Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-01-05 / 1. szám

— Mái* tavaly kaptam ígéretet arra, hogy az önkormányzat bevonásával fogják a fontos fővárosi problémákat megoldani. A múlt évi költségvetés: beszédemben kiemeltem, hogy eltol az e.cjyüílműködésiől igen sokat várok. .Bizonyos akadályok azóta felmerültek, de most a tárgyalások kiindulópontja az volt, hogy a főváros ügyeinek intézését fel­tétlenül az önkormányzat maga végzi ei. Erről már mint pozitív megállapodásról be­széltem az idei költségvetési beszédemben. Nem történhetik meg mégegyszer az, ami ta­valy előfordult. A miniszter élt azzal a jogá­val, hogy a költségvetésbe önhatalmúan állít­hat be tételeket és ugyancsak saját elhatáro­zásából törölt olyan tételeket, amelyet az ön- kormányzat, mint a maga határozatát a költ­ségvetésben érvényesítette. Ezzel a rendszer­rel végre szakítottak és ezért történt meg, hogy a belügyminiszter a költségvetés átdol­gozását az állammal való megegyezés után a fővárosi autonómia hatáskörébe utalta. — Ha már erről beszélünk, meg kell emlí­tenem még azt is, hogy nem úgy ültünk le a tárgyalóasztalhoz, mint elkeseredett ellenfelek. A kormány sem helyezkedett arra az állás­pontra, hogy ha szüksége mutatkozik, a fel­merült vitás ügyekben mint bíró mondhatja ki a döntő szót, hanem mindvégig mint meg­értő felek tárgyaltunk, akik nem az ellentéte­ket keresik, hanem a kibontakozást kívánják elérni. & NÉP elnöki tanácsa kereste a kibontakozás módját i— Megállapítható általában, hogy az önkormányzat eddig még soha ilyen fontos szerephez nem jutott a tárgyaló- asztalnál, mint ezúttal. A kibontakozás útjait és módjait először a NÉP elnöki tanácsában beszéltük meg. Amikor a helyzet magunk között már tisz- s tázódott, a kormány először velünk kezdte meg a tanácskozásait. Csak amikor már a referen­sekkel minden oldalról megvilágítottuk a pro­blémákat, kezdődött meg a tulajdonképpeni hivatalos^ tárgyalás, amelyet a fővárosi admi­nisztráció vezetője, Szendy Károly polgármes­ter és vezérkara irányított. Ezeken a tanács­kozásokon is résztvettiink. A két jobboldali párt elnökét minden megbeszélésbe bevonták, tehát még a részleteknél és érvényesíteni tudta az önkormányzat befolyását. Hangsúlyoznom kell, hogy Szendy Károly pol- i gármester, mint tárgyaló fél, hivatása magas­latán állott, a főváros érdekeit a legmesszebb­menő módon megvédte. — De nem is voltak elkeseredett ellenfelei. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter, akire a legnehezebb feladat, az anyagi kérdések ren­dezése várt, a legnagyobb megértéssel kezelte a kibontakozásra váró javaslatokat. Senki sem csodálkozott megértő szereplésén, hiszen mi­előtt miniszter lett volna, maga is tagja volt a főváros törvényhatóságának és az önkor­mányzat szellemében tárgyalt. Tisztában volt azzal is, hogy a főváros törvényhatóságában komoly munka folyik, amelyet meg is kell becsülni. Minden elfogadható érvet akceptált Széli József belügyminiszter is. Janda Károly miniszteri tanácsos, a belügyminisztérium vá­rosi osztályának vezetője igazán a legnagyobb jóindulatot tanúsította, nélküle és az ő hasz­nos segítsége nélkül ilyen jó megállayodást nem lehetett volna kötni. Meg kell cáfolni mindazokat a híresz­teléseket, mintha a belügyminisztérium­ban bárki is akadályokat akart volna gördíteni a kibontakozás elé. A városi főosztály a legnagyobb szeretettel és rokonszenvvel kísérte a fővárosnak a vál­ságból való kibontakozást illető fáradozásait. A látszólagos terhes kikötések a főváros érdekeit szolgálják — Még valamit ki kell emelnem. Csak látszó­lag terhesek azok a kikötések, amelyek a bel- ügyminszteri leiratban feltalálhatok. Vala­mennyit a főváros érdekében tették és^ mi ma­gunk követeltük, hogy a kibontakozás ilyen irányban történjék meg. Magának az autonó­miának érdeke az, hogy véglegesen reudbe- hozzuk a főváros háztartását. Mi is akarjuk, hogy defieitmentes költ­ségvetésünk legyen, mi is követeltük, ne legyen meg a lehetősége a pótadó és a kereseti adó felemelésének. Maga a leirat hangsúlyozza, hogy adót emelni nem lehet. — Az adóemelés kérdése a tárgyalásoknál valóban felmerült. Hivatkozás történt arra, hogy a jyóladó Budapesten csak 50 százalékos, míg a többi városokban sokkal nagyobb. A ke­reseti adó 2 százalékos felemelésére is meg volt a törvényes lehetőség. i— Talán könnyebb dolga lett volna az autonómiának, ha, hivatkozva a kormányintéz­kedésekre, egyszerűen az adóemeléshez nyúlt volna, de ebben az esetben nem érdemelte volna meg azt a bizalmat, amelynek alapján a főváros vezetésére állították. — Ezek a kikötések igenis szükségesek, vagy legalább is semmi körülményeit között sem terhesek, az autonómia szabad elhatározá­sát egy áll tatában nem veszélyeztetik, hiszen maga az önkormányzat kívánta ily módon ren­dezni pénzügyeit. — Amikor szóba került a tan túsz és a vízdíj drágítása, az alkalmazottak fizetésemelésének rendezése miatt, hozzá kellett járulnunk a ta­rifáknak ilymódon való megdrágításához, mert tudtuk, hogy ha most ellentállunk, úgy hét- három hónap múlva ezekre az emelésekre fel­tétlenül sor kerül. Ezek a kérdések is benn voltak a rendezés komplexumában és lehetet­len volt ezek megszavazásától eltekinteni. Több éves pénzügyi programot dolgoz ki az önkormányzat — Most azután felmerült az a kérdés, hogy tudunk-e olyan programot kidolgozni, amely­nek alapján a főváros pénzügyeit véglegesen rendezni lehet. A leirat ebből csak annyit árul el, hogy „a főváros önkormányzata pénzügyi programot fog kidolgozni“. Egy év alatt sem Budapest, sem más közület pénzügyeit nem lehel rendbehozni, tehát szükség van több évre terjedő alapos pénzügyi program kidolgozására. Magát az időt nehéz meghatározni, de számítá­som szerint öt esztendő alatt már nagy szabású pénzügyi programot lehet végrehajtani. — Van egy csomó beruházás a költségve­tésben, amelyet eddig a folyó bevételekből fe­deztek. Ez rendjén volt addig, amíg .jó dolgunk volt, amíg a körülmények megengedték, hogy ezekre a beruházásokra a fedezetet ilyen ké­nyelmesei) előteremthettük. Amint azonban ne­hézségek mutatkoztak, akkor már nem szabad I a lakosságot túlságosan megterhelni. A beruházások költségeit igazán több esztendőre elcszth»Cink és ebben az eset­ben a közönség nem érzi a terheket. A beruházások hasznát különben is nem egy év alatt, hanem hosszú időn át élvezi, tehát méltányos is, hogy a költségeket több eszten­dőre osszuk el. A költségvetés rendbehozása így könnyebben megy, mert a költségvetésben a beruházások nem a teljes összegükben fog­nak szerepelni, hanem az évi költségvetésekben elosztva jutnak szerephez. Milliók helyett tehát százezrek jelent­keznek tehertételként, ezeket a százezre­ket azután könnyebb lesz defieitmentes költségvetés keretébe beilleszteni. Nem szabad azonban azt hinni, hogy ez a fő­város eladósodását fogja jelentőnk Az igaz, hogy a múltban a kormány elzárkózott attól, hogy nagyobb összegű beruházó kölcsön felvé­telét engedélyezze a fővárosnak. A leiratban most sem történik erről említés, ellenben a tár­gyalások során ennek lehetősége is felvetődött. Ha a beruházásnak egyrészét kiemeljük a költségvetésből és ezeknek a végre­hajtására kölcsönakciót akarunk meg­indítani, a kormány részéről nem talá­lunk majd akadályt. Készen vannak a szanálási javaslatok — Sokan kétségbevointák azt, hogy rövid időn belül lehetséges az új költségvetést ösz- szeállítani. A polgármester egy havi határidőt tűzött ki. A magam részéről nagyon örülök annak, hogy a polgármester ilyen ^gyors tem­póban kíván rendet teremteni. Erősem bízom abban, hogy ez az egy hónap valóban elegendő lesz a nagy munka végrehajtására■ és összeál­líthatjuk az új defieitmentes költségvetést. — Megmondom myiltau, nekem már megvannak a kibontako­zásra vonatkozó javaslataim, ha lehetséges volna, akár már most leülhetnék a tárgyalóasztalhoz és előterjeszthetném azo­kat. Meg vagyok arról győződve, hogy a pol­gármester is elkészült az indítványaival és ezt a 12-cs bizottság elé terjeszti. — M'óg ha a vita el is húzódna, a legrosz­szabb esetben két hót.api tanácskozásra van szükség. Az önkormányzat minden szerve ren­delkezésre «all, vállalunk rnnmen munkát, te­hát a deficitmentes költségvetést össze is fog­juk állítani. r r — A tárgyalások végeredménye tehat az, hogy az összes felmerült problémákat elin­téztük és teljesen tisztán indulhatunk az új esztendőbe. Nemcsak a most.au i költségvetést állíthatjuk össze, hanem kidolgozhatjuk a következő öt esztendőnek programját is­Zsitvay Tibor nyilatkozata rávilágít mindazokra a problémáikra, amelyek eddig a homályban marad­tak. Azért nem beszélhettek eddig a város vezetői ezekről a kérdésekről, mert előbb lojalitásból meg akarták várni a kormány leiratát. Most mái' való­ban tisztázódott a helyzet minden vonatkozásban. Az önkormányzat a nagy nyilvánosság előtt meg­kapta a nagy feladatot: tessék rendet teremteni u magyar főváros portáján! Egészen bizonyos, hogy az autonómia nemcsak defieitmentes költségvetést állít össze, hanem hosszú évekre, esetleg évtizedekre veti meg az alapját a nyugodt kormányzásnak és a biztos előrehaladásnak. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Űr! Nagy érdeklődéssel és a tisztes munka iránt ér­zett igaz megbecsüléssel forgattam azt az impozáns lapszámot, amelyet a Fővárosi Hírlap alapítá­sának XXV-ik évfordulója alkalmából kiadott. Huszonöt év! Hosszú idő, — és nehéz idő lehetett. Annak is most volt huszonöt esztendeje, hogy én külföldi tanulmány utániról hazatérve, letelepedtem és dolgozni kezdtem. Szóval egy időben indultunk út­nak és egymással párhuzamosan haladva munkálkod­tunk ugyanazért a célért: Budapestért. Ön tollal a kezében, cikkeivel férkőzött a fővárosi polgárok szí­vébe; én ceruzával a. kezemben, tervezgettem és építettem a házakat. De mindketten a főváros szol­gái la táb a cdlottunk. Szép idők voltak akkor. Hazánk fénykorát élte, fővárosunk virágzott és olyan lendülettel emelkedett a világvárosok sorába, amilyenre példa nincs. A „nagy polgármester“, B ár czy István diktálta o. tempót, amerikai stílben, zseniális agyában meg- f ogamzottak a szebbnél szebb gondolatok. Jutott itt munka mindenkinek bőven, aki csak dolgozni akart. Épültek sorjában a kislakásos bérházak, mert a cél az volt, hogy minden dolgozó polgáir emberi voltá­hoz méltó hajlékhoz jusson, Szebbnél szebb iskolák emelkedtek, amelyek a mai modern Budapestnek Ts díszére válnak. A Lajta-féle Vats-utcai iskolánál szebbet azóta sem építettek, Azután a hamburgi Ha- genbeck mintájára felépült a nagy látványosságű állatkert, a sok szép fürdő. a világviszonylatban is nagyszabású Gellért-szálloda . .. Szegény Bárczy! Mennyi szemrehányást kellett hallgatnia a Gellért miatt és most mégis milyen jó, hogy felépítette. De az Úristen gondoskodik arról, hogy a fák ne nőjenek az égig. A mi derűs égboltunkat is elborí­tották ci sötét felhők, eljött az égiháború, mely el­árasztotta a második vízözönnel a világűr, fis egy­szerre megállt a fejlődés, megállt az élet. A régi rómaiak azt mondották: „inter arma si­lent musae“. Hát a mi múzsáink is elcsendesedtek. Az Ön kezéből kiesett a toll, az enyémből a ceruza, Csak egyetlen egy múzsa dolgozott tovább, de az aztán alaposan elvégezte a munkáját: Melpoméne, a tragédia múzsája. Megcsinálta a legnagyobb tragé­diát, mely előfordult, amióta a világ csak fennáll. De mikor a hosszú-hosszú világfelfordulás után győzők és legyőzőitek — egyaránt elvérezve —- letet­ték a fegyvert, mikor a felhők kezdtek elvonulni ha­zánk égboltjáról, itt edit újból a törhetetlen és élet­erős magyar, hogy fokozott munkával pótolja azt, amit hosszú éveken át elmulasztott. És miután a ro­mokat eltakarítottuk, újból ciz alkotáshoz, az építő munkához fogtunk és — lehet, tán csodának kellett történnie! — ma Budapest virágzóbb és szebb, mint volt valaha­Épülni kezdtek újból sorjában a monumentumok. És — habár ezek az újabb alkotások magukon vise­lik a sívár gazdasági viszonyok bélyegét, — az egy­szerűség jegyében egy új, modern stílus van kiala­kulóban, amely a külső dísz helyett a levegőnek, a fénynek, a napsugárnak, az életnek adja át a helyet. E kornak első építkezései még csak szükséglaká­sok voltak, hogy a vagonokban lakó magyar testvé­rek hajlékhoz jussanak, de azután jött a városszéli település, a kislakások, melyekből ma is több, mint ezer építése van folyamatban. És építettünk új, mo­dern iskolákat, elöljáróságokat, kórházakat, fürdőket, templomokat, hogy visszanyerjék a hitetlenek a hi­tet ... és mindazt, amivel elmaradtunk, de ami egy világvároshoz oly nélkülözhetetlenül szükséges. Mo­dern, új berendezésekről kellett gondoskodni minden téren, a nagy forgalomhoz alkalmazkodó új útvona­lakról, terekről, parkokról egyaránt. A Horthy Mik- lós-híd, az új Szent István-város gyönyörű parkjá­val, Madách-tér ... És épülni fog a Tabán varázsos szép parkjában Budapest-Fürdőváros új gyógyszál­lódé ja, hogy megsokszorozza az idegenforgalmat és idevonzza a külföldieket. Mert végre felismerték Budapestet, eljönnek ide, mind nagyobb számban és akik egyszer itt voltak, újból visszatérnek, mert meg lehet nagyon szeretni ezt a várost. Megindult, tehát megint n lüktető élet, a lázas munka. Ön kezébe vette ismét a tollat, — cikkeiben buzdítva szól a polgársághoz, én meg a ceruzát, és megint tervezgetek, építem a házakat. Folytatjuk to­vább együtt, ott, ahol elhagytuk. És adja Isten, mire megint jubilálni fog, addigra elkészüljön a munka, megvalósuljon a szép gondolat: a N a g y-B udap e s t, amely teljes pompájában és díszben várja vissza azt a tízmillió magyart, aki újból — nyíltan is — fővárosának fogja vallhatni m ajd. Ehhez kérem az Isten áldását és ebben a gondo­latban, régi barátsággal köszöntőm Önt jubileuma alkalmából, kedves Szerkesztő Uram. vágveesei Wellisch Andor műépítész, törvényhatósági bizottsági tag.

Next

/
Oldalképek
Tartalom