi lehetőség is. Az idegenforgalmi propaganda új útjai tehát adva vannak. A kifejtett hatásos és sokkal eredményesebbnek igéi’kező módszert kell kifejleszteni mindazok felé, akiknek bekapcsolása az idegen- forgalmi propagandában hasznos lehet. A Székes- főváros Idegenforgalmi Hivatalainak új vezetőségére e tekintetben nagy és jelentős munka vár. MÉÜNKÁROLY ÉPÍTŐmSI'EB, BUDAPEST XiSP., RÓBERT KÁROLY-KÖRÖT SS TELEFONSZÁM: 292—©26 VASGERENDA, VASÚTI SIN, fíűzoll és önteti vascsövek legolcsóbban kaphatók FEJTŐ BÉLA VÁCB-ÚT 37. SZÁM aratta vastelesén Telefon: 291-253
