Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1938-04-13 / 15. szám
Bvdapest 1938. április 13. ft 5 Végletek találkozása egy híd körül Irta: Dr. VÁLYI LAJOS Alig mult el a hídavatás lelkesedése és az új kid perspektíváinak várospolitikai és köz- gazdasági túlértékelése, amikor máris ellenkező végletben mozgó hangulat és kritika kerekedik felül, amely a híd építését időelőttinek, műszakilag végleg elhiházottnak és a hídépítésben kifejezésre jutó hallatlan erőfeszítést szinte kárbaveszettnek igyekszik feltüntetni. Túlzással állunk szemben. Mert az a körülmény, hogy a hidat a közönség nehezen szokja meg, aránylag kévé« jármű használja, véleményem szerint nem alkalmas ilyen súlyos következtetések levonására és ilyen teljes elkedvetlenedő« bekövetkezésére. Amikor 1935 őszén a városrendezési fejezet költségvetési tárgyalásánál szüzbeszédemet mondtam, már akkor felhívtam a székesfőváros vezetőinek a figyelmét arx'a, hogy a hidat a budai oldalon pusztaság várja és éppen azok a területek, amelyek természetszerűleg vannak az új hídra utalva, el vannak hanyagolva, továbbfejlődési lehetőségük nincs megfelelőiem biztosítva. Amikor ezt mondtam, elsősorban azokra a területekre gondoltam, amelyek a budai hídfő közvetlen környékén kívül a hídfőtől délre, a Duna és a Horthy Miklós-xxt. válamint a Horthy Miklós-út és a Budaörsi-út között terülnek el. Mert, ha figyelembe vesszük, hogy a Nagykörút és a Verpeléti-út—Szent Imre hcrceg-iítja körív, tehát kerülőt képvisel a rö- videblb sugárszerü összekötő utakkal szemben, akkor érthetővé válik, hogy a Gellért-tér vidékét, a belső Horthy Miklós-utat, a Gellérthegy déli lejtőjének legjobban 'beépített részeit a Ferenc József-hídon. a Gellérthegy nyugati részét és a Hegyalja-úttól, valamint a Budaörsi- úttól nyugatra eső terű leteket az Erzsébet-hí- don igyekszik megközelíteni a közönség és pedig annál inkább, minél kevésbé van villamossínekhez kötve, minél inkább esik a saját választása körébe a rövidebh út meghatározása. Mielőtt a híd megépült, azt hittem, hogy a Soroksári-út vagy az Üilői-út felől a Déli- vasiít felé haladlva, az új híd időnyereséget és kényelmesebb közlekedést fog nyújtani, mint a már meglévő egyéb hidak. Az eredmény pedig az, hogyha csak nem a fentebb említett területeken van utam célja, szinte kivétel nélkül az Erzsébet- és Lánchídon keresem annak megközelítését a gyönyörű, széles Horthy Miklós- híd igénybevétele helyett. Ha ennek az okait keresem, azt a következőkben találom meg. A Boráros-téri közlekedés zűrzavaros és áttekinthetetlen. A Soroksári-út és a Boráros-tér találkozásánál a villamossínek a közlekedést szerencsétlen fekvésüknél fogva a legnagyobb méx*- tékben veszélyessé teszik. A Boráros-téri hídfő jelentékeny emelkedése még a mótoros járművektől is alapos nekirugaszkodást követel, emit viszont veszélyessé tesz a Ferenc-körút- nak és a Sox'oksári-útnak a hídfeljáróban találkozó derékszögű keresztezése. A megterhelt lovas kocsikkal és teherautókkal a hídra való feljutás még kényelmetlenebbé válik. A Ló- nyay-utca és a Ráday-utca felől jövet komplikált vargabetűket vagy a forgalmas Ferenc- körúton kellemetlen fox’dulatokat kell végezni, hogy a hídx*a egyáltalában fel lehessen jutni. A Hox’thy Miklós-körtéren ismét teljes a közlekedési zavar. Mindenki, aki csak teheti, igyekszik ezt a teret elkerülni. Szent Imre herceg-úti vasúti átjárótól nyugatra eső területek gyox*sabban és kényelmesebben közelíthetők meg az Erzsébet-hídon át. Viszont ennek ellenére is az új hidat veszik igénybe azok, akiknek a Mcl természetes tápterületén van dolguk. Az a terület, amely a hídra közvetlen rá van utalva, támasztja alá a híd lokális jelentőséfjét. Természetesen azonban van a hídnak általános székesfővárosi, sőt or szán os jelentősége is. Meg kell vallani, hogy mindaddig, amíg a Horthy Mikiós-körtértői délre eső területeket meg nem rendszalbályózzák, be nem kapcsolják a főváros életébe, a fejlődés feltételeit nem biztosítják, a híd helyi jelentősége aránylag kicsi. Mit kex-essen a közönség a Lágymányos-tó vidékének homoktengerében vagy posványáiban1? Mit keressen a műegyetemtől délre fekvő részek rendezetlenségében? Az összekötő vasúti üíd és a Kelenföld közötti töltés kínai falával elválasztott és visszafejlődésre ítélt lakótelepek: a Sósfürdő vidéke, a Bibic-telep, de a Lenke-út környéke is és a Horthy Miklós-út és a Délivasút vonala közé eső villaterületek sem adnak megfelelő alkalmat a hatalmas híd kellő kihasználására. A híd általános jelentősége sem juthat a közlekedési rendszer és a kapcsolódó úthálózat megfelelő átszervezéséig kellő mértékben kifejezésre. Egészen más forgalmi gócpontot képvisel a Kossuth Lajos-utca és a Kálvin-tér, mint a Boráros-tér! A Buda déli részén kivezető, főként a Balatoni-, Dunaföldvári- és Bics- kei-utakhoz nincs a hídtól közvetlen alkalmas összekötő út. £ A korszerű városfejlesztési tudomány azon az alapoxx állt, hogy utakkal, hidakkal, közművekkel stb- kell irányítani és kikényszeríteni azt a városfejlődést, amely kívánatos. Azt hiszem, hogy ez helyes is. Különösen, ha megtöx'- törtennek mindazok az intézkedések, amelyek a kívánatos fejlődést biztosítani képesek. Meg vagyok győződve róla, hogy a Horthy Miklós- híd is —^ a pesti hídfő kedvezőtlen fekvési és közlekedési viszoxxyai ellenéx’e is — be fogja tölteni a maga városfejlesztési feladatait, ha konkrété megtörténnek azok az egyéb szükséges intézkedések is, amelyek Buda déli részének elképzelt fejlődését elősegíteni képesek. Mindenekelőtt gTors tempóban fel kell tölteni a lágymányosi-tó vidékét és ezen a területen parkok és tavak között meg kell építeni a Nemzeti Stadiont és az állandó vásárvárost. A Szent Korona-útjának kiépítését mielőbb be kell fejezni a Kelenföldi pályaudvarig, de aluljáróval tovább kell vinni a Kelenföldi pályaudvar alatt a Balatoni-műútig. Ez a megoldás önmagától meghatározza a Budai SzemélypáA központi városháza épülettömbjének kisebb vagy nagyobb részben való lebontásával, átépítésével, emeletráépítéssel való felemelésével a tervezők sokféle változatban foglalkoztak már és legutóbb a Forum-terv alkalmából került ismételten napirendibe ez a nagy és nehéz probléma. Most azonban, mint a Fővárosi Hírlap beavatott helyen értesül, az új központi városháza kérdése, a Madách Imre-sugárút torkolatának kialakulása révén, a legkomolyabb formában foglalkoztatja a főváros vezetőségét. Elhatározott dolog, hogy a fővárosnak erre a legnagyobb- szabású építkezési tervére legközelebb kiírják a tervpályázatot. Ennek a pályázatnak alapjául szolgáló vázlattervek elkészítésével behatóan foglalkoznak a városházán, ahol már több érdekes elgondolás született meg arra nézve, hogy a tervpályázat feltételeit megállapíthassák. Az egyik, a sokféle régebbi tervezge- téstől teljesen elütő, nagyon figyelemreméltó terv az, amely a városházi épülettömb Károly-köruti fele helyén épületszárnyaktól három oldalról körülvett teret akar kialakítani. A terv teljes épségében, minden ráépítés nélkül meghagyja a városházutcai, történelmi frontot, valamint az ehhez csatlakozó középső épületszárnyat. A két szélső épületszárny, amely a városházutcai fronttól a Károly-körútig nyúlik, több emeletmagassággal megtoldva újjáépülne, hasonlóképpen az ezekre az oldalszárnyakra merőleges, a Városház-utcával és a Károly-körúttal párhuzamos keresztszárny is. A Károly-körúti front, a két megmaradó oldal szárny■ lyaudvar px-oblémájának a megoldását is és pedig oly módon, hogy éhből a célból a jó közlekedéssel a város belsejéhez lényegesen közelebb hozott Kelenföldi pályaudvart kell korszo- rüleg átalakítani. Ez a megoldás a Budai Személypályaudvar kérdésére is hosszú időro poix- tot tehet. Viszont át kell építeni az Összekötő- híd—Kelenföldi pályaudvar közötti régi töltést is vagy vasbeton töltéssé, vagy pedig legalábbis úgy, hogy minden 40—50 lépésre széle« aluljárók biztosítsák a normális összeköttetést a Szent Imre város belső és külső részei között. Buda legdélibb részének a Sósfürdő és Bibic- telep vidékének, az őrmezőxxek út- és csatorna- rendezéisét az xít- és csatornaügyi Programm keretében végérvényesen rendbe kell hozni, úgy, hogy ezeken a területeken az élet és a fejlődés lehetősége ismét meginduljon. Megfelelőiéi*- értékesíteni kell a Sósfürdőt. Át kell szervezni a Horthy Miklós-körtér közlekedését- Be kel^ közvetlenül kapcsolni a Szent Imre herceg-úíja, Gömbös Gyula-útja, Délivasút vonalat a nagykörúti forgalomba stb. Bár el lehetünk készülve arra, hogy a Boráros-téri közlekedést és a hídfeljárót a közönség soha sem fogja megelégedéssel látni, hinni merem,, hogy olyan átrendezés xxtán, mint amilyenre vázlatosan utaltam, a Horthy Miklós-híd sem fog a felesleges erőfeszítések szimbólximává válni, ellenkezőleg, meg fogja tudni indítani és ki fogja kényszeríteni azokat a hatalmas el- . gondolásoknak a valóraválását, amelyeket eh- I kéz a hídhoz tervezői városfejlesztési szempont- I bői fűztek. nak Károly-körúti végződéseit kivéve, lebontásra kerülne és ezzel a Károly-körútról az épülettömbbe benyúló hatalmas tér alakul, amelyet két oldalról a két, sokemeletes oldalszárny, hátulról a felemelt keresztszárny határolna. Ez a tér, egybekapcsolódva a Madách Imre-sugárút szemben lévő torkolatával, illetve az ott kialakult térséggel, lenne az a Forum, amelyről egészen más megoldási formák között már sok szó esett. Az érdekes terv gondoskodik arról is, hogy a mainál jóval magasabbra emelt épületszárnyak és a városházutcai történelmi épületrész között átmenet legyen. Egy másik terv, amely különböző formákban felmerült már, ezzel a téralakító megoldással ellenkező úton halad. Ebben az elgondolásban a lebontandó Károly-körúti front középső részén tizenötemeletes felhőkarcoló épülne, amelyet hátulról a középszárny kötne össze a Városház-utcai fronttal. Ebben az esetben a felhőkarcoló két oldalán alakulnának a Károiy-körut felé nyíló térségek. Mind a két elgondolás érdekes. Az egyik impozáns tér kiképzésével hangsúlyozza, hogy a Fórumon, a milliós város szívét jelentő városháza előtt állunk, a másik pedig a magasba nyúló, modern monumentalitással ügyelmeztet erre. Hogy a terv- pályázat majd ilyen alternatív megoldásnak ad-e lehetőséget, vagy a két elgondolás közül kiválasztja a megfelelőbbet, ez a legközelebbi időben kerül eldöntésre. Miért van sikere az Igmándi- keserűi víz hirdetéseknek? A reklámok iránt érdeklődő újságolvasó közönség állandóan figyelemmel kiséri a Schmidt- hauer-féle IGMÁNDI keserűvíz ötletes hirdetéseit. Mint az ismeretes, a vállalat ügyesen szerkesztett rövid versekben hívja fel a közönség figyelmét erre a páratlanul népszerű keserüvízre. Érdemes néhányat ideiktatni: Ha betegség környékezi Igmándi-viz megelőzi. • KI Igmándnak vizét issza, Életét meghosszabbítja. • Reggel iszik tél pohárral Délben eszik jó étvággyal. Ha nincsen étvágya, a nyelve sem tiszta — Néhány korty Igmándi étvágyát meghozza, o Az Igmándi-vizben ősgyógyeró rejlik, Mesterséges pótlás nem sikerült eddig. • Rossz gyomor, vagy szorulás, Gyorssegély: Igmándi-forrás. Az IGMÁNDI keserűvíz ezekkel és ezekhez hasonló hirdetéseivel hódította meg a közönséget. Kétségtelen, hogy nagyon eleven reklám, de az IGMÁNDI keserűvíz nagy elterjedtsége és népszerűsége mégsem egészen ennek tudható be, mert azt az IGMÁNDI keserűvíz elsősorban utánozhatatlan kiváló minőségével érte el. Meglepő, ujj elgondolással elkészüli az új központi város- láza vázlatterve Küszöbön a íervpályázal kiírása
