Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-11-02 / 44. szám

Budapest. 1938 november 2.

Érzem a polgármesterben és az adminisztrációban a jószándékot...

Az a munka, amit ez a három bizottság vég- ( zott, részükre lépésr öl-lépésre megkönnyítette a megértést. Ma már megállapíthatjuk, hogy ez a három bizottság — noha a 12-es albizottság tekintetében még lesznek részletes észrevételeim és panaszaim is — valóban az a szerv, amely lehetővé fogja tenni, hogy a közeljövőben zökkenő nélkül haladjunk a gazdálkodás kitaposott ösvényén. A 12-es albizottság az, amelynek a polgármester úr megértésén kívül döntő része volt a legutóbbi költségvetés egyensúlyba hozatalában. Mégis, mint az előbb említettem, sajnos még mindig találkozik ez a bizottság bizonyos nehézségekkel. Ha nevén akarom nevezni a jelenséget, talán hatásköri féltékenység és indokolatlan zárkózottság a találó kifejezés, amelyek csökevényeibe ütközik még most is nem egyszer a legjobb szándék.

Azt tartom ugyanis, helyesebb, ha ezt elmondom, mintha arra gondolok ugyan, de helyette dicséretet mondok. Az én dicséretem az, hogy érzem és tudom a polgármester úrban és az adminisztrációban a jószándékot. Azzal dicsérem őket legjobban, hogy őszinte vagyok velük szemben, mert például a polgármester urat képesnek tartom arra, hogy az őszinteséget megértéssel fogja viszonozni.

Ezek miatt az említett jelenségek miatt nem végezheti el ez ia 12-es albizottság a jelenlegi költségvetés előtt azt a munkát, amelyre vállalkozott és amelyet tőle vártunk.

Miért küldték ki a javaslatomra a múlt év végén a 12-es albizottságot? Azért, mert akkor előttünk feküdt egy deficites költségvetés, amelynek különleges fedezeti módszeréhez tartozott az, hogy az (illámmal még el nem intézett leszámolásból várható reménységet, állította be készpénzként fedezetül. A 12-es albizottságnak volt a feladata, hogy az állammal folytatott tárgyalások legbensőbb részleteibe is betekintve, tiszta és végleges helyzetet teremtsen. Feladata volt, hogy az őszinteség parancsszavával szüntesse meg az alakoskodó szembenállást a főváros és az állam között, amelyek közül egyikhez sem volt méltó, hogy önmagát is áltatva, hurcoljon olyan követeléseket állandó tételként számadásaiban, amelyeknek tarthatatlan voltáról a számtételek feljegyzői is tisztában voltak.

A második feladata volt a 12-es bizottságnak, hogy a költségvetés revízióját annak ismeretében hajtsa végre, hogy mit eredményezett az állammal folytatott tárgyalás és hogy megteremtse a deficitmentességet. Mikor mindezt sikerrel elintézte, végül az állammal kötött megegyezésből folyó kötelességek teljesítésének az előkészítése is a 12-es bizottság feladatkörébe került. Az állammal az volt a megegyezés, hogy a forgalmi adóból nagyobb részesedést ad, mint azelőtt, viszont ennek ellenében azt kívánta, hogy deficitmentes legyen a költségvetés anélkül, hogy az adót emelnők és hogy a főváros biztosítékot nyújtson hosszabb időre szóló céltudatos munkaprogramul felállítása tekintetében.

Beruházó program és költség- vetés

Ahhoz, hogy a feladatát a 12-es bizottság minden vonalon végrehajthassa, arra lett volna szükség, hogy tavaly a tél folyamán előterjesztett és a költségvetés revízióját tartalmazó javaslatok után nyomban összeüljön és megkezdje részleteiben is a következő, tehát a most tárgyalt költségvetésnek az előkészítését és egyúttal hozzáfogjon a beruházási programúinak, a munkaprogrammnak is a tárgyalásához.

Az előttünk lévő költségvetés előkészítésének a tárgyalására azonban a 12-es bizottságot idejében nem hívták össze, csak most szeptemberben! A beruházási Programm előkészítése tekintetében közvetlenül a nyári szünet előtt összehívták ugyan a nagyrészt már távol és nyaraláson lévő tagokat és előterjesztettek egy rendkívül érdekes anyagot, amely — hogy úgy mondjam — korlát nélkül felsorolta mindazt az elképzelhető munkálatot, amely a főváros életében előfordulhat. Tervszerű és munkapro gr ammnak nevezhető előterjesztés előttünk nem feküdt és a mai napig sincs. Én nem teszek szemrehányást ezért senkinek. Teljes mértékben értem és tudom, hogy tervszerű munkaprogramm előkészítésére hosszabb időre vau szükség, örömmel hallom a. polgármesteri előterjesztésből, hogy ezt most végre a költségvetés letárgyálása után a 12-es bizottság meg fogja kapni. Meg akarom azonban

ELASTICUM vitéz TÓTH ÉS LEMÉVEL LEGJOBBAN FELSZERELT KÖR- VULKANIZÁLÓ ÉS GUMIJAVÍTÓ ÜZEM

BUDAPEST, IX., ÜLLÖI-ÉT 55. TELEFON: 110-723

SkVMmm MÜKŐIPAR

PAULVS PÁS. ESS és Tsa RudapeiS, V., iíádor-u. 19. Tel.: 112-067

Gyűr: Gömb-utca 20. sr.íim

«Albanit» padló- és falburkoló lapok a legjobb és logizlésesobb kivitelben.

Márványmozaik lapok a legkülönbözőbb mintákban és szinváltozatokban.

Kérjen miniét és árajánlatot.

állapítani, hogy ilyen körülmények között ez a költségvetés mégsem lehet olyan, mint amilyet az ember várt és hogy ezzel a költségvetéssel szemben is szükség lesz korrekcióra, mint amilyeneket keresztülvittünk tavaly az akkori deficites költség- vetéssel szemben. A 12-es bizottság vállalni fogja ezt a feladatot most is és el is fogja végezni. Meggyőződésem szerint végeredményben azzal ia harmonikus együttműködéssel fog célhoz jutni, amit tavaly a szokásos kezdeti nehézségek leküzdése után tapasztaltunk a 12-es bizottság igen nehéz munkálatai során .a polgármester úr és az egész adminisztráció részéről.

Mindenesetre meglepő volt az is, hogy egyrészt nem idejében kaptuk meg a 12-es bizottságban az anyagot, másrészt az ősz folyamán híreket hallottunk, sőt előterjesztéseket is láttunk oly költségvetési tervezetekről, amelyek még nem voltak véglegesek és nem feleltek meg azoknak a szempontoknak, amelyek szerint a költségvetést a 12-es bizottság felfogása és az állammal kötött megegyezés szellemében elkészíteni kellett volna.

Az első költségvetés tervezete, amely kiszivárgott és a lapokban is pertraktáltatott, 10 millió deficitről beszélt. Azután jött egy további változata az előkészített költségvetési anyagnak, amely adóemelést és tarifaemelést tartalmazott. Sőt egy későbbi fázisban, amikor már igyekeztek ezeket az eredetileg kizárt módszereket nélkülözni, jöttek azzal a régebbi, sokszor kifogásolt és pénzügyi megoldásnak sohasem tekinthető módozattal, hogy tíz százalékos zárolással keresik meg a fedezetét azoknak a tételeknek, amelyeknek a rendes költségvetési fedezetéről nem tudtak gondoskodni.

Az állam feladata

Meg kell állapítanom, hogy mindezeken a fázisokon keresztülhaladva, eljutottunk a mai költségvetéshez, amely az adminisztrációnak már majdnem teljes megértését tartalmazza a 12-es bizottság programjával, célkitűzéseivel és iiránytmutatásaival szemben, mert eltűnt a deficit, nincsen adó- és tarifaemelés, nincsen tíz százalékos zárolás, hanem helyette — igen helyesen — az egyes tételek lefaragásával érték el ugyanazt az eredményt. Maradt még egy tétel, amely ezzel a költségvetéssel kapcsolatban különösen vita tárgya lehet és pedig: a légoltalmi kiadások, ezeknek fedezete és annak a kérdésnek a felvetése, vájjon mennyire fordulhatunk mi most újból az államhoz, amikor csak tavaly tárgyaltunk és egyeztünk meg? Le keli szegeznem magamnak is, aki ezeken a tárgyalásokon résztvet- tem, hogy az állammal való ezek a tárgyalások véglegesek voltak abban a keretben, amely akkor előttünk volt. De a tárgyalók, különösen a város részéről sohasem hagytak kétséget az iránt, hogy a főváros ebben a keretben új feladatokat nem vállalhat magára és hogy jogosnak és méltányosnak tartja, — az állam képviselői sem tették azt vitássá, —- hogy amennyiben az állam részéről új terheket hárítanak a fővárosra, akkor az állam feladata a fedezetre lehetőséget adni, sőt a fedezetet a maga bevételeiből rendelkezésre bocsátani. Sem az államnak, sem a fővárosnak nem aiz volt ugyanis a célja, hogy leülvén, egy esztendőre csináljon rendet, hanem az., hogy az állam és a főváros között való huza-vonának egyszersmindenkorra véget szakítson és ha az állam a maga szükségleteinek kielégítése során kénytelen az önkormányzatokra terheket áthárítani és pedig olyanokat, amelyek a költségvetési egyensúlyt meglepetósszerűleg máról holnapra felborítják, akkor kötelessége a fedezetei is kijelölni és biztosítani, hogy az ő közreműködésével helyreállított költségvetési egyensúlyt állami intézkedés nem borítja fel.

Éppen ezért a magam részéről, ha nem is szeretek olyan fedezetkijelölést, ahogy a jelen esetben megint egy remény, egy várható valaminek a megérkezése van bállítva, mégis elfogadom abban a feltevésben, hogy érvényesülni fog az az elvi megállapodás, amelyre utaltam és hogy a 12-es albizottság is elvégzi a maga feladatát éspedig épp oly sikerrel, mint tavaly tette.

Ezúttal azonban rendkívüli momentumok is érintik és nehezítik a főváros pénzügyi helyzetét. Az egyik ilyen momentum: a beruházási hozzájárulás, amely különösen az üzemeken át érinti a főváros anyagi helyzetét. A másik momentum, amely új áldozatokat kíván, az, hogy a fővárosnak ríj kötelességei vannak a. fegyver gyakorlatra bevonultak családtagjait és a hozzánk visszatérő kifosztott, kirabolt lakosságot illetőleg. Szükség van a 12-es albizottság mielőbbi működésére azért is, nehogy ezeknek a momentumoknak már most bekövetkező érvényesülése szinte meghaladottá tegye ezt a költségvetést már abban a pillanatban, amikor életbelép és végrehajtása megkezdődik.

Továbbmenőleg — inkább a részleteket érintve, — megemlítem, hogy nagy megnyugvással és elismeréssel látom, hogy a költségvetés nem fokozza, erőszakoltan az üzemek feleslegét és a községi háztartáshoz való hozzájárulásukat. Az üzemek feleslegének, a hozzájárulásainak a fokozása, az üzemek anyagi helyzetét, a karbantartás lehetőségét, a felújítási alapoknak törvényben is előírt, de a köteles józan gondossággal vezetett vállalatok elvei szerint is megkívánt kezelését lehetetlenné tette és az ösz- szeomlás felé vezette volna azokat az üzemeket, amelyekkel szemben rendszerint nem is annyira az itteni adminisztrációnak, még kevósbbé az önkormányzatnak a kívánságára, mint inkább felső bürokratikus nyomásra történtek túlságos igénybevételek. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben igen erős bástyája volt a polgármester úrnak mindaz az anyag, amelyet az üzempolitikai bizottság bocsátott rendelkezésére.

Nem teszek le arról a reményről, hogy végre egyszer mégis eljön az a nyugalmasabb idő, különösen, ha a. határokat átlépve, idebent is sok minden átlendül a holtpontokon, amikor az állam és a. főváros szerves adóreformot készíthet elő. A teherviselés egyenlőtlenségének, a feladatok egymásközt labdázó kinálgatásának felelősségét ugyanis lelki- ismeretes ember nem viselheti. A gyökeres adóreform tekintetében ebben a közgyűlésben évekre visszamenőleg minden alkalommal minden párt tett javaslatokat. Magam is tettem részletekbe menő észrevételeket e tárgyban a tavalyi költségvetés tárgyalása során. Meggyőződésem szerint igen hamar, igen értékes előterjesztést tudnánk, rendszerbe foglalva, feliratban felterjeszteni. Ámde ezt a korszerű reformot nem ilyen lelkiállapotban, nem ebben a pillanatban, hanem akkor kell majd megoldanunk, ha részt vehetnek ebben a munkában a Szent István koronájához visszatérő testvéreink is. Mert szerény nézetem szerint az itt bent lévő állapotokon, célkitűzéseken, általában a lelkek nyugalmán semmit sem szabad változtatni azok nélkül, akiknek szavuk, még pedig nyomós szavuk lehet az ország jövendőjének kialakításában.

Nem lehet ma megengedni, hogy belpolitikai részletkérdésekkel bárki is megossza az egyetlen nagy történelmi nemzeti cél felé összpontosított közvéleményt és közfigyelmet, a pártokon felül emelkedő, átütő erejű magyar egységet, amely a lelkekben igenis kialakult. Ezeket az erőtényezőket nem szabad szükségtelen teherpróbának kitenni, akár közjogi, akár közgazdasági vagy szociális vitatkozással. A nemcsak területében, de erkölcsi teherbírásában is gyarapodó Magyarország ősi alkotmányunknak a józan haladás szükségleteihez mindig rugalmas korszerűséggel alkalmazkodó, de soha ki nem kerülhető és öngyilkosság nélkül szét nem re- peszthető keretei között meg fogja tudni valósítani a szociális igazság korszerű követelményeit.

Köszönet a polgármesternek

Bármilyen nagy kérdések foglalkoztatnak itt most bennünket, mégis legyen szabad a hétköznapi munkával járó kötelezettségek terén is néhány szót szólnom. Köszönetét akarok mondani a polgármester úrnak azért, hogy az első költségvetési tervezetektől eltérőleg, felvette a költségvetésbe a Kisipari Hitelintézet alaptőkéjének felemelését. Olyan intézményről, olyan szükségletekről van szó, amelyekhez bővebb kommentár nem szükséges. Örömmel üdvözlöm a polgármester úrnak az év során tett ama intézkedését, amelyekkel a szégyenletes útvámokat eltörölte és most már azt óhajtom, hogy ez a példa országszerte érvényesüljön és megszűnjék az az állapot, hogy egyes városokban középkori módra még most is megállítják az utasokat. Elismerést kell mondanom a polgármester úrnak és az egész adminisztrációnak azért a nagyszerű felkészültségért, amelyről az Eucharisztius Kongresszus és a Szent Istváni ünnepségek alatt tanúbizonyságot tett. Külön elismerésemet nyilvánítom a polgármester úrnak azért az előrelátásáért, hogy a fegyver gyakorlatokra bevonultak családi segélyét illetőleg kezdeménifezően lépett fel s ennek a kérdésnek gyors elintézésére a kormánynak és az országnak egyaránt példát adott. Köszönettel vagyok a polgármester urnák azért — niéltoz- tatnak látni, hogy a. részleteket csak távirati stílusban intézem el —, hogy elfogadta pártomnak a pénzügyi bizottságban előterjesztett indítványait, nevezetesen Harrer Ferenc t. barátomnak két indítványát; egyik a műszaki igazgatás reformjáról, végleges , korszerű és nagystílű reformjáról szólt, a másik a betegszállítási segélyeknek, tehát a mentők segélyének a felemelését indítványozta; Kozma Jenő bizottsági tagtársamnak két indítványát, a hitfelekezeti segélyek fenntartásáról és a kisegítő köztisztasági alkalmazottak véglegesítéséről. De köszönetéin nemcsak a polgármester urat, hanem a pénzügyi bizottságot is illeti, mert Íriszen ezekhez az előterjesztésekhez a pénzügyi bizottság is hozzájárult és ezek az előterjesztések most, mint a pénzügyi bizottság javaslatai fekszenek előttünk, örömmel láttam, hogy a m. Mr. kormány jóváhagyta az üzemi szabályzatokat és a nagyüzemek alkalmazottai így, január elsejétől kezdve élvezhetik azokat az előnyöket, amelyeket az üziempolitibai bizottságban tárgyalt és elfogadott üzemi szabályzat nyújt nekik. Sürgetnem kell azonban a kormányt: ne fektesse el azokat az évről-évre megismétlődő felterjesztéseket, amelyek a laktanyák adómentességére vonatkoznak. No mellőzze tovább hallgatással, hanem intézze el, éspedig kedvezően intézze el. Kedvezően nemcsak a mi javunkra, hanem a vidéki városok és a most felszabaduló városok javára is. Meg kell ugyanis szűnnie annak a képtelen helyzetnek, hogy még most is adót fizetnek a laktanyatulajdonos városok a laktanyák után.

József királyi herceg útja

Nem mellétünk el közgyűlésünkön az elismerés és köszönet hangoztatása nélkül ama külföldi propaganda út és ama valóban dicséretre méltó előadás sorozat mellett, amelyet, vitéz József Ferencv királyi herceg őfenségének köszönhetünk. Számos országot járva, a fővárosért és általában a magyar ügyért hasznos szolgálatot vállalt, mint aki valóban közülünk való, aki érzi bajainkat és vágyainkat és fokozottan is vállalja a közért való kötelességeink tolFolytatás a 4-ik oldalon