Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-04-13 / 15. szám

Ruüapesí, 2933 április 23. 25. sxám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE.................24 PENGŐ FÉLÉVRE .......................12 PENGŐ EGYES SZáM &RA: 50 FILLÉR Árusítják az összes BBtJSz-pavsüonokban FELELŐS SZERKESZTŐ: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., ANDR&SSY-ŰT 60. Telefon: 1 -137-115 - Postacsekk: 40.424 Szent István Évében irta: KARAFIATH JENŐ Budapest bekapcsolódik az arszátos beruházást akcióba ZSITVAY TIBOR nyilatkozik a sorsdöntő törvényjavaslatok­ról, az országos és a fővárosi szervezet együttműködéséről A legmagasabb kultúrát és a legnemesebb emberi érzéseket és vele együtt az általános megelégedést és jólétet tönkretevő fegyverek kényszerű elraktározása után alig telt el két évtized a lassú kijózanodás korszakában, már­is új válaszfalhoz érkezett az emberiség törté­nelme, Embert gyilkoló fegyverek csillogása vet ma újból kísérteties fényt erre a válasz­falra, melyről a háborút még nem járt nemze­dék megdöbbentő okulásul olvashatja a Wil­son i elvek furcsa diadalát. Szent István évének első negyedében a márciusi szellő minden vihar és égzengés nél­kül változtatta meg szemünk láttára Európa térképét A kétévtizedes, sokszor idegizgatóan nyugtalan álom, mint röpke perc tűnt el már­is a történelem süllyesztőjében. x\zok a faj­testvérek öltözködtek máról-holnapra azonos formaruhába, akiknek mesterséges elkülöníté­sére dinasztiákat állított szemközti sorompóba a világtörténelem szeszélye, akiknek egymás­tól való elhatárolására világhódító nemzetek tizenhárompróbás diplomáciája törekedett vas- következetességgcl évtizedeken keresztül. Mert ezért és csakis ezért erősítették, ezért becézték, ezért fejlesztették majdnem három viharos emberöltőn keresztül a védgát-monarchiát is, hogy valóban történelmi szerepet töltsön be az európai egyensúly és nyugalom kényelmes fenntartása érdekében. Szent István évében azután, minden emberi számítással szemben,- vagy éppen annak megfelelően megtörtént a csoda és fegyverek zengése nélkül, úgyszólván máról-holnapra tűnt el a legtermészetellene- sebb védgát, amelynek összeomlása, úgy hisz- szük, magával ragadja nemsokára azokat az építményeket is, amelyeket szilárd alap hijján homokra emeltek. Mi, derűlátó magyarok, igenis, bízunk és reménykedünk abban, hogy egy lépéssel köze­lebb jutottunk ezzel is a magyar igazság érvé­nyesüléséhez. Mi, derülátó magyarok hisszük, bogy a közelmúlt, eseményei az egész világ ítélőszéke előtt igazolják be, hogy a száza­dokra készített bilincseket máris kikezdte a rozsda s ma már semmi értelme sincs az agyagfalak fenntartásának a hajózhatónak rajzolt patakok medrében. A magyar igazság feltámadását, mint ter­mészetszerű jogkövetkezményt, érett gyümölcs­ként várjuk ma mindannyian és mindjobban bízunk abban, hogy hatalmas szövetségesünk ereje bőséges kárpótlást nyújt Szent István évében a Wilsoni parcellázás után eltelt két- évtizedre bekövetkezett észszerű tagosítással. Amikor tehát az idei húsvéti harangszó a nagy feltámadás ünnepére szólítja a magyar nemzetet is, mi a nálunk sokkal boldogabb nemzetek diadalmamorat kísérő muzsikából az örökigazság kürtszavát várva hirdetjük, hogy az erőszakkal felrakott bilincsek szerepe véget ér és a tarthatatlannak bizonyult, ész- szerűtlcn békeszerződések legutolsó foszlányait is elsodorja a termékeny esőfelhőket végre idekergető északnyugati szél. A Ház asztalára olyan nagyfontosságú törvény- javasiatokat tett le a kormány, amelyek az egész magyar életet átformálják. Ezek a reformok termé­szetesen erősen érintik a magyar fővárost, ahol az ország lakosságának egynyoloada lakik. Husvét után azonnal hozzálátnak a fontos törvényjavas­laték letárgyalásához és a tervezetekből törvény lesz. A megváltozott helyzetről beszélgettünk dr. Zsitvay Tiborral, a Nemzeti Egység Fővárosi Pártja elnökével, aki a következőket mondotta: — A magyar kormány benyújtotta a defi­citmentes költségvetési, a főváros után most már a magyar államnak is deficitmentes költségve­tése van. Ennek nagy jelentőségét lekicsinyelni súlyos hiba volna. A magyarság jelenének biztosítá­sát ezzel keresztül vittek, a többi javaslat a magyar jövőt szolgálja. i— Az egymilliárdos beruházás a magyar nemzetet hosszú szenvedése után abba a hely­zetbe hozza, hogy végre felfegyverkezhetik és a jövőben nem állunk védtelenül a Dnnavöl- gyében. A hatszázmilliós vagyonadó és a négy- százmilliós kölcsön kétségen kívül nagy erőpróba elé állítja Budapest gazdasági életét, de a mostani sorsdöntő időben mindenki szívesen hoz áldozatot a nem­zet jövője érdekében. A miniszterelnök azzal vezette be az úgyne­vezett zsidótörvényt, hogy a kormány érzi az idők súlyát és lesz bátorsága ezekhez a ké­nyes kérdésekhez is hozzányúlni. Amit a mi­niszterelnök ígért, azt teljesítette is. A javas­lat természetesen ! az ország minden rétegét erősen érinti. A miniszterelnök a zsidóproblémát a tömegszenvedélyek behatása alól kí­vánta kimenteni. Bármennyire súlyos átalakítását jelentik a javaslatok a gazdasági életünknek, azt senki sem tagadhatja, hogy a méltányosságot is ér­vényesítették és olyan megoldást kerestek, amely a mai időknek legjobban megfelel. Az az érzésem, hogyha sikerül ezzel a javaslattal a magyar fejlődés útjából az akadályokat el­hárítani, úgy a kormánynak ezt a lépését mindenki a legnagyobb megnyugvással fo­gadja. A kormány a nyugalom érdekében még sok intézkedésre készül. Az árak meg­állapítására és az esetleges drágaság letöré­sére kormánybiztost neveztek ki. — Olyan hírek jelentek meg egyes lapokban, hogy az országos és a fővárosi szervezet egy­máshoz való viszonyában esetleg változás áll be? — Erről szó sincsen. Valóban egyes sajtó- orgánumok kissé kiszínezték a NÉP értekez­letén történt egyik felszólalást. Nem történt tulajdonképen más, mint az, hogy a NÉP egyik új tagja, — aki tehát nem lehetett még teljesen tájékozva a párt belső dolgairól, — az országos és a fővárosi szervezet egymással való viszonyáról és az együttműködés módjá­ról érdeklődött. Ezt a kérdést már régen tisz­tázta a kormány. A miniszterelnök úr és kö­zöttem ilyen vonatkozásban soha semmiféle nézeteltérés nem _ merült fel. A dolog termé­szetéből következik, hogy a fővárosi szervezetnek bizonyos ön­állóságra van szüksége, hiszen elsősor­ban a főváros életére kíván döntő be­folyást gyakorolni. Itt olyan problé­mák merülnek fel, amelyek az országos kérdésektől teljesen függetlenek. A kormány elnökkel azonban, úgy mint eddig történt, a jövőre nézve is minden egyes ügyet a legteljesebb megértéssel elintézek. Ezúttal sem merültek fel semmiféle differenciák, tehát különös aktualitása nem is volt a kérdés fel­vetésének. A felszólalás után a pártértekezle- ten azonnal megadtam a választ. Nem feleltem idegesen, mint egyes lapok írták, hanem pon­tosan körvonalaztam a párt belső életét. Másnap felkeresett a felszólaló képviselő és biztosított arról, hogy semmiféle tárgyi vagy személyi éle felszólalásának nem volt. Ö csa.k beszélni hallott róla, hogy más politikát csi­nálnak a földszinten, mint az emeleten, de az én felvilágosításom után most már tisztán látja a helyzetet. A kormány részéről is biztosították » Nemzeti Egység Fővárosi Pártját arról, hogy a mostani nehéz időikben erős ösz- szetartással és együttműködéssel kell előrehaladni. — A főváros beruházó programjának meg­valósítása most természetesen halasztást szenvedi — E pillanatban az országos kérdések megoldásáról van szó. Budapest városa csak egy része az egész országnak. Éppen mi vol­tunk azok, akik az állam és a főváros har­monikus együttműködését biztosítottuk. A beruházóprogramot elkészítjük, fel­készülünk a nagy munkára és amint elérkezik az ideje, bekapcsolódunk az országos mozgalomba. Arra is nagyon kell vigyázni, hogy a munka folytonosságát biztosítani lehessen. Lehetet­lenség az, hogy az egyik esztendőben< túlsók közmunka legyen és esetleg még hajszát is kelljen indítani a munkáskezek után, a másik esztendőben pedig vége legyen a nagy munka­alkalomnak és tétlenül maradjanak a munkás­kezek. Az állam és a főváros beruházásait összhangba hozzuk. — Az üzempotitikai bizottság munkapro­gramja hogyan alakul 1 — Annakidején a Fővárosi Hírlapban nyilatkoztam és annak a reményemnek adtam kifejezést, hogy az üzempolitikai bizottság nusvéíig végez a gáz és a Beszkárt problémájával. Tulajdonképen a munka érdemi részével készen is vagyunk. Nemcsak a Gázművek ügyeit vizsgáljuk meg, hanem ezzel kapcsolatosan a világítási üzemek egymáshoz való viszonyát is tisztáz­tuk és úgy a Beszkárt beruházóprogramját, mint a tarifakérdés rendezését alaposan meg­vizsgáltuk. A tanácskozások eredményeinek leszű­rése az üzempolitikai bizottság javas­latában lesz, amely konkrét indítványo­kat is tartalmaz. Morvay Endre és báró Babarczy István ta­nácsnokok a húsvéti szünetben készítik ^ elő jelentéseiket. Ezeket még megvitatjuk és a szövegezés átvizsgálása után a bizottság azt határozatává emeli. Ezzel a munkával még ebben a hónapban végzünk. Elsietni a dolgot hiba volna, mert az üzempolitikai bizottság csak komoly munkát végezhet. Az üzemveze­tők és tanácsnokok munkáját és idejét éppen eléggé igénybe vettük. A napi munka mellett ez a különmunka nagy erőfeszítést jelentett. Nemcsak a mának dolgozunk, hanem az üzempolitika igaz alapjait fektetjük le, tehát csak a legnagyobb körültekintéssel vé­gezhetjük munkánkat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom