Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-05-11 / 19. szám
Budapest. 1938 május 11 5 Hősi küzdelmek a Gellért- gyógyszállóért és a fürdőkultúra megalapozásáért Irta: BERCZEL JENŐ dr., ny. alpolgármester Húsz esztendeje, hogy megnyílt a Gellért- fürdő és szálló, amely tulajdonképpen elindítója volt Budapest-fürdőváros nagy gondolatának. Ebből az alkalomból érdemes visz- szapillantást vetni a hatalmas alkotás megvalósításának körülményeire és rámutatni azokra a nehézségekre, amelyeket szívós akarással leküzdeni kellett. Erről szól Bérezel Jenő ny. alpolgármester alább közölt érdekes írása. Budapest fürdőváros! Ma már nemcsaik jelszó, hanem már részben élő valóság. Természetesen még nem hajthatjuk le nyugodtan álomra a fejünket, de mindenesetre az indulás megtörtént és aliogy mondani szokták, egyenesben vagyunk. Budapest ebben az irányban a közeljövőben bizonyára nagyot fog fejlődni, különösen akkor, ha az annak idején általam felvetett gondolatot, hogy a Tabánt tegyük meg és képezzük ki a fürdőváros központjává, szépen, jól, célravezetőén, szóval nagyvonalúan fogják megoldani. Mikor is vetődött fel először a fürdőváros gondolata? A levegőben már régen benne volt. Mindenki érezte a székesfővárosnak, mint fürdővárosnak kialakítása és fejlesztése érdekében kell tenni valamit. Amióta Pest-Buda környékén emberközösségeik vannak, azóta e helyütt mindig kiváló fürdők voltak. Gondoljunk csak az óbudai ásatásokra, úgy a katonai, mint a civil város nagyon szép fürdővel rendelkezett. Aquincum emlékei sokat regélhetnének erről. A törökök elmélyesztették a fürdőkultúrát: a Budasfiirdöben kitűnő állapotban ma is megvan még a nagyszerű Törökfürdő, a fürdőkultúrának ez az építészeti remeke, amelynek külföldiek is a csodájára járnak. Az idősebb emberek még emlékeznek a Sáros-fürdőre, a Gellért-fürdő elődjére. És most eljutottunk odáig, amikor Budapestről, mint fürdővárosról komolyan beszélhetünk. Akkor született meg a Budapest fürdőváros jelszó, amikor a Szent Gellért-gyógyfürdőt és gyógyszállót építettük. A Széchenyi-f ürdő is elkészült, de ide már nem tudtuk a szállodiát is felépíteni, mint a Szent Gellért- fürdővel kapcsolatosan, pedig meg’ voltak a kész tervek; de jött a világégés, amely a szép terv végrehajtását lehetetlenné tette. A Széchenyi-szállót nem tudtuk felépíteni. Kár. Mert nemcsak egy nagyszabású modern szállóval lenne ma gazdagabb Budapest, hanem a Széchenyi- fürdő is tökéletes gyógyintézmény lenne, mely a főváros gondolatát fokozott mértékben szolgálná. Ha visszagondolok azokra az időkre, amikor a Szent Gellért-gyógyszálló és gyógyfürdőért harcoltunk, amidőn azt a legborzalmasabb világégés közepette építettük, amidőn sem megfelelő munkaerő, sem anyag nem állott rendelkezésünkre, ma is alig tudom elhinni, hogy ezt a küzdelmet milyen sikerrel lehetett befejezni. 1911-ben láttunk hozzá a Szent Gellért-gyógy- íürdő és szálló felépítéséhez. Nagyon szépen haladtunk, amikor kitört a világháború. Ekkor már mintegy hárommillió pengőt építettünk be a gyönyörű alkotásba. Mindenki leállította az építkezéseket. Mi folytattuk. Nekem az volt a meggyőződésem, hogy ha ábbanhagyjuk a munkát, úgy a mintegy hárommilliót már felemésztett építkezésből romhalmaz lesz a háború végéig, amelyet talán folytatni és befejezni sem tudunk többé. A háború felforgatott minden rendes gazdálkodást. Az építkezést mintegy 800 vállalkozóval végeztük, akik egymás után kénytelenek voltak a megbízatást visszaadni, mert ők is, személyzetük is bevonult, újabb szakembereket és építési anyagokat pedig nem tudtak szerezni. A legtöbb vállalkozóval kénytelenek voltunk a szerződést felbontani. Megdermedtünk a félelemtől, hogy ezekután csak az építkezés beszüntetése következhet. Ettől irtóztam a legjobban. Amikor láttam, hogy a vállalkozókkal — saját hibájukon kívül — már nem tudunk boldogulni, saját rezsiben kezdtünk dolgozni. Fel- szabadíttattam szakmunkáisokat, nagyon soknak érdekében magam jártam el a főhadiszálláson, építési anyagokat mentesítettem a rekvirálás alól, kemény erőfeszítéssel a folyton felbukkanó újabb és újjább nehézségek leküzdése után az építkezést mégis csak befejeztük. 1918-ban készültünk el és még ebben az évben a gyógyintézményt megnyitottuk. A gyönyörű alkotást, amely ma is még világ- viszonylatban is elsőrangú szálloda és gyógyfürdő, még további megpróbáltatások érték. A háborút forradalmak követték. Amidőn a székesfőváros törvényes vezetősége helyéről eltávolíttatván, vezető és védő kezét nem tarthatta a régi mértékben a főváros vagyona és intézményei felett. A forradalmárokat a románok váltották fdl, a román megszálló hadsereg fővezérkara a Szent Gellért-szállodában ütötte fel tanyáját. Erről az időről jobb nem beszélni. Amikor a nemzeti hadsereg 1919 november 16-án mindnyájunk boldog örömére bevonult, a fő- vezérségnek sem lehetett más Választása, minthogy ideiglenesen a Gellért-szállóban rendezkedjék be. Később a főváros akaratának és tiltakozásának ellenére a szálloda tekintélyes részére kormányrendelet alapján nemzetközi bizottság helyezkedett el, úgy, hogy a szállodát a maga egészében céljának és rendeltetésének hosszabb ideig nem tudtuk átadni. A viszontagságok után a szállodát, illetve berendezését rendbe kellett hozni, s így átadni a forgalomnak. Ekkor kezdődött meg az igazi idegenforgalom és nagy szerencse, hogy ez a szálloda a legmodernebb igényeket is ki tudta elégíteni. Beszéljünk egyszer a hiteltúllépésekről is. Eleget vádoltak azzal, hogy a fürdők építésénél túlkiadá- sok merültek fel. Mondjuk már egyszer az igazságot: túlkiadás sem a Széchenyi-fürdő, sem a Szent Gellért-gyógyfürdő építkezésénél nem volt. Nem 11a gyíképűsködöin, bevallom őszintén, az építkezés utolsó idejében én magam is abban a hitben voltam, hogy túlkiadás merült fel. Véglegesen 10.3 millió aranykoronában irányoztuk elő a Szent Gellért- fürdő és szálló építkezését és végül mintegy 19 millió korona volt a kiadás. Igen ám, de nem gondoltunk arra, hogy az aranykorona akkor már nem volt aranykorona, és a látszólagos túlkiadás onnan származott, hogy mindinkább gyengülő koronákkal, tehát többet kellett fizetnünk a munkáért és az anyagokért. Az építkezést pedig múlhatatlanul be kellett fejeznünk, nehogy katasztrofális kár érje a fővárost. A végső elszámolásnál azután kiderült, hogy aranykoronában nemcsak nem léptük át a kiszabott határt, hanem még 600.000 aranykorona megtakarítás is mutatkozik. Talán érdekelni fogja a közönséget, miképen született meg a hullámfürdő megépítésének gondolata. Düsseldorfban voltam Folkusházy alpolgármesterrel egy kiállításon. Ott láttam egy nagyobb deszkabódét. Amikor érdeklődtem, hogy mi van abban, azt mondották nekem, hogy egy találmányt mutatnák be, egy gépezet van ott, amely mesterséges hullámokat tud verni. Aprólékosan megnéztem mindent és rögtön az volt az ideám, hogy ilyen gépezettel hullámfürdőt kell Budapesten csinálni, amely- lycl azután a Szent Gellért-fürdő jövedelmezőségét is fokozni tudjuk. Szóltam Folkusházynak, akinek nagyon tetszett ez az idea és kijelentette, hogy minden módon támogatni fog tervem keresztülvitelében: bátran fogjak hozzá, mert a hullámfürdő nagyszerű attrakciója lesz a fővárosnak. Meg is csináltuk a hullámfürdőt. Itt volt túlkiadás, mégpedig mintegy 240.000 pengő, az egész 840.000 pengőbe került. De kérdem, mit tesz ebben az esetben a túlkiadás, amikor az első három évi bevétel a főváros egész befektetését kifizette, és a hullámfürdő olyan páratlan látványossága Budapestnek, amely nemcsak a belföldiek, hanem a külföldiek tetszését is a legteljesebb mértékben megnyerte. Rentabillitása pedig a legsívárabb gazdasági viszonyok közepette is állandóan a legnagyszerűbb. Azt szokták mondani, hogy az ember tervez és az Isten végez. A Széchenyi-strandfürdő eredetileg versenyuszodának készült. Senkisem gondolt arra, hogy abból valaha strandfürdő lesz. Az első tervek szerint a városligeti-tó partján építettük volna meg. Papirpénzben 7 milliárdról, majd 15 milliárdról beszéltek, addig tervezgettünk, amíg a Császár-fürdőben a nyitott sportuszodát megépítették. Közben már a Széchenyi-fürdő strandfürdőjének építkezése folyamatban volt. Folkusházy javaslatára úgy alakították át a terveket, hogy a medencében épen versenyeket ne lehessen rendezni. Nagyon fontos Volt ez, mert különben nem lett volna strandfürdő soha. A Duna balpartján nincs egy rendes uszoda és strandfürdő, tehát a Széchenyi-fürdőnek ezt a hiányt kellett pótolnia. Van egy nagyon kedves emlékem az építéssel kapcsolatban. Nagyon sokan kifogásolták, hogy az építkezés túlságosan díszes és drága, pedig nekünk akkor már a fejlődő idegenforgalommal is figyelemmel kellett lenni. Bethlen István gróf volt akkor a miniszterelnök és váratlanul maga ment ki a helyszínre, hogy megnézze az építkezéseket. Amikor mindent jól megvizsgált, azt a kijelentést tette, hogy itt oly nagyszerű építkezés folyik, hogy le kell előtte venni a kalapot: folytassák a munkát úgy, ahogy megindult, ne merjen senki a tervekhez hozzányúlni, hanem az eredeti elgondolás és tervek szerint építsék tovább a strandfürdőt, mert ez lesz Budapest egyik legszebb, legnagyobbszabású látványossága. A Széchenyi-strandfürdő építkezésénél felmerült sajnálatos túlkiadásra is érdemes néhány szóval rávilágítani. Ez két okból állott elő, egyik oka az volt, hogy a hajszolt munkában hiba történt a kubatúpa kiszámításában, a másik pedig, hogy a háború és a forradalmak után ez volt az első jelentős építkezés, nem lehetett kialakult munka- és anyagárakkal kalkulálni, így az egységárakat — sajnálatos módon — túlnlacsonyan irányították elő. Ebből a két okból előállott többlet adja pontosan a túlkiadás összegét. Mostanában sokat beszélnek az ivókúrákról is; a Margitszigeten a legújabban egész ivókúra-kül- tuszt vezetnek be. Annakidején a Hungária-gyógy- f orr ás megfelelő hasznosításával és hygienikus gondozásával senki sem törődött. A forrás mellett ott ült két öreg asszony és azok bacsátották ki a vizet. Később tudtam meg, hogy szép vagyont, háromemeletes házat szereztek a gazdátlanul hagyott víz eladásálból. A forrást átvettem a főváros kezelésébe és elhatároztam, hogy ivócsarnokot építtetek föléje. Az ivócsarnok felépítése nehézségekbe ütközött, mert az ottani területek még nem voltak s még ma sincsenek véglegesen rendezve. Beleegyeztem abba, hogy az ivócsarnok ideiglenes jelleggel épüljön fel, mely később a végleges rendezésnél, ha a szükség úgy kívánja, lebontandó lesz. Az ivócsarnok megépítésével a forrást a porból és piszokból kiemeltük és azóta abszolút hygienikus körülmények között vehetik igénybe az ivókúrázó tömegek. Az ivócsar- nok jövedelmezősége kitűnő. Régi dolgok ezek, ámbár nem is olyan nagyon régen történtek. A tegnap története ez. az alkotások megmaradnak a holnapnak is és a jövő évtizedeknek. Nekünk, akik ezt a várost igyekeztünk építeni, szépíteni, modernizálni és az idegenek részére vonzóvá tenni, megvan az az elégtételünk, hogy ha Budapest utcáin járunk, visszatudunk emlékezni arra. hogy milyen is volt az elindulás és melegség tölti el a szívünket, ha a komoly eredményeken végigszalad a tekintetünk. Uj lökést ad az elöljáróság felépítése a XII. kerület fejlődésének A kerületi választmányok megkezdik működésüket A XII. kerületi elöljáróság székházának ügye, úgy látszik, az elvi elhatározások és az elkészült tervek után, végre a gyakorlati megvalósulás útjára jutott el. A bizottsági retortákon keresztül esve, a polgármesternek az anyagi nehézségeket kiküszöbölő előterjesztése « május 11-iki közgyűlés elé kerül és ezzel az építkezés útjából minden akadály elhárul. Ebből az alkalomból dr. Hencz Lajos törvényhatósági bizottsági taghoz fordultunk, aki a Hegyvidék, ma már Mátyás- város érdekeinek lelkes szószólója és munkása és aki az elöljáróság kérdéséről a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondta: — ügy hallom mindenfelől emlegetni, hogy a felépült XIII. kerületi elöljáróság! székház most már időszerűvé teszi a XII. kerületi elöljáróság otthonának felépítését is. Nagyon időszerűnek, sőt halaszthatatlannak tartam, hogy a mi szép és rohamosan fejlődő kerületünk is hozzájusson a maga székházához, de nem azzal a szinte féltékenységet eláruló gondolattal kívánom ezt, mert a XIII. kerület ilyen irányú kívánsága már beteljesedett, örülök, hogy a fővárosnak az a területe, amelyet „a szegények városrészének“ szoktak nevezni, hozzájutott végre elől- járósági épületéhez és méltányolom azt a körülményt is, hogy a „szegények városrésze“, éppen azért, mert ott a szociális munka olyan elsőrangú feladat, minket megelőzött ezen a téren. Tehát nem azért kívánjuk a mi előljárósági otthonunkat mielőbb, mert a XIH. kerület már hozzájutott, hanem kívánjuk azért, mert a mi gyönyörű Hegyvidékünk fejlődéséhez új lökést ad és polgárságunk jogos igényeit tökéletesebben tudja ellátni a közigazgatás, ha a székhelye, amelyet minden erőnkkel sürgettünk eddig is, végre felépül. — Hogy a halogatás az építési anyagok időközi megdrágulása miatt újabb problémát adott fel, erre számítottam, de most megnyugvással kell fogadnunk a polgármester úr előterjesztését, amely módot talált az 500.000 pengőn felüli, eredetileg kiszabott és közgyűlési jóváhagyást nyert építési költségek 48.000 pengővel való kiegészítésére, valamint a berendezés és felszerelés céljaira szükséges 43.000 pengő biztosítására. Remélem, hogy a közgyűlés, az eddigi bizottsági tárgyalások értelmében ezt az előterjesztést elfogadja és elnyerjük a belügyminiszteri jóváhagyást is. — Nekünk. XII. kerületbelieknek az a feladatunk most, hogy — amint mondani szokás — résen legyünk és vigyázzunk arra, hogy az ügy el ne akadjon. Ha ez nem történik meg, a nyár folyamán megkezdődhetik az építkezés, és ha ebben az évben nem is, de mához egy évre beköltözhetik elöljáróságunk az új székházba és megnyitja kerületünk fejlődésének új fejezetét. Addig is dolgozunk tovább kerületi érdekeinkért, úgy, mint eddig, még a vártkülönbségektől is eltekintve. a közérdek-politika; zászlóin, alatt. A XII. kerületi elöljáróság felállításának a kerületi érdekeken kívül a főváros egész közigazgatási életére nézve nagy jelentősége van, ment lehetővé teszi a kerületi választmányok működésének megkezdését. Az 1930-iki fővárosi törvény elrendelte a kerületi választmányok felállítását, a törvényhatósági bizottság azonban úgy határozott, hogy ezek a választmányok akkor kezdjék meg működésüket, amikor valamennyi kerület elöljáróságát megszervezték. Most. o XTL kerület elöljáróságának felállításával ez megtörténik és íav megkezdhetik maid működésüket a kerületi választmányok, amelyek missziójához olyan sok reménységet fűz az autonómia. OHASZ JANOS I Gép, szellőzőberendezés és lakatosáru üzeme, Budapest, I X. kér., Gergely-utca 30. Telefon: 148-354. Exhanstorok, ventilátorok minden'célra. Szellőző, por, forgács- föstfelszívó, légífitő-berendezések. Lemezmunkák.
