Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-09-28 / 39. szám
Budapest, 1938 szeptember 28. 39. szám / HúszónO eíedik évfolyam Előfizetési ér: EGÉSZ ÉVRE ...... 24 PENGŐ FÉLÉVRE .......................12 PENGŐ EGYE S SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR FELELŐS SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 77. Árusítják az összes IBUSz-pavlllonokban Telefon: 111—141 - Postacsekk: 40.424 Történelmi napok Együttes erővel készíti el a költségvetést az adminisztráció és az önkormányzat Szendy Károly polgármester nyilatkozik a büdzsé összeállításának új rendszeréről — Az 1939. év költségvetése a hét végére elkészül I^ek a napok, amelyek most hol borongósan, hol enyhülő hangulatban, hol az izgalom tód feszülőén, hol meg derülő reménnyel gyors egymásutánban szállnak el fölöttünk, a történelem napjai. .Az egész világ érzi, tudja, hogy ami most forr és kavarog az idők mélyén, nem lehet más, mint az emberiség olthatatlan vágya az igazság után. Igazság után vágyik mindenki, mert tisztában vagyunk vele hogy igazság nélkül nincs béke, nincs munka, nincs élek Ha az emberiség élni és békésen dolgozni akar, akkor az igazságra olyan szüksége van, mint a tiszta levegőire. Hatalmas elmék, kivételes egyéniségek lelkiismeretes, őszinte és tiszteletreméltó fáradozásait látjuk. Meg akarják menteni az igazságot, hogy megmenthessék a bókét. A történelmi idők a magyar nemzetet is a hatalmas viaskodás. küzdelem egyik szereplőjévé tették. Természetes ez, hiszen az igazságtalanság, amely még ma is uralkodik a világ egy részén, bennünket sújtott legjobban. Mi küzdünk a magunk igazságáért és ez a küzdelem sorstársává tett bennünket azoknak a nemzeteknek, amelyek épúgy, mint mi, nem tudják az igazságtalanságokat tovább viselni. A mostani napok légkörét az nehezíti meg légióként, hogy nem tudják milyen utón tudunk eíljutni a magyarság jogos követeléseinek megvalósításához. De el fogunk jutni, mert el kell jutni. Lehet, hogy az út bosszú és nehéz lesz, de a magyar lélek nemcsak ezeréves történelmének jó és balsorsa közben edződött meg, de kemény és elszánt lett a húszesztendős megaláztatás ideje alatt is. Az egész világ tisztában van vele, hogy sem kalandorpolitikát nem folytatunk, sem a gyávaság sikátoraiban nem bujkálunk. Szilárdan kitartunk a követelés mellett, hogy minden csehszlovákiai nemzetiségnek egyszerre és egyformán meg kell kapnia az önrendelkezési jogot. Szilárd kitartás, kemény békeakarat, de elszántság és megrendíthetetlen nemzeti összefogás az a kötelesség, amelyet ma minden magyarnak vállalnia kell, de ezen a téren vezetőszerepet kell vállalnia Budapest egymillió lakosának. Pártok és osztályok ma pillanatig sem állhatnak szemben egymással, hanem mindnyájunk számára szól a parancs. amelyet a berchte-sgadeni repülőútjáról visszatért Imrédy Béla miniszterelnök adott ki a budaörsi repülőtéren: egység és fegyelem. Az. egység és fegyelem mellett azonban Budapest népe számára még egy parancsa van a saját erkölcsi felfogásának: a zavartalan, nyugodt építő- munka, amelynek egy pillanatra sem szabad megállnia. Még nagyobb akarattal, szeretettel és odaadással kell mindnyájunknak munkáját végezni, mint a szürke, nyugodt, izgalommentes időkben. Napjainkon megérzik a történelem lendülete, de ennek a lendületnek a békés munkát is emelnie, újraépíteni kell. A történelmi napokhoz azzal tesz- 6zük magunkat méltóvá, ba legyőzzük magunkban az új időket szülő természetes izgalmakat és fáradhatatlan odaadással igyekszünk a nemzet és a város nyugodt tevékenységét, a lelkek egységét és fegyelmét szolgálni. A legjobb példával Budapest székesfőváros törvényhatóságának és adminisztrációjának kell előljárnia. Az adminisztráció lelkesen és nyugodtan dolgozik ma is és készül az új költségvetési esztendő hatalmas munkájára, amivel új alkotói terület nyílik meg számára. A költségvetési tárgyalások során Budapest népe várja a példát, hogyan valósítják meg bizalma letéteményesei a miniszterelnök parancsát, az egységet és fegyelmet. Budapest lakossága mindenkor vágyott ez után, nem lesz tehát nehéz engedelmeskedni. Ha akadt is a múltban politikai -és társadalmi ellentét, az sohasem ennek a nyugodt, munkára vágyó népnek volt a vágya, vagy elhatározása. Most azonban a történelmi napok izzó levegőjében senkinek sem szabadi a tűzzel játszani. Most a kicsinyes érdekek fölött hatalmas, mindent eltörpítő parancsok uralkodnak. Ezeknek és csak ezeknek szabad engedelmeskedni. Hőséggel, odaadással, lelkes egységgel és kemény fegyelemmel. A külpolitikai események minden magyar ember szivét összeszorítják. Bizakodó és reménykedő érzéssel nézünk az elkövetkezendő történelmi fordulatok elé. Ilyen szorongó hangulatban dolgoznak a város vezetői és az önkormányzat képviselői az új költség- vetés végleges formába öntésén. Szendy Károly polgármester megjelent vitéz Imrédy Béla miniszterelnök repülőtéri fogadtatásán, amikor németországi útjáról visszatért és azután újra az íróasztalához ült, illetve a tárgyalóasztal mellett igyekezett a számok rengetegébe szorítaui Budapest világváros egy esztendei életműködését. Nagy munkája közben néhány pillanatra időt szakított magáDak arra, hogy a tvrgyabások eredményéről a nyilvánosságot is tájékoztassa. Szendy Károly polgármester a Fővárosi Hírlap munkatársának a készülő új költségvetésről a következőt mondta: — A munka még a mostani feszült történelmi időben sem pihent meg egy pillanatra sem. Éppen erre a belső nyugalomra van szükségünk. amelyet csak a lelki emelkedettség és az öntudatos erő alapozhat meg, az a lényeg, hogy mindenki ön fegyelmezetten végezze a maga dolgát. Budapest 1939. évi költségvetése e pillanatban a 12-es bizottság előtt van. A költségvetés részleteiről nem nyilatkozhatott, mert egyrészt én magam kértem a 12-es bizottság minden egyes tagját a legszigorúbb diszkrécióra és így nem volna lojális, ha a titoktartást most maga a polgármester szegné meg, másrészt pedig éppen a dolog természetében rejlik, hogy az elkészült költségvetéstervezet a 12-es bizottság tanácskozásainak következtében még számos változáson mehet keresztül. Tehát amit e pillanatban mondanék, az a következő nap esetleg megdöntnek tekinthető. A 12-es bizottság ugyanis a legkomolyabban és a legalaposabban vizsgálja át a költségvetés minden egyes tételét s ezzel irányítóan szól bele a főváros egész gazdasági rendszerének kialakításába. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy én mindig az önkormányzat híve voltam, ezt nemcsak szavakban hirdettem, de az önkormányzat gondolatát mindig a valóságba igyekeztem átvinni. Előttem tehát csak kedves és szimpatikus az autonómiának ez a nagy munkakészsége, másrészről pedig nagyon nagy jelentőségűnek tartom a dolgok vitele tekintetében a felelősség megosztását. Nem szabad lekicsinyelni annak a jelentőségét, hogy amint az autonómia még a költségvetés nyilvánosságra hozatala előtt átvizsgálja a tervezetet, annak tartalmát nagy vonásaiban es részleteiben tulajdonképpen már magáévá is tette. — A 12-es bizottság valójában ugyanazt a munkát végzi el, amit az üzempolitikai bizottság másirányban már megvalósított. Az üzempolitikai bizottság az önkormányzat egyik legfontosabb szerve, amely már évek óta dolgozik és egyrészről megadja azokat az irányelveket, amelynek alapján a főváros üzemeinek dolgozniuk kell, másrészről pedig a hozzájárulást szerzi meg az elvek gyakorlati alkalmazásához. Amióta ez a bizottság működik, az önkormányzat sokszor a népszerűtlen intézkedések szükségessége mellett is síkraszállt és az üzemek érdekében szükséges javaslatok elfogadását lehetővé tette az önkormányzat részére. Minden bizottsági tagnak megszerezte azt a megnyugvást, hogy a legfontosabb szakkérdésekben a legkiválóbb szakemberek véleményének meghallgatása után a bizottsági tagok tisztán láthatták a helj’zetet és kritikájukat a legkomolyabb alapra fektethették. — Az adminisztráció a múltban sem akart mást, mint most, nem volt más törekvése, mint szolgálni a közönség érdekeit, ami feltétlenül egyezik a város vezetésének érdekeivel is. A lényeg az, hogy a különböző megoldási módok között mindig igyekezzünk a legjobbat megtalálni és ennek a helyes álláspontnak mindenki által való elfogadtatása a helyes kormányzás legfőbb feladata. A 12-es bizottság ugyanilyen elvek álapján dolgozik. Magam részéről kiadtam az utasítást, hogy az adminisztráció mindent a legnagyobb nyíltsággal tárjon fel a bizottsági tagok előtt. Ez különben magától értetődik, hisz a főváros vezetőségének soha sem volt titka az önkormányzat képviselői előtt. Polgármesterségem ideje alatt ilyen irányban még csak félreértés sem merült fel, mert a bizottsági tagok mindig a legnagyobb nyíltságot és őszinteséget tapasztalták részemről. Ha tehát a 12-es bizottság munkájának igazi értékét kellene mérlegelni, úgy azt mondhatnám, hogy ilyen rendszer mellett az adminisztráció és az önkormányzat közös költségvetése jön létre, amelynek elfogadása azután már úgy a pénzügyi bizottságban, mint a közgyűlésen könnyen keresztülvihető. A pénzügyi bizottság maga küldötte ki a saját kebeléből a 12-es albizottságot, annak munkáját bizalommal fogadja és javaslatait elfogadja. Nyugodtan teheti, mert a kiküldött albizottságban a pénzügyi bizottság legkiválóbb képviselői és a pártok vezető egyéniségei foglalnak helyet. A költségvetés ^sorsa rendszerint a pénzügyi bizottságban dől el, hiszen az önkormányzat szakemberei ott tömörülnek. A közgyűlésen történhetnek a részletkérdésekben bizonyos változtatások, de már a múltban is az volt a szokás, hogy a pénzügyi bizottságban teljesen kialakult a költségvetés képe. Ezzel a mostani rendszerrel elérjük azt is, amit az önkormányzat már régen sürgetett : az autonómia most már a költségvetés összeállítása kapcsán cselekvőén befolyást gyakorol a főváros egész életére. Megkérdeztük a polgármestert, hogy deficitmentes lesz-e a jövő évi költségvetés? — Erről sem beszélhetek. Mindnyájunknak az a közös igyekezete, hogy a főváros háztartásának egyensúlyát továbbra is fenntarthas-
