Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-06-01 / 22-23. szám

Budapest, 1938 Június 1. 22—23. szám Huszonhetedül évfolyam Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.......................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavíllonokban MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÜT 7'/. Telefon: 1-137-15 - Postacsekk: 40.424 VilágsS'ép napol*. Az eucharisztikus kongresszus világra szóló gyönyörű na/pjai lezárultak és megkez­dődtek a Szent István-év jubiláris ünnepsé­gei. Az áhítat, a magunkbaszállás, az emberi léleknek az egekig való vágyakozása töltötték meg azt a csodálatos hetet, amelynek ma még csak erkölcsi értékeit tudjuk méltá­nyolni, de ezek aztán olyanok, hogy azok nyo­mán a magyar nemzet méltán zárja szívébe XL Fiús pápát, nagy pártfogónkat, mint annyi nagy elődjét. Ezek a napok nem a világváros napjai voltak, hanem a városé, amelyet az egész világ meglátogatott. Ennek a látogatásnak a körülményei pedig egyene­sen Csodálatraméltónk. Áhítatos és alázatos szívvel zarándokoltak ide azok a tízezrek, akik katolikus hitükről tanúságot akartak tenni. Ma még nem ismerjük mérlegét az eucharisz­tikus kongresszus idegenforgalmának, de tud­juk, hogy az a töméntelen ember, aki vagy itt lakik a mi szép Budapestünkön, vagy mint vendég megfordultak ezekben a napokban a város falai között, soha életében el nem fe­lejti a megrázó jeleneteket, a káprázatos szép­ségeket. a. fényt, a pompát, amelyben része volt. Pácéiti bíboros ■államtitkárnak, a pápa ünnepi követének fogadtatása, Krisztus király útja a Dunám, a kormányzó es iraeem pohárköszöntője, a kormányzói pár esteiyenek ősi magyar pompája, az országgyűlés kei háza elnökének fényes estje, a Szent Atya rádiószózata, a csodálatos ünnepségek, az áhítat páratlan megnyilatkozása es a maga­sabbnál magasabbrendű szónoklatok csak a keretét adják mindannak, amit ezekjen a napokban láttunk, hallottunk és éreztünk. A világsajtó máris a legteljesebb méltány­lás hangján emlékszik meg a magyar főváros szerepéről és vendéglátó készségéről,^ a_ leg­magasabb rangú vendégek pedig mar Buda­pesten tartózkodásuk alatt is kinyilatkoztat­ták, hogy számukra feledhetetlen lesz a buda­pesti kongresszus. Mindez az elismerés vedig nem puszta udvariasság, mert ezúttal Buda­pestnek joga van a legnagyobb dicsei éti c. Egy hétig' az egész világ szeme Budapestre irányult, de senkinek rosszalló kritikája nem lehet arról, amit a magyar főváros művelt. Vendégeink nagyon jól tudják, hogy ennek a szegény magyar népnek, ennek a 'szegény ma­gyar fővárosnak csupa hétköznapja van, a ragyogás és pompa, amelyet ezekben a napok­ban a magyar nemzet kifejtett, csak a vende­gek tiszteletére, történt. De meg kell állapítani azt is hogy a fénynél és a pompánál is töb­bet cselekedett Budapest népe, mert párat­lan szeretettel fogadta a kongresszus vende­geit.. A budapestiek ezúttal, önmagukat felül múlva, figyelmesek, kedvesek, udvariasak és jólneveltek voltak. Ugy látszik, Budapest min­den polgára mélyen átérezte, hogy ezúttal az egész világ előtt vizsgázik, hogy a Szent Atya páratlan kegyességül ajándékát, a kongresszus színhelyének Budapestre való helyezeset lel­kes és 'odaadó vendéglátással akarta meghá­lálni. Mindezek fölött pedig a példás rend a magyar főváros ünnepi, nyugodt arculata ne bizonyította a külföldiek előtt, hogy mi ide­haza, a magunk szűk hatarai kozott, amlJh az egész világ idegei túlfeszítek, nyugodtan, békében élünk és ragaszkodunk ahhoz, hogy ez a kis ország továbbra is boldog sziget ma­' °(^Még sokat kell majd beszélni / ennek a, gyönyörű hétnek a,z eredményeiről és tanul­ságairól Most azonban újra ünnepnapok vir­radtak ránk. A nagy nemzetközi ünnep után most a nemzet befelé ünnepel. Ünnepli első “szent királyának emlékezetét, ünnepli a szén istváni eszmék kilencszázéves diadalai es bol­dogan tesz hitet am,ellett, hogy a szénnstvani hagyományoktól soha eltantorodm nem fog. A testvéri összefogás, amely minden magijait egymáshoz vonzott a nagy vendég járás nap­jaiban, maradjon örök testvériség, szeretet cs egység a szentistváni eszmek jegy eben. " Maradandó és üdvös hatást biztosít az Eucharisztikus Kongresszus Budapest számára Amerikai egyházi előkelőségek nyilatkoznak a Fővárosi Hírlap­nak a magyar főváros eBragadó szépségéről — Cserniczky bridgeporfi plébános be|e9enti, hogy az idén nyáron még imponáló turistafömegek érkeznek Amerikából Budapestre Az Eucharisztikus Kongresszus véget ért. Bu­dapesten még ilyen nagyarányú ünnepség sohasem volt. A világ katolikusai a magyar fővárosban ad­tak találkozót. Nagy jelentősége van ennek a kon­gresszusnak Budapest szempontjából. Budapest be­bizonyította, hogy Szent István országának méltó fővárosa. A katolikus lakosság elmélyült vallásá­ban, a közön-ég nemcsak a nagyszabású ünnepsé­geket élvezte, hanem egybeforrt azok lelki tartal­mával is. De nemcsak a tömegmegmozdulások vol­tak felejthetetlenek, han ed, a rendezés is kitett rn.n nrlcrri Az ünnepségek egyik fénypontja a Dunanart kivilágítása és az Oltár iszentségnek a Dunán való körmenete volt. Kisfaludy-Stróbl Zsigmond, a kiváló szobrászművész mondotta nekünk, hogy fényben és pompában a dunaparti ünnepségek felülmúlták még a londoni koronázási ünnepélyeket is. A művész mind a ket­tőt végignézte és szerinte a budapesti ünnepségek elvitték az elsőség pálmáját. Az Eucharisztikus Kongresszus sikerét senki sem vonhatja kétségbe. Nemcsak a föld minden részéből sereglettek ide a híveik tömegei, de Ame­rika is elküldötte egyházi vezetőit. Amerika nagyon fontos Budapest számára ide­genforgalmi szempontból. Idegenforgalmi érdekein­ket továbbra is szívünkön kell. viselni és ezért csak örülni lehet annak, hogy az amerikai küldöttség élén megjelent Dougherti philadelphiai püspök, Al­ler toledói érsek és f.nég sokan mások. A magyar papság élén Eördögh Elemér pápai prelátus, toledói plébános, Rickert Ernő plébános Lorainból, Tanos Árpád plébános Clevelandból, Szabó János South- Bandből, Lám Márton Los-Angelesből és Cserniczky István Bridgeportból érkezett meg. Brazíliából Hor­váth Anselm magyar bencéspap, Argentínából Virágli Vénáim magyar franciskánus jött el. Ä külföldi magyarok lelki ápolói közül Belgium­ból hazalátogatott Szabó Árpád, Franciaországból pedig Uhl Antal. A külföldi magyarok vezető egyé­niségei a legnagyobb készséggel állottak az Eucha­risztikus Kongresszus rendezőségének rendelkezé­sére és az előkelő külföldiek gondozásában erősen résztvettek. Kővárosi Hvrlap munkatársa felkereste C,sei- niczky Istvánt, a bridgeporti Szent István hitközség esperesét, aki különben maga is újságíró, nemcsak a magyar lapok tudósítója, hanem egyúttal az ame­rikai katolikus angol lapok megbízottja. Cserniczky résztvett azon a villásreggelin, amelyet a külügy­minisztérium adott a külföldi újságírók tiszteletére és itt ő mondotta az ünnepi beszédet. Az Amerikába szakadt magyarok üdvözletét tolmácsolta és örömé­nek adott kifejezést, hogy az Eucharisztikus Kon­gresszus kísérő jelenségei a legnagyobb felekezeti békéről tanúskodnak. Cserniczky István bridgeporti esperes a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munka­társának: — Az ünnepségekről csak a legnagyobb elragadtatás hangján tudok nyilatkozni. Bu­dapest igazán mindent megtett, hogy a világ katolikusainak találkozója fényesen sikerül­jön Ez vonatkozik úgy a külsőségekre, mint a leLkiekre. Budapesten úgy a hatóságok, | mint a közönség összefogott a siker erdekeben \ és ezért a diadal nem is maradhatott el. A világ katolikusainak ünnepén Budapesten mindenki, felekezetre való tekintet: nélkül, ünnepelt. Feldíszítették a házakat és zászlók lobogtak mindenütt. A legjobban az hatott meg, hogy ezúttal dokumentálta legerősebben a keresz­tény Magyarország és a keresztény Budapest azt a lényt, hogy valóban nemcsak szavakban és szólamokban, hanem lélekben is az Isten országa. A .lelkiÉlgtnelk. olyan J&tr országban sem tapasztaltunk. — Maga Daugheríi philadephiai püspök beszélt erről nekem. Már több eucharisztikus kongresszuson vett részi és szerinte a budapesti sikerült a legjobban. Felhatalmazott annak a közlésére, hogy a ne­vében jelentsem ki: ilyen nagyszabású és bensőséges ünnepe a katolikus világnak eddig még nem volt. Ö is kiemelte, hogy nemcsajc a külsőségek hatották meg. hanem az a lelki­erő és az az igazi hitvallás, amely az embe­rekből áradt. A toledói érsek ugyancsak a legna­gyobb elragadtatás hangján beszélt a magyar főváros nagyszerű ünnepsé­geiről. Együtt voltam vele egy amerikai magyar művészcsalád intim társaságában és ott tette ezt a nyilatkozatot: — Magyarországon talán nem is tudják, hogy az Eucharisztikus Kongresszus propa­gandája milyen sokat jelentett ennek az _ or­szágnak, de főleg Budapestnek turisztikai szempontból. Majdnem egy éven keresztül folyt a propaganda Budapest érdekében. Budapest nevét ma már igazán mindenki ismeri és megjegyzi magának Amerikában. Akadhat, aki felvetheti ez ellen, hogy a nagy pro­paganda ellenére kevesebben jöttek Ameriká­ból, mint ahogy gondolták. Ez igaz. De ennek több az oka. Áz első: az amerikai nagy gaz­dasági depresszió. Hála Istennek, ez már szíi- nőben van. Eddig az amerikaiak nagyon meg gondolták, hogy mire költenek, hiszen félni kellett attól, hogy a gazdasági életben nem tudják a megfelelő helyet biztosítani maguk­nak és nehéz lesz megfelelő ^ anyagi tartalé­kokról gondoskodni. Amerikában újra az op­timizmus kerekedett felül és ha később lett volna az Eucharisztikus Kongresszus, ügy több amerikai érkezett volna. — A második nagy baj: a középeurópai politikai feszültség. Nem szívesen megy a látogató olyan helyre, amelynek a környékén zavarok vannak. Állandóan azt hirdették, hogy Európában újra ránkszakad a világ­háború és senki sem akarta, kitenni magát a világháború kitörésével járó felfordulásnak. — Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az ellenséges sajtó, mint mindig, ezúttal is dol­gozott Magyarország ellen. Nagyon kiszínez­ték a különböző híreket. Az Eucharisztikus Kongresszuson résztvett előkelőségek vissza­térnek hazájukba és személyes tapasztalatok FELELŐS SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL

Next

/
Oldalképek
Tartalom