Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-11-09 / 45. szám
45. szám Húszon fycieáilc. évfolyam Budapest, 1939 november 9. Előfizetési ér: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE ........ 12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FBLLÉR FELELŐS SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatalt BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 77. Árusítják az összes IBUSz-pavillonokhan Telefon: 111—141 - Postacsekk: 40.424 n megnagyobbodott ország szive „A látomás beteljesült, a Hadúr belovagolt fehér lován az ősi földre“ — mondta vitéz lmrédy Béla miniszterelnök a komáromi Klapka-téren abban a történelmi pillanatban, amely búsz esztendő szomorúságát elfeled - iette velünk, magyarokkal, akik a nehéz húsz év alatt megbűnhődtük a múltat és jövendőt. Mellőz szavakba foglalni ezt az érzést, amely eltölt“ — voltak első szavai Hadurunknak és a napok alatt, amelyek azóta elteltek, mi még mindig keressük a szavakat szívünkben, amely a boldogság ütemére dobog. A gyönyörű ipoly- sági nyitány után Komárom volt az első felvonás abban a történelmi színjátékban, amelynek újabb és újabb fejezeteit a honvédek jelölik meg, amikor egymásután rálépnek a tőlünk elvett felvidéki magyar földre, amely most varázsszóra visszatér hozzánk. Iíogy ennek a varázsszónak csakugyan megvan a beteljesítő ereje és nem csak az ábránd álmok világában hangzik e3, azt nagy, nehéz küzdelem előzte meg, amely az igazságba vetett hittel húsz esztendeig folyt és amely kitartó erejével és a belső lobogás felett is imponáló nyugalmával az egész világ közvéleményét átitatta, de megelőzte a politikai művészetnek azzal a mesterművével is, amely ismét egy ríj téren mutatta meg ^ a világnak a magyar fölényt: a diplomáciában. A szívünk, a kezünk mindig erős volt, a kardunk harcrakész, de a diplomáciáit hosszú időn át kivették a kezünkből a hajdani monarchia idején. , Egy büszke magaslaton: fővárosunk falai között állva állapítjuk meg* ezt és boldogan érezzük, hogy ez a mi nagy ékességünk, nagy Budapestünk jogosult arra, hogy örüljön az örvendezőkkel és azi egybeforrt magyar erőt példázza, mint a magyar boldogulás feltételét. Az erő, a munka, a harmónia tette naggyá ezt a várost és méltóvá arra, hogy a megnagyobbodott országnak is székesfővárosa legyen. Nem kell restelkednünk hozzánk visszatérő testvéreink előtt, ha számonkérik. hogy mit tettünk a húsz esztendő alatt, amelyben ők minden szenvedéseken át megőrizték magyar lelkűket. Az ő sorsukhoz mérten mi a boldogság völgyében éltünk, habár ez a völgy nem volt csupa virággal kirakva és sok-sok tövis sebezett meg minket is Trianon óta. Küzködtünk az egész világra ránehezedő válság teltbe alatt, szenvedtünk megcsonkítottsá- gunk tudatában, de dolgoztunk. Büszkén és boldogan mondhatjuk el most ezt a visszatérőknek és megmutathatjuk az eredményeket, amelyeket szociális téren, embernevelésben, tudományokiban, művészeteikben1, technikában elértünk és mutathatunk olyan alkotásokat, amelyekkel túlszárnyaltuk a hajdani béke éveit is. Dolgoztunk azok helyett is, akiket megbénítottak az ríj határok és a megcsonkított ország szívéből világvárost csináltunk. A kormányzat, az autonómia, a főváros vezetősége érezték ezt a nagy kötelességet jés hiánytalanul teljesítették is. Nem csak a mi elfogultságunk mondatja ezt velünk, hanem elismeri az egész világ, amely Budapestet csodálni idevándorol. Kedvesen fogadtunk minden vendéget, de mi ez ahhoz a felujjongó szeretethez képest, mellyel visszatért Felvidékünk népéhez fordulunk, amikor feléjük kiáltunk: — immár nem a fekete határon keresztül — jertek hozzánk, karunk ölelésre készen vár! Nem bürokratikus intézmény a Közmunkák Tanácsa, hanem gyors és tényleges segítéssel mozdftia eiö Budapest és a környék fejlesztését p Bessenvey Zené nyilatkozik a Fővárosi [Hírlapnak a Közmunkák Tanácsa hatáskörébe tartozó időszerű kérdésekről A í óvárosba a néhány percre megállt a munka, mindenki hála telt szívvel fohászkodott a Magyarok Istenéhez és állítattál hallgatta a harangok örvendező ünnepi szavát: a magyar Felvidék visszatért az őshazához, Budapest már a megnagyobbodott Magyarország fővárosa. Mindenkit boldogság tölt el, hogy végre ütött a magyar igazság órája. A történelmi eseményről megemlékezett a főváros vezetősége is tanácsnoki értekezletén és megünnepelte a nagy napot a Közmunkatanács is: két fórum, amely immár a megnagyobbodott ország fővárosának gondját visel' A Fővár o»i Hírlap munkatársa ezekben az ünnepi órákban dr. Besseuyey titkos tanácsoshoz, a Közmunkatanács elnökéhez, a modern Budapest rajongójához és lelkes építőjéhez fordult, aki a következőket mondotta: — Éppen most volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa ünnepi ülése. Összehívtam ezt a nagy- multú testületet és az ünnepi ülésen megemlékeztem a történelmi időkről, az egész magyarság boldog ünnepnapjáról. A mi életünkben nem volt még ilyen örvendetes 'pillanat, ■mint az a perc, amikor megérkezett Budapestre a döntőbíróság ítélete: visszaadta Magyarországnak tizenegy városát, több mint egymillió lelket és a Felvidék újra a miénk! Égy -ereztem, Hogy ebben az ünnepi hangulatban kötelességünk nag-y barátainkra gondolni: Németország és Olaszország iránt nem lehetünk háládatlanok és szeretettel kell fordulni a nagy testvérnemzet, Lengyelország felé is. — Hitler és Mussolini, a két baráti nagyhatalom hatalmas vezéreinek segítsége nélkül nem juthattunk volna el idáig. Velük szemben Budapestnek is kötelessége megmutatni a háláját. Ezért mindjárt meg is tettem a javaslatot, — amelynek lényege különben már vitéz lmrédy Béla miniszterelnök egy nappal előbb tett nyilatkozata alapján napvilágra került, — hogy a Köröndöt nevezzük el Hitler Adolf- térnek. Budapestnek ez a gyönyörű tere több szempontból kiválóan alkalmas arra, hogy a német vezér nevét viselje. Nem messze van a volt Oktogon, amely ^ most a Mussolini-tér nevet viseli, az Andrássy-út pedig, amelynek szerves része a két téi\ a felvonulási útvonal, amely betorkollik a Hősök terébe, amelyet az Eucharisztikus Kongresszus alkalmából úgy alakítottunk át, hogy az ezentúl a nagy nemzeti ünnepek szint ere lehet. Ilyen körülmények között tellát bizonyos szimbólum is van abban, hogy a nagy felvonulási útvonal egyik tere Hitler, a másik tere pedig Mussolini nevét viseli. — Javaslatomat kiegészítettem azzal, hogy a nagy történelmi nap: november 2-ika emlékének megörökítésére úgy a Mussolini, mint a Hitler-téren emléktáblát helyezzünk el. Szép, művészi emléktábláról van szó, amelynek kivitelezésére hamar sor kerül. Felkértük Szendy Károly polgármester urat, hogy javaslatainkat tegye magáévá és meg vagyunk arról győződve, hogy az emlékmű hamarosan a helyen lesz és hirdeti fogja nemcsak Budapest, hanem az egész nemzet háláját. 1— Budapestet természetesen erősen érintik a felvidéki események. Budapest eddig a Csonkaország^ fővárosa volt, most, hála Istennek, az ország már egy nyolcadával megnagyobbodott és a magyar főváros teljesen méltó arra, hogy Nagymagyarország fővárosa legyen. Olyan tizenegy város gravitál ezentúl ®rr®’ ~ n®m beszélve azokról a hatalmas oeruletekrol, amelyek most visszakerülnek, — .®ddig kénytelen volt Prága, vagy Bécs felöl vizsgálni a nap fölkeltét.--- t imuueH ma gyar varosnak és így a most visszakerült felvidéki magyar városoknak is. Azt sem szabad elfelejteni, bogy a most kiürí- tesre es visszacsatolásra kerülő területről leg- ai&bb. kétszázezer cseh távozik el. Mi nem üldözünk el senkit, de a körülmények alakulj következtében nem találják majd a helyűidet. Beszeljünk nyíltan. A cseheknek Felső- magyar ország eddig tulajdonképen előnyt kínáló gyarmat volt, a felszabadult Felvidék azonban továbbra nem marad a cseh ambíció érvényesülési területe. Az a cseh fűszeres, boLos vagy kereskedő, aki jónak látta még a Legkisebb magyar faluban is megtelepedni, most visszahúzódik saját országába. Meg sem ivell említenünk azokat a cseh tisztviselőket, aozigazgatási, tanügyi és egyéb alkalmazotta- lephet maga az állam gépezete mozgósított busz esztendő alatt a felvidék elcsehesí- tese erdekeben. Ezek a csehek részéről megkaplak a parancsot, hogy vonuljanak vissza„ éj állami, városi, közigazgatási és másfajta bei endezkedesre van szükség. Az csak természetes, ^ hogy elsősorban az ottani törzsökös Lakosság elhelyezésére gondol a magyar állam vezetősége, de ezenfelül nagy elhelyezési lehetőség nyílik a mi fiaink számára is. , közigazgatási területen kívül ott van meg a gazdasági berendezkedés is. A csehek elsői vasztották a Felvidék iparát, hogy a cseh aruk számára teremtsenek piacot. Most ez a terület a magyar ipar rendelkezésére áll. A magyar, speciálisan a budapesti idegenforgalom számára is sokat jelent a változás. Az úgynevezett belső forgalmunk fellendül, ami az idegenforgalomnak igazi alapja. Egy idegenforgalmi szakértő egyszer azt mondotta, hogy a belső idegenforgalom a szállodások és az idegenforgalmi ipar számára a mindennapi kenyér, a külső idee-enforgalom pedig a kalácshoz a mazsola. Már régen panaszkodtunk amiatt, hogy belső idegenforgalmunk nem volt erős, most ez is egyszerre megváltozik, A budapesti iparosok és kereskedők is új vevőréteget találnak, vagyis minden vonalon erősebben felpezsdül a magyar élet. Arra büszkék lehetünk, hogy a most idelátogató felvidéki véreink más Budapestet ta^
