Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-05-11 / 19. szám

BusxonfjeiediK évfolyam

Budapest, 1938 május 11.

19. szám

EiőfózeSésS ár:

EGÉSZ ÉVKE

.................24 PENGŐ

FÉ

LÉVKE........................12 PENGŐ

EG

YES SZÉN ÄRA: 50 FILLÉR

Árusítják az összes SBUSz-paviBlonokban

FELELŐS SZERKESZT®:

DACSÓ Hűli

DnnHsnnHH

MEGJELENIK MINŐÉN SZERDÁN

Szerkesztőség és hiadóhivatah

BUDAPEST, ¥3., fiNDRÁSSY-ŰY 71.

Telefon: 1-137-15 - Poslacsekk: 40.424

Összes pénzüsyl problémáit belsS tranzakcióval rendezte a főváros

Ötletes pénzügyi átcsoportosítás, amely minden etda-i Ion haszonnal jár — A Községi Takarékpénztár a leg-j nagyobb magyar pénzintézetek sorába emelkedik — néhány héten belül elkészül a beruházó program

LAMOTTE KÁRULY alpolgármester nyilatkozik a megoldás részleteiről

Az áldozatkész főváros

Darányi Kálmán miniszterelnök győri programja hatalmas problémáit dobott a magyar közvéleménybe és a csonka g minden magyarja

számára óriási feladatokat, áldozatkészséget föltételező cselekedeteket írt elő. Tudjuk, érezzük, bogy történelmi időket élünk, de ezt a tényt semmi sem dokumentálja olyan nyíltan és világosan, mint a győri program, amely nemcsak az ország-építést, hanem a nemzetközi békét is szolgálja, amelyet csak akkor lehet fenntartani, ha erős hadsereggel rendelkezünk. Minden más kérdés, ami ma felszínen vau, aminek ma a megoldásán fáradozik az ország minden jeles elméje, csak természetszerű következménye a milliárdos programnak. Kicsinyes szempontokból nézni a mai napok nagy evolúcióját, ártalmas és veszélyes az egész országim. Ilyen időkben csak a legnagyobb célt szabad szolgálni, csak annak szabad szemünk előtt lebegnie.

A miniszterelnök azóta igen határozott kijelentéseket tett arról is, hog-y ez a nagy ceuMtuzes csak akkor valósulhat meg, a nagy nemzeti alkotó munka1 csak akkor hoz igazi eredményeket, ha az ehhez szükséges nyugalom és biztonság megvan. A fölforgató törekvések éppen olyan kárhozatosak tehát ma, mint amilyen veszedelmes a lelkeket hatalmába kerítő hisztéria. Kemény magyar elhatározásokra van szükség és örömmel kell látnia minden budapesti polgárnak, hogy ezen a téren a magyar székesfőváros ismét elől jár.

A főváros jó példája, amellyel mindig szolgált, sohasem maradt eredménytelen. A nemzeti áldozat- készség, az alkotásvágy, a teremtő munka, amióta a keresztény és nemzeti irányzat érvényesült a városházán, mindig péidaadóan jelentkezett az ország előtt. Most is ezt latjuk. Összehívták a húsvét utáni első törvényhatósági közgyűlést, amelynek napirendje a legteljesebb bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy a főváros megint elől akar járni akkor, amikor a kormány munkája, de vele együtt a magyarság életérdeke rendkívüli erőfeszítéseket követel. Ezen a napirenden olyan súlyos problémák szerepelnek, amelyeknek mindegyike próbaköve lesz annak, hogy a főváros törvényhatósága feladatának magaslatán áll és annak, hogy méltó a történelmi időkhöz. A városi vámok ügyét hosszú évekig nem lehetett megoldani, most azonban itt fekszik előttünk a javaslat, amely hivatott lesz arra, hogy a főváros és a környék között erősítse a magyar testvériséget. A főváros pénzintézetének, a Községi Takarékpénztárnak tőkéjét kétszeresére emelik, a forgótőkét arányosítják a megváltozott idők követelésével. A BiSziKRT kibocsátja az első vasúti kötvényeit, a légvédelemre milliókat teremtenek elő. Mindezt a főváros saját erejéből cselekszi és örömmel cselekszi, mert tudja, hogy nagy országépítő, hatalmas nemzetmentő munkának lesz ezáltal egyik legelső munkása.

De még ezen is tú'lmegyiink. És ez Lamotte Károly alpolgármesternek a Fővárosi Hírlap számára adott nyilatkozatából is kitetszik. Kijelenti az alpolgármester, hogy pár héten belül elkészül a főváros nagy beruházási programja, amelyet az állammal egyetértve megvalósítanak a nagy állami beruházásokkal párhuzamosan. A nemzeti áldozat- készség kötelező megnyilvánulásából is kiveszi részét a főváros. Lamotte Károly alpolgármester nyilatkozatában azt is kijelenti, hogy a főváros telje- Ben osztja Serédi .Jusztinián hercegprímásnak azt a felfogását, hogy éppen a közintézményeknek nem szabad kivonniok magukat a nemzeti nagy összefogásiből és az ország ujjáóptését szolgáló áldozat- készségből. Igaz, hogy a Gáz-, Víz- és Elektromos Művek mentesültek a vagyonváltságtól — ami természetes, hiszen a polgárság legelemibb életszükségleteit szolgálják —, de a főváros többi üzemei örömmel teljesítik kötelességüket.

Csak egészen, futó, gyors kétpet adtunk itt arról, hogy a főváros miként teljesíti kötelességét a súlyos, de reményekkel telt időben. De ez a futó kép is elegendő arra, hogy minden jószándékú ember lássa, hogy a főváros ismét a legtisztább, a legnemesebb példával jár elől.

A nagyjelentőségű problémák egész sora kerül napirendre a mostani közgyűlésen. Nagyfontosságú a városi vámok rendezése, amely évek hosszú során át húzódott és most végre megoldáshoz jut. Nem kisebb fontosságú az a javaslat, amely megoldja a Községi Takarékpénztár alaptőkeemelését és felhatalmazza a Beszkárt a vasúti kötvények kibocsátására. A főváros kezelése alatt álló alapok és alapítványok értékpapírjait kicserélik, még pedig oly módon, hogy a Községi Takarékpénztár részvényeit kivonják és helyette 5 százalékkal kamatozó vasúti kötvényeket adna. A tranzakció lehetővé teszi •a községi háztartás forgótőkéjének felemelését is és átsegíti a város vezetőségéé azon a nehézségén, hogy a légvédelem fedezésére szükséges 2 millió pengőt minden nehézség nélkül előteremtse. A megoldás jelentőségét emeli az a körülmény, hogy a főváros semmiféle külső segítséget nem vett igénybe, mindent a saját erejéből teremtett elő, a nagy tranzakció tulajdonképpen a főváros egyes szervei között bonyolódik le.

Dr. Lamotte Károly alpolgármester készítette elő a nagyszabású pénzügyi művelte,tét és az érdekes megoldás a pénzügyi körök nagy elismerését vívta ki. A Fővárosi Hírlap munkatársa ebből az alkalomból

dr. Lamotte Károly

alpolgármesterhez

fordult, aki az érdekes pénzügyi műveletről a következőket mondotta:

— Vegyük sorra a megoldásra most már megérett problémákat. Az első a Községi Takarékpénztár alaptőkeemelése. Az intézet részvénytőkéje 10.8 millió, amely majdnem teljes egészében a főváros tulajdonában van. A Községi Takarékpénztár olyan nagyarányú pénzügyi tranzakciót bonyolított le, hogy azokra a legnaqijobb pénzintézetek is büszkék lehetnének, mégis, arra való tekintettel, hogy alaptőkéje ilyen alacsony volt, a másodrangú pénzintézetek sorában szerepelt.

A főváros presztízse is megkívánja azt, hogy ezen a helyzeten változtassunk.

Az volt tehát a feladat, hogy a részvénytőkét legalább a duplájára emeljük. El kellett érni ■a 20 millió pengőt, mert ebben az esetben a Községi Takarékpénztár mint első kategóriájú pénzintézet szerepelhet. A mostani tranzakcióval a Községi Takarékpénztár jelenlegi részvénytőkéjét 21.6 millió pengőre emeljük fel. Ezzel tehát

belépett az elsőrangú pénzintézetek sorába.

— Hangsúlyozni szeretném azt, hogy az alaptőke felemelésével igazán nem volt az a célunk, hogy a Pénzintézeti Központ ellenőrzése alól kivonjuk magunkat. Nekünk nincsenek titkaink és nagyon szívesen vesszük, ha a pénzügyi kormány megfelelő módon ellenőrzést gyakorol. A főváros vagyona fölött úgyis megvan a kormánynak a felügyeleti joga es ennek kapcsán a Községi Takarékpénztár ügyeit továbbra is ellenőrizheti■ A lényeg az, hogy

a Községi Takarékpénztár valóban olyan nagyarányú pénzügyi akciókat bonyolít le, amelyek a mostani alaptőkével rendelkező pénzintézet hatáskörét meghaladják.

Van azonban egy másik szempont is. A főváros olyan gyakran és olyan nagy mértekben

veszi igénybe a Községi Takarékpénztár segítségét, hogy végre valamit nyújtani is kellett- Már régen kívánja az intézet az alaptőke felemelését és most keresni kellett a lehetőséget arra, hogy megfelelő anyagi erőt bocsássunk a főváros pénzintézete részére.

— A tőkeemeléssel kapcsolatban kibocsátott új részvényeket is természetesen a főváros veszi át, mint a takarékpénztár kizárólagos tulajdonosa.

108 ezer darab, egyenkint száz pengő névértékű új részvényt bocsájtunk ki. A tőkeemelés végrehajtásához a költségekkel együtt 11.G1G.000 pengőre van szükség. Természetesen, a város nem rendelkezik ennyi készpénzzel, de magának a T akar ékpénzt árnak sem volt szüksége arra, hogy egyszerre ilyen hatalmas tőkét mozgósítsunk.

— Ezért gondoltunk arra, hogy a községi háztartás tulajdonában lévő hat bérházat engedünk át. ami több, mint nyolcmillió pengő értéknek felel meg. Ezenkívül a Beszkárt által kibocsátandó vasúti kötvényekből 2.6 millió pengő készpénzhez fog jutni a takarék- pénztár. Odaadhattuk volna az egész hatmillió pengőt, amely a. kötvénykibocsátás után rendelkezésünkre áll, de ez nem lett volna helyes, hiszen a mai nehéz gazdasági viszonyok között tízmillió pengőnek elhelyezése is elég gondot okozott volna.

A főváros házai nagyon értékesek.

A leltárban ezek a házak _ 8,140.935 pengő értékben vannak felvéve és évi 700 ezer pengőt jövedelmeznek. A takarék tehát a pénzét hat százalékra kamatoztatja és ez elég kedvező.

— Még azt a problémát kellett elintézni, hogy helyes-e, ha a Községi Takarékpénztáa* nem tisztára pénzüzletek lebonyolításával foglalkozik, hanem egyéb üzletágat is felvesz működési körébe. Maga az élet ezt a kérdést nálunk már régen eldöntötte. Magyarországon a gazdasági élet a különböző tevékenységi területen annyira egybeolvadt, hogy a pénzintézetek és a takarékpénztárak ügykörét nagyon nehéz elválasztani. Külföldön vannak olyan bankok, amelyek csak iparvállalatok finanszírozásával foglalkoznak, mások pedig csak takaréküzletet folytatnak. A magyar pénzintézetek bizonyos mértékig megpróbálták a munkakörük szétválasztását, de amikor éles határvonalat húztak, mindig bizonyos zavarok állottak elő. Az egyik pénzintézetünk főleg iparvállalatok finanszírozásával foglalkozott és végül üzleti gesztióját rendezni kellett. A másik hatalmas intézetünk viszont teljesen távoltartotta magát ettől a munkakörtől és főleg a pénzügyek lebonyolítását vállalta. Ettől a merev üzleti politikától el kellett távolodnia és ma már a munkakörök jobban összeolvadtak, mint a múltban.

— A Községi Takarékpénztár tulajdonában van a Parkváros és a telkek értékesítése miatt is foglalkoznia kellett az ingatlanüzlettel. He ettől eltekintve,

a közgyűlésen is igen sokszor sürgette a törvényhatóságnak úgyszólván minden pártja, hogy a Községi Takarék- pénztár városfejlesztési célból foglalkozzon az ingatlanüzletekkel.

Ha ennek helyességét elfogadjuk, úgy csak örülni lehet, hogy a főváros pénzintézete nyolcmillió pengő értékű házakhoz jut. Maga a ka-