Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-10-12 / 40-41. szám
Budapest. 1938 október 12. 3 Szendy a Károly polgármester expozéja fovo évi koltsegvetesröl Az Elektromosműveknél szükséges műszaki fejlesztésre a közgyűlés a polgármester előterjesztésére 14 millió peugőt engedélyezett. A Vízművek évek. óta folyamatban volt beruházási munkálatai már befejezést nyertek. Az üzemi alkalmazottak helyzetét érintő intézkedések is megtörténtek. — A költségvetés megítélésénél — folytatta a tanácsos, főpolgármester elnöklésével első költség- vetési ülését. Általános figyelem között emelkedett szólásra Szendy Károly polgár mester', hogy elmondja az 1939. évi költségvetésre vonatkozó pénzügyi expozéját. Szendy Károly nagyszabású előadását a következő szavakkal vezette be: — Á főváros költségelőirányzatának összeállítása mindig ig-en nehéz feladat volt. A legutóbbi évtizedekben, különösen pedig a legutóbbi években, ezek a nehézségek állandóan fokozódtak, egyrészt mert a kiadások, a megoldásra váró feladatok ki- szélesedése következtében állandóan emelkedtek, másrészt, mert az autonómia nem kívánt az adózó polgárság vállaira újabb terhet tenni. bár aiz állam — talán éppen ezért — a régi adók fokozásával és új adók bevezetésével a polgárok adózó készségét csaknem kimerítette. — Mégis el kell ismernem, hogy mindez elsőrendű államérdekből, az állami költségvetés egyensúlya érdekében történt, ami végeredményként minden állampolgárnak eminens érdeke. A polgármester ezután rámutatott arra, hogy sok olyan közmunkát, dologi kiadást kellett mellőznie, melyek egyrészt a meglévő értékállagok kívánatos fenntartását, másrészt a fejlődő Budapest szociális kötelességeit és kultúráját szolgálták volna. Választania kellett tehát fontos közmunkák, közszükségletek elhagyása, vagy a községi adók emelése között. Ezt a nehéz választást megkönnyítette a polgármesternek a tizenkettes albizottságnak az az állásfoglalása, hogy legalább egyelőre a főváros polgárságát újabb terhekkel nem szabad sújtani. — Ez a költségvetési tervezet — folytatta a polgármester — a községi adók vagy üzemi tarifák emelése nélkül is egyensúlyban van. szükséglete. S éppen ezért a költségvetésben előirányzott beruházásokkal a beruházásokat nem tekintem elintézettnek. Az általános programból a viszonyok kellő mérlegelésével 4—5 esztendő alatt bizonyos sorrendben meg fognak valósítani olyan szükségleteket, amelyeket a tizenkettes albizottság is szükségesnek fog tartani. — Az elmondottak szerint a jövő évi költség- vetés az ideinél is szűkebb keretek közölt mozog, így nagyobbszabású tervek megvalósítására nem nyújt lehetőséget. A fejlődő főváros legsürgősebb mindennapi igényeit azonban ez a költségvetés is kielégíti. A polgármester ezután rövidesen ismertette- a költségvetésen felépülő jövő évi munkaprogramot. Felemlítette az épülő XII. kerületi elöljáróságot, a kegyúri templomok restaurálását, az úthálózat további fejlesztését, a városrendezés feladatait, a közlekedés fejlesztését és itt megemlítette, hogy a Beszkárt legközelebb átfogó javaslatot fog kidolgozni a tarifakérdésben. Tájékoztatást adott az expozé a közélelmezési és szociális programról és ennek keretében a kislakásépítés folytatásáról. Tovább folyik a kórházak modernizálása is. — Az üzemek fejlesztéséről is megfelelően gondoskodik a főváros. polgármester általános érdeklődés közepette — mindig fontos szempont volt, hogy mit nyújt a főváros a magángazdaság részére. Ebből a szempontból elsősorban a beruháziások jöhetnek számításba. Beruházásokra a költségvetésben a kölcsönpénzekből 14 millió, a költségvetés egyéb tételeiben pedig 26.9 millió pengő, vagyis összesen 40.9 millió pengő áll rendelkezésre. Ezek szigorúan vett beruházások. Ezeken kívül a költségvetés rendes kiadásai között még 106.8 millió pengő van előirányozva, úgy, hogy végösszegben 147.7 millió pengő az az összeg, ami a fővárostól közvetlenül visszafolyik a gazdasági élet vérkeringésébe, s amivel a főváros az ipart és kereskedelmet alimentálja. A költségvetés végösszege, az üzemek költség- vetéseivel együtt 382.8 millió pengőt tesz ki. Ebből 165.8 millió a községi háztartás költségvetése, 217 millió pedig az üzemek költségvetése. Ebből a 382.8 millióból 147.7 millió pengő jut tehát közvetlenül vissza az iparhoz és kereskedelemhez. Szendy Károly polgármester mindenre kiterjedő, hatalmas költségvetési expozéját a következő szavakkal fejezte be: — Bizonyos, hogy a jövő évi gazdálkodás nem lesz könnyű feladat, minthogy a szükségleteket, ahol csak lehetett, mindenütt nagyon megszorítottam, de ezúttal is a budget politikai alapelve vezetett: az őszinteség és a realitás. Kimaradtak a halálsorompók rendezési tervéből a kőbányai és a budai átjárók Előterjesztette a pénzügyi bizottság kedd délutáni ülésén Kedden délután ötórakor tartotta a székesfőváros pénzügyi szakbizottsága dr. Karafiáth Jenő titVályi Lajos indítványa a közgyűlés előtt Ezt megelőzően az idei költségvetés volt évek óta az első, amit maga az önkormányzat deficitmentesen állapított meg. — A jövőévi költségvetés tehát egyensúlyban van, de ezt az egyensúlyt nagyon nehéz volt megtalálni. Igaz, hogy ez- így van minden fejlődő nagyvárosban, mert nagy pénzügyi megkötöttségüknél fogva nem nagyon tudnak újabb bevételi forrásokat teremteni. A bevételeket csak a községi adok, vagy az üzemi tarifák emelésével lehetne növelni. Ez azonban olyan lépés, amitől a főváros önkormányzata, figyelemmel a főváros lakosságának amúgyis nagy adóterheire, ezideig mindig tartózkodott. —- A jövő évi költségvetésünkben az a helyzet, hogy a bevételi oldal nem emelkedik. Pedig, ha az egyes nagyobb bevételi tételeket tekintjük, akkor tulajdonképpen elég kedvező képet kapunk. A bevételek a gazdasági viszonyok hatása alatt nagyon sokhelyütt emelkednek. így emelkedik elsősorban az adóbevétel. Az adóbevétel háromnegyedmillió pengővel meghaladja az 1938. évi előirányzatot. Különösen az községi pótadó és az általános kereseti adó emelkedik nagyobb mértékben. Emelkedik még a közlekedési adó is a Beszkárt nagyobb forgalma folytán. Ezzel szemben csökken az ingatlanvagyonátruházási illeték, mert az ingatlanforgalom viszont visszaesett. De végösszegben az adóbevételek mégis emelkednek. — Nagyobb üzemi bevétel mellett azonban kevesebb lett az üzemek üzleti feleslege, éspedig azért, mert a felújításra szolgáló tartalékok dotálását emelni kellett. így az Elektromos Művek tartalékalapjának dotálását 1.5 millióval, a Gázművek költségvetésében pedig a beszerzések és beruházások előirányzatát 1.2 millió pengővel magasabb összeggel kellett előirányozni. — A költségvetés egyensúlya érdekében azért a legmesszebbmenő, (szigorú1 (takarékosságot kellett alkalmazni. Ez azonban nem volt könnyű feladat, mert a főváros költségvetésében megtakarításokra ‘már nem sok lehetőség kínálkozik. Az utóhi évek során ugyanis már ismételten végigszántottuk a költség- vetés egyes tételeit és ennek eredménye az lett, hogy amíg 1930-ban 208.7 millió pengő volt a költség- vetés előirányzata, addig most a kiadások végösszege 165.8 millió pengőre csökkent. Meg kell azonban állapítani azt, hogy a főváros ezzel elment a takarékosság végső határáig. A csökkentett előirányzat mellett is azonban igyekezett a polgármester a legsürgősebb szükségletekről gondoskodni. Szendy polgármester itt részletesen felsorolta a különböző célokra előirányzott összegeket, majd megemlékezett azokról a munkálatokról is, amelyeket bár el kell végezni de amelyeknek ezidőszerint fedezetük még nincs, de ilyen fedezetről más úton fognak gondoskodni. — Jól tudom — folytatta a polgármester —hogy még távolról sincs kielégítve a főváros beruházó Értesülésünk szerint dr. Vályi Lajos törvényhatósági bizottsági tag a közgyűlés elé indítványt nyújt be annak érdekében, hogy a székesfőváros foglaljon erélyesen állást a nagyvasúti kérdés rendezésének olyan megoldása mellett, amely mindenütt megfelelő átjárókat biztosít, ahol a főváros fejlődése szempontjából erre szükség van. Különösen arra utal dr. Vályi Lajos, hogy a XI. kerületben az összekötő vasúti híd és a Horthy Miklós-út közötti töltésszakaszon kell megfelelő számú átjárót biztosítani és a Horthy Miklós-úti átjárót kell megfelelő módon kiszélesíteni. A szóiban levő indítványról felvilágosítást kértünk dr. Vályi Lajos törvényhatósági bizottsági tagtól, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának indítványáról a következőket mondotta: — A legnagyobb örömmel értesültünk arról, hogy a halálsorompók tengerkígyóügye befejeződéshez közeledik. Azonban aggodalmat váltott ki, hogy ugyanakkor, amikor a fedezetet az egész székes- fővárosi közönséggel szemben óhajtják biztosítani, akkor a rendezés csak egyes kerületekre terjed ki, ahol természetesen ennek a rendezésnek végtelenül nagy fontossága is van, de viszont semmivel sem maradnak jelentőségben el azok a kérdések, amelyeket a rendezési terv, úgy látszik, egyelőre mellőzni akar. Elöljáróiban utalok például arm a lehetetlenségre, hogy az ujságközlések szerint a rendezés nem kíván kiterjeszkedni a kőbányai-úti átjáróra, holott kétségtelenül erre a legnagyobb mértékben szükség van, sőt erre a célra már korábban fedezetet is biztosított a főváros. — De ott van a Szent Imre-vdros ügye is. Már igen sokszor utaltam közgyűlésen és írásban egyaránt arra a szerencsétlen helyzetre, amelyben a Szent Imreváros van azáltal, hogy résziben a kelenföldi pályaudvar és az alagút, részben az összekötő vasúti híd és a kelenföldi pályaudvar közötti vás- úti vonalak, illetve vasúti töltések a kerületet szétdaraboilják, elválasztják a kerület egyeg részei között :a közlekedést, kerülőkhöz kötik és megnehezítik és ezáltal az egész kerület fejlődését gátolják, holott a Horthy Miklós-híd éppen ennek ellenkezőjét indikálná. Ha Bud-a közönsége épp úgy hozzá fog járulni a nagyvasúti kérdés rendezésének a fedezéséhez, mint Pest, akkor ez a sűrűbben lakott, sok adót fizető kerület joggal elvárhatja, hogy segítsenek a Szent Imre-városnak ezen a szétdaraboltsá- gán legalább olyan mértékben, amilyen mértékben az elképzelhető és lehetséges. — A legsürgősebb rendezést követeli a Horthy Miklós-úti átjáró ügye. 1 Aki életében akár villamoson, akár autóval ezen a I szűk és az útvonalra ferdén, majdnem azt mondhatni, hogy az útvonal irányára merőleges átjárón már az életében átkelt, az tudja, hogy ez az átjáró mennyire szűk és mennyire életveszélyes. Nem is annyira a járműyek szempontjából tartom szükségesnek a kiszélesítését, hanem a gyalogjáró közöu- ; ség szempontjából. A gyalogjáró közönségnek ngyanis olyan szűk helye van az átkelésre, hogy télen az iskolába, a hivatalba és munkába járás idején szinte sorba kell állni, hogy a villamossínek mellett libasorban át lehessen surranni, ami még veszélyesebbé válik olyankor, amikor az út síkos { és minden pülanatban elcsúszástól lehet tarta íi. I Ezt a kérdést régen meg kellett volna oldani, annál is inkább, mert a Fehérváriéit és a Horthy Miklós-út között más átjáró egyáltalában nincs is. Nem lehet akceptálni, hogy ennek az aluljárónak a kibővítésére és átépítésére megfelelő összeg rendelkezésre ne állhatna. — De soka mi- mutattam rá arra a lehetetlen helyzetre is, ami a Fehérvári-út és Horthy Miklós-út közötti, a Sósfüvdő környékén elterülő régi tisztviselőitelepítések kei kapcsolatban áll fenn azáltal, hogy a Horthy Miklós-út és a Fehérvári-út között a vasúti töltésen semmiféle átjáró biztosítva nincs. és így 4—500 métert kell kerülnie annak, aki a lakásától a kerület belsejébe akar jutni. Természetesen ennek a lehetetlen helyzetnek az a következménye, hogy különösen a gyerekek, de még a felnőttek is a töltésen nyílt pályán kelnek át és hogy ez milyen veszedelmeket jelent, azt indokolnom sem kell. Azt sem tudom tehát elfogadni, hogy 2—3 ilyen átjárónak a felépítése olyan túlzott költséget jelentene, hogy annak a fedezetét egy ilyen nagy vállalkozás keretében megoldani ne lehetne. Legrosszabb esetben, ha már 12 évre megterhelik a közönséget a munkálatok fedezetével, terheljék meg még két évig, ha 12 évig elbírjuk, akkor 14 évig is el fogjuk bírni, de viszont ne hagyjanak ilyen fejetetejére fordított képtelen állapotokat akkor, ha már a kérdéshez hozzányúlnak. — Indítványomnak az a célja, hogy felhívjam ia figyelmet a nagyvasúti kérdés rendezésének ezekre az elhanyagolt részeire és alkalmat adjak a székesfővárosnak arra, hogy a közönségnek itt vázolt jogos és méltányos érdekeit a minisztériummal szemben ilyen értelemben is képviselje. Felmerülhet az a gondolat, hogy a mostani izgalmas időkben talán nem időszerű ennek az indítványnak felvetése. Ezzel szemben csak azt mondhatom, hogy az élet nem áll meg, sőt a sajtó híradásából azt látom, hogy a nagy vasúti kérdés megoldására a sorozatos tárgyalások már megindullak. Ha nem az a célom, hogy mindenáron csak indítványt tegyek, hanem azt akarom, hogy indítványommal valamit szolgáljak is, akkor — úgy vélem — mégis csak a tárgyalások folyamán és nem a tárgyalások után kell megtennem.
