Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-08-31 / 35-36. szám
Budapest, 1938 augusztus 31. 3 Még a tél beállta előtt lebontják a ferencvárosi Kiserdő nyomortanyáit Gondoskodás a hajléktalanok elhelyezéséről — A főváros által átvett állami barakképületekben tíz korcsmáros helyiségét felmondták — A kisla- kásos épületeket a város belterületén helyezik el A háború utáni nyomorúság sok sebet ejtett Budapest testén. Ennek a korszaknak szégyenletes szülöttei voltak a nyomortelepek is. Egyre-másra alakultak a szörnyű telepek a város külső területein és évek hosszú sora óta fárad a főváros, hogy megszüntesse ezeket a szégyenfoltokat és emberhez méltó környezethez juttassa a szerencsétleneket, akik eddig földbe ásott lyukakban, összehányt bódékban és olyan ólakban tengették az életüket, ahová még az állatokat sem szívesen bocsátanák be. A főváros szociálpolitikai munkájának nagy eredménye lesz az, hogy még a tél beállta előtt megszűnik a ferencvárosi kiserdői nyomortanya és ezzel végleg a múlt emléke lesz a földbeásott guny- hók korszaka, A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste dr. Horony-Pálffy Aurél tanácsnokot, a szociálpolitikai ügyosztály vezetőjét, aki erről a szociális eseményről a következőképpen nyilatkozott— Az elmúlt héten ebben a kérdésben tárgyalások folytak a belügyminisztériummal is és Schuler Dezső alpolgármester úrtól megkaptam az utasítást, hogy a kiserdői nyomor- tanya megszüntetésére egy héten belül tegyem meg a javaslatot. Mondanom sem kell, hogy azonnal hozzáláttunk a munkához és a javaslat el is készült. — Most, hogy a Kiserdőt végleg felszámoljuk, átnéztem ennek a nyomortanyának történetét. A főváros intenciója annak idején nagyon szép és nemes volt. Azon a kerületen kis családi kertbér- letcket kívánt létesíteni, kis parcellákat adott oda egyes családoknak, nem is kért értük bért, úgyszólván filléreket fizettek a földért a szegény emberek Akkoriban az élelmezés ellátása körül zavarok voltak és mindenki úgy okoskodott, hogy ezeken a kis- területeken « szegény emberek annyit fognak termelni, hogy a maguk és családjuk ellátásáról gondoskodni tudnak. — Eleinte a ferencvárosi kiserdőben nem voltak házak. Később nyári lakásokat építettek, amelyek nem is voltak komoly épületek, hanem inkább lugasok, majd azután vállyogépületeket emeltek, vagy egyszerűen sárból csináltak gunybókat. Soha semmiféle építési engedélyt nem kértek. Egy időben a főváros ezeket a primitív épülteteket le kezdte bontatni, de azután olyan erős ellenállással találkozott, hogy a szegény emberek helyzetét nem kívánta megnehezíteni. 1931 nyarán már 700 bódé volt a Kiserdőben. Akadtak ezek között olyan lakások, amelyek minden emberi képzeletet felülmúlóan visszataszí- tóak voltak és ezeket szívesen lebontattuk volna, de rendkívül nagy volt a lakáshiány a fővárosban, a nyomorúság is súlyos méneteket öltött, így nem tudtuk ezeket a házaikat elhordatni. Közben újabb és újabb települők foglaltak maguknak helyet és mind teljesebb lett az anarchia. Végül a főváros úgy döntött, hogy 1931 július 31-iőn mint szükséglakás-telepet vette kezelésbe a kiserdei nyomortanyát, amelyhez állandó telepgondnokot és felügyelőt nevezett ki. Már akkor az volt a törekvésünk, hogy a nyomor- telepet fokozatosan megszüntetjük. Az első intéz- j'kedés az volt, hogy megtiltottuk a bódéknak mások számára való átadását és nagyon ügyeltünk arra, hogy új bódékat ne építsenek. Ennek az intézkedésnek következtében az emberhez nem méltó lakások száma folyton csökkent. 1934 január elsején már csak 590 ilyen rozoga épület állott. Egy évre rá csupán 451, majd 1930-ban pedig 407 és a múlt év január elsején pedig 382. Ebben a pillanatban az a helyzet, hogy alig 200 a bódék száma. Nagy eredmény volt az, hogy sikerült a Kiserdő mellett az új kislakásos telepet felépíteni és a Kiserdőben nyomorgó szerencsétlenek egyr észét ide át tudtuk telepíteni. — Miután a döntés megtörtént és a kiserdői nyomortelepet megszüntetjük, gondoskodni kell az ott élő emberek elhelyezéséről. Többféle terv merült fel. Az egyedül élőket a hajléktalanok menhelyén helyezzük el. Egyes családoknak szükséglakást biztosítunk. Sajnos, nem mindenkinek tudunk lakást adni és így felmerült az az ötlet is, hogy egyes családokat a szükséglakásokban összeköltöztetünk. Ennek a rendszernek a város vezetőségében nincs hive — természetesen magam is a legélesebben ellene vagyok , mert hiszen a múlt tapasztalatai ezen a téren nagyon kedvezőtlenek. Az összeköltöztetett családok állandó ellenségeskedésben állanak egymással, de más szempontokból is egészségtelen a különböző családok együttélése. A szükség azonban törvényt bont és lehet, hogy átmenetileg ilyen kényszerintézkedést kell életbeléptetni. — Ezzel kapcsolatban egy másik megoldásra is gondolunk. A főváros átvette az állami barakk- épületeket és tiz korcsmának felmondott. A korcsmárosok ki is vonulnak, csupán egyikük elhelyezéséről; kell gondoskodni, mert ennek az állammal olyan szerződése volt, hogy nem tehetjük ki símán a helyiségből. Az elhagyott korcsmákat most majd ínségiakásoknak rendezzük be. Az Auguszta-telepen van egy épület, amelynek kulturház a neve, de erre a célra nem alkalmas. Ezenkívül vannak még más helyiségek is, amelyeket, most birtokba vehetünk. így körülbelül tiz épület fog rendelkezésre állni. Ezekben az épületekben bizonyos átalakításokkal átmeneti szükséglakásokat fogunk létesíteni. — Négyszer-négy méter nagyságú területeket hasítunk ki és rabitzfalakkal felosztjuk a nagy helyiségeket. Körülbelül száz új szükséglakást kapunk ilyen módon. Meg kell jegyeznem, hogy ezek a lakások még a szükséglakások fogalmát sem merítik ki. Nem gondolunk arra, hogy a jövőben is megtartsuk ezeket, hanem kényszerűségből végezzük az átalakítást, mert a tél beállta előtt a nyomorgókat legalább tető alá kell juttatni. Mindenesetre ezeknek a lakásoknak egyrészét is fel lehet majd használni a Kiserdő nyomorgóinak elhelyezésére. Nincs már Bíbic, Jeruzsálem és mindenféle más nyomortelep és végre el fog tűnni az utolsó, a kiserdői nyomortanya is. — Valamit kell csinálnunk a Zita-, a Mária Valéria- és az Auguszta-tel epekkel is. A kőépületeket meghagyjuk, de a fabarakkokat feltétlenül le fogjuk hontani. — Természetesen erre a leépítésre egyszerre nem kerülhet a sor, hanem fokozatosan alakítjuk át ezeket a szükséglakás-telepeket. Több ízben híre terjedt annak, hogy a főváros a lakásínség leküzdésére a belterületeken is kislakásokat fog építeni — vetettük közbe. Vau remény arra, hogy ez a terv gyorsan megvalósul? — Valóban nagy a lakáshiány Budapesten és különösen a kislakások iránt élénk az érdeklődés. Eredetileg a főváros 13 millió pengőt szánt háromezer kislakás építésére, de annakidején az volt a terv, hogy ezek a kislakások a perifériákon épüljenek fel. Azóta megváltozott a helyzet. Az a belátás kerekedett felül, hogy inkább a belső városrészek épüljenek át és mivel nem szükséglakás, hanem kislakás-építkezésekről van szó, a főváros is a belterületen kíván építkezni. Ilyenformán a költségek hárommillió pengővel megnövekedtek és 16 millió pengőt kell majd a kis- lakásépitési akciókra előteremteni. A főváros néhány magántelket vásárol meg és azokon épít. Először az Orczy-úton szeretnénk építeni. A Magyar Aszfalt egyik telkét szereztük ott meg, amelyen felépíthetjük az első belterületi kislakásos házat. A Mester-utca 69. számú telken épülne a második kislakásos ház. A többi építésekre megvannak ugyan a tervek, de végleges döntésről még nem számolhatok be. A szegénygondozás terén a főváros új rendszert vezetett be és most már csak ellenszolgáltatás mellett gondoskodik az ínségesekről. Az új rend első tapasztalatairól kérdeztük meg a tanácsnokot. — Az eddigi tapasztalataink — volt a válasz — nagyon kielégítőek. Különösen a XTV. és XI. kerületben tudunk szép eredményekre rámutatni. E pillanatban 1600 ember dolgozik. Egyik csoportot a kertészet alkalmazta, ezek az inségmunkások gallyakat szednek, a parkokban padokat állítanak fel, a fanyesésnél segítenek, és más munkákat végeznek. Kisebb útépítések előkészítésében is részt- vettek, sőt vízelvezető csatornákat is készítettek. Mindazok, akik eddig hatósági ellátásban részesültek, egy hónapban tizenkét napig naponta nyolo órát dolgoznak. Mindegyikük 32 pengő 64 fillért keres és családtagonként külön 6 pengő pótlékot kap. Aki inséglakásban lakik, az még további hat napot dolgozik. — A XIV. kerületben az Alsórákosi réteken ezek az inségmunkások nagyon szép utakat, a XI. kerületben pedig mintaszerű vízelvezető csatornát csináltak. Éppen most tárgyaltam Király Kálmán tanácsnok úrral, aki megígérte, hogy egy héten belül két nagyobbszabású munka tervét dolgozza ki és ennek a megvalósításához az inségmunkások munkaerejét vesszük igénybe. Sokan attól féltek, hogy az Ínségesek majd nem szívesen dolgoznak, de éppen az ellenkező eredményt látjuk. Általában nagy buzgalommal fognak hozzá a munkához. Természetesen vigyázunk arra, hogy komolyabb, illetve nehezebb munkát csak teljes munkabírású embernek adjunk, a csökkent munkaképességű ínségeseket olyan köny- nyű munkára fogjuk, hogy számukra alz részben szórakozás is. Ennyit mondott Horony-Pálffy tanácsnok az ínségesek elhelyezéséről és foglalkoztatásáról. Több nagyobbszabású szociálpolitikai reform előkészítésén dolgozik, de ezekhez még nem kapta meg a Város vezetőségének hozzájárulását, igy tehát idő előtti volna róluk megemlékezni. Megszabadul a Duna a gyónt szennyvizektől Endre László alispán intézkedésére elkészült az újpesti szennyvízátemelő terve A fővárost is élénken érdeklő, régen vajúdó terv jut végre Újpesten megoldáshoz. Amióta a Trianoni gát megépült és a nagyhajók közlekedését szolgáló Duuaág megduzzasztásával egyidejűleg a Kis-Dunaág teljesen eliszaposodott és állóvízzé lett, sok panasz hangzott el amiatt, hogy az újpesti Váci-út környékén üzemben levő gyárak szennye megfertőzi a lefolyást nélkülöző vizet és a partokat. Számos per is indult emiatt Újpest városa ellen, de a bíróságok minden esetben kimondták, hogy Újpestet nem terheli felelősség. Az állandó fertőzés komoly veszedelmet jelent az Újpestet vízzel ellátó Ister kútjai számára, amelyek a fertőzött Dunaággal határolt újpesti szigeten a közvetlen közelben vannak, de nem közömbös a fővárosra nézve sem, amelynek ezen a környéken van egyik víznyerő területe. Évek óta foglalkoztatta Újpest vezetőségét ez a probléma, amelyen úgy óhajtottak segíteni, hogy Újpest kisebbik csatornahálózatának szennyvizét, amely a Kis-Dunába ömlik, átemelik a magasabban fekvő, másik csatornahálózatba, amelynek vizét a Vá.ci-utat átszelő budapesti főgyűjtőcsatornán vezetnék le. A régen húzódó kérdést most erélyes rendelkezésekkel igyekszik megoldani Endre László, Pest vármegye alispánja. Mint a Fővárosi Hírlap megírta, az alispán az újpesti gyárakat arra kötelezte, hogy szennyvíztisztítóberendezést építsenek, Újpest polgármesterét pedig arra utasította, hogy záros határidő alatt készíttesse el a szennyvízátemelő tervét. Az iparügyi miniszter három kiváló szakembert ajánlott a terv elkészítésére: Becsey Antal fővárosi törvényhatósági bizottsági tagot, Farkas Kálmán ny. államtitkárt és Zarka Elemér mérnököt. Újpest közgyűlése a tervező számára 5000 pengőt szavazott meg és a terv elkészítésére Zarka Elemért kérte fel. Most készítette el Zarka Elemér mérnök a szennyvízátemelő tervezetét, amely szerint az újpesti Garami-utcában épülne az átemelőcsatorna. Építési költsége 96.500 pengő lenne, üzemi költsége pedig évenkint 8500 pengő. Dr. Pohl Sándor Újpest polgármestere a tervet most Endre László alispán elé terjeszti. Újpesten bíznak benne, hogy a szennyvízkérdés rövid idő alatt megoldáshoz jut. Telefon : 149—093. iklós Lajos Autokarosseria és pótkocsigyár, automobilok és alvázak javítása, kovácsolt autóalkatrészek AUTORUGÓ SPECIALISTA ^OilteseU -Jelié Autóalkatrészek 31 ago mobil, Magosix és Magotax autókhoz Tel.: 141-436. Budapest, VIII., Futő-u. 55. SEGYÓ REZSŐ BÁDOGOS- ÉS SZERELŐ-MESTER épületbádogos, vízvezeték, csatornázás, gáz és központi fűtés berendezési vállalat BUDAPEST, VI., MUNKÁCSY MIHÁLY -UTCA 1. TELEFON : 121-080
