Fővárosi Hírlap, 1938 (27. évfolyam, 1-50. szám)

1938-02-09 / 6. szám

Budapest, 1938 február 9. jy 3 ílg Klafólofc a városrendezési főném alhalmazásáiál ital év alatt elkészíti Budapest általános városrendezési terve Az új városrendezési és építésügyi törvény élén­ken foglalkoztatja a főváros vezetőségét. Tanácsko­zások folytak annak megállapítására, hogy a tör­vény rendelkezései milyen új feladatok elé állítják a fővárost. Mint a Fővárosi Hírlap munkatársával beavatott helyen közölték, a városrendezés menetében a törvény sem­miféle nehézséget nem okoz, legfeljebb a törvény rendelkezései szerint rendszereződnek azok az eljárá­sok, amelyeket a főváros eddig is folytatott, sőt a Harrer Ferenc dr. által életreliívott városfejlesztési különbizottság révén a törvény rendelkezései ré­szére valóság-gal előkészített. A törvény értelmében a főváros számára meg kell állapítani a városfejlesztési tervet, meg kell határozni a városias kialakulásra szánt területet és el kell végezni annak vízszintes és magassági felmé­rését A felmérés alapján meg kell állapítani előbb az általános, majd a részletes városrendezési tervet, vezetni kell továbbá a teleknyilvántartást. A vá­rosias kialakulásra szánt terület megállapítását, az általános és részletes városrendezési terv elkészíté­sét Budapestre és a Pestkörnyékre nézve a Köz­munkatanács végzi, Budapest esetében a törvényha­tóság meghallgatása után. Ez azt jelenti, hogy ezeket a nagy munkálatokat, legalább nagy rész- szében a főváros végzi és javaslat formáján ban a Közmunkatanács elé terjeszti. Tulajdonképpen így történt ez eddig is. A Közmun­katanács maga is dolgozott ki városrendezési terve­ket a főváros meghallgatásával, de számos városren­dezési tervet és módosítást, beépítési módok meg­állapítását a főváros végezte, azután a Közmunka- tanács elé terjesztette jóváhagyásra. így fog ez történni a törvény rendelkezéseihez igazodva a jövőben is, azzal a különbséggel, hogy a sok részlet-terv helyett, illetve a meglévőknek és az ezután születendőknek összesítésével egységes városrendezési tervet kell kidolgozni. Az ilyen értelemben készítendő általános városrende­zési terv elkészítésére a törvény hat évi határidőt állapít meg, vagyis 1944. január 31-ig el kell ké­szülnie. A részletos városrendezési terv a beépítésre kijelölt területre vonatkozólag, az általános terv jóváhagyásától számított két év alatt készítendő el, a további területeket illetőleg pedig akkor, ha az építkezések azt esetenkint szükségessé teszik. Nagy könnyebbséget nyújt az általános városrendezési terv elkészítésére a városfej­lesztési különbizottság’ eddigi munkája, amely nagyszerű előrelátással egyenesen az új tör­vény iszel-lemében folyt. Az a félfogás, hogy a megszabott hat év alatt könnyen elkészülhet az ál­talános városrendezési terv. A városfejlesztési terv a városrendezés elveit, a telepítés irányát állapítja meg. Megjelöli a lakás- szükség kielégítésére, a gazdasági életre, közbizton­ságra, tűz-, lég- és honvédelemre vonatkozó felada­tokat. Az általános városrendezési terv legalább 1:5000 méretarányú térkép és a hozzá tartozó mű­szaki leírás alapján készül, a részletes városrende­zési terv pedig legalább 1:1000 méretarányú térkép alapján. Miután alapul az eddigi városfelmérés szol­gálhat, — a most folyó új, modern városfelmérés munkálatai csak tíz vagy ennél is több év múlva jegyeződnek be, — és a régi felmérésről 1:1440 és 1:720 méretarányú térképek készültek, a városrende­zési tervek elé rendkívüli akadályok gördülnének. Ezen azonban segít a törvény, amely a gyorsabb eljárás céljából, az iparügyi és belügyminiszter elő­zetes hozzájárulásával megengedi, hogy a régi méret­arányú térképek is felhasználhatók legyenek. Értesülésünk szerint az új törvény nehézségeket jelent a főváros számára a kisajátítási ügyekben, úgy, hogy ezekben majd más gyakorlatot kell kö­vetni. i. ———— Hé® az eucharisztikus lieai^resszus ele# megnyílik a kibővített Fővárosi Képtár 4 főváros tstsíéi százezer pengői fordít évenláínl lképvásár!á«ol<ra A deficitmentes költségvetés összeállításánál nem­csak a közmunkákat sikerült megmenteni, hanem örömmel megállapíthatjuk, hogy a kulturális költ­ségvetést sem kellett lényegesen megszűkíteni. Nagy vívmánya Zsitvay Tibornak, hogy a kimondott ta­karékosság ellenére is sikerült felemelni a képző­művészet dotálására szánt összeget. A Fővárosi Hírlap munkatársa beszélt erről a jelentős eredményről HémetiiY ICáíöaiy dr. kultúrtanácsnokkal, aki a következőket mondotta: — Zsitvay Tibor a költségvetési általá­nos vitában javasolta, hogy a képzőművésze­tek támogatására újabb 90.000 pengőt állít­sunk be a költségvetésbe. Az indítvány indo­kolása, hogy a fővárosnak kötelessége a ma­gyar művészetet pártolni, a képzőművészek a legnagyobb nyomorban vannak, ma már nem számíthatunk arra, hogy a magánosok a segítségükre sietnek, a mecénások korszaka elmúlt, tehát csak a hatóságoktól, az állam­tól és elsősorban a fővárostól kaphatnak se­gítséget. A művészetek pártolására adott pénzek nem vesznek el, mert kulturális érté­keink igazán olyan nagy mértékben növeked­nek, hogy azokért érdemes anyagi áldozato­kat hozni. — Ebben a kérdésben nem volt pártellen- tét. A képzőművészeti bizottságban különben lelkes pártolója a művészeteknek Terbocz Imre országgyűlési képviselő, a Nemezti Egy­ség Fővárosi Pártjának főtitkára. Vala­mennyi párt megbízottja a legnagyobb lelke sedéssel helyeselte Zsitvay indítványát és si­került a költségvetésünkbe a 90.000 pengős tételt beállítani. Nagyon örültünk ennek a megoldásnak, mert ennek a kapcsán^ meg tud­tuk azt is oldani, hogy Sipőcz Jenő elhunyt főpolgármester és Liber Endre, a művészetek nagy pártfogója olyan művészi síremléket kapjon, amely méltó kifejezője lesz halha­tatlan érdemeiknek. — A 90.000 pengő a költségvetés megnyir­bálásakor ugyan veszedelemben forgott, de Zsitvay erőteles állásfoglalása visszahelyezte a tételt a deficitmentes költségvetésbe is. Most azután új helyzet teremtődött. Ezzel a felemeléssel sikerült elérnünk azt, hogy ott tartunk, ahol 19Sl-ben voltunk. Annakidején maguk a művészek ismerték el, hogy legtöb­bet a magyar művészet megmentése és fenn­tartása érdekében a magyar főváros tesz. 100.000 pengőt fordíthattunk kének és műtárgyak vásárlására és ezzel meg­mentettük a magyar művészetet. Azután jöttek a sovány esztendők, a költség­vetésben évről-évre lefaragtak néhány ezer pengőt és végül bizony^ a felére apadt le a képzőművészet támogatása. Most újra rendel­kezésünkre állnak a szükséges összegek és Budapest városai ismét eleget tehet kulturális kötelezettségének. Ezt az összeget az élő művészet támogatására fordít­juk, szükségünk van azonban1 még a múzeumi anyagunk kibővítésére is. Erre a célra szük­séges összeg szintén rendelkezésünkre áll, ter­mészetesen! nem olyan mértékben, mint az kívánatos volna, de az adott- gazdasági viszo­nyokkal mindenkinek számolnia kell. — Ezzel kapcsolatban közölhetem, hogy még az eucharisztikus kongresszus megnyitása előtt megnyílik a kibőví­tett fővárosi képtár. A Károlyi-palota átalakítása teljesen befeje­ződött, az építkezések már régen elkészültek és most már csak a falak kiszáradását vár­juk, hogy aztán hozzáláthassunk a termek berenld ezéséh ez. Az új termek berendezése papiroson már elkészült, vagyis tulajdonképpen a rendezés és most már esak a képek elhelyezése maradt vissza. A 22 terem mellé újabb 28 kerül és Budapest olyan múzeummal gyarapodik, amelyre nem­csak a budapestiek, hanem minden művészet­szerető és kultúrált magyar büszke lehet. A Fővárosi Képtár fejlesztésére megvan a to­vábbi lehetőség is. Ez a képtár az eleven művészet mú­zeuma lesz. Nem is gondolunk arra, hogy a múzeum anyagát állandósítsuk. Egész Európában, csak­nem minden nagyvárosban a városi képtá­rak a legmozgékonyabbak, leginkább reagál­nak az újabb művészi mozgalmakra. Buda­pest városa is vállalja majd azt a feladatot, bogy a művészetet a legújabb időkig bemu­tassa, amelynél természetesen mindig a mű­vészet általános szempontjait és a nagy nem­zeti érdekeket tartjuk majd szemelőtt. Némethy Károly tanácsnok még elmondotta, hogy a szanálás az ügyosztály költségvetésénél is követelt áldozatokat, de ezek nem olyan súlyosak, hogy komolyabb bajokról beszélni kellene. Olyan felszólalások hangzottak el a közgyűlésen, hogy a Fővárosi Könyvtár adminisztrációjának költ­ségei túlságosan nagyok. Erről szó sincsen, legfel­jebb a számok csoportosítása okozhatta a zavarokat. A Fővárosi Könyvtár fejlesztésére a jövőben na­gyobb gondot szeretnének fordítani, mert a közönség érdeklődése fokozottabb mértékben fordul a Fővárosi Könyvtár intézménye felé. yHíítcLen kwüiFt izobí'őt haft névadó izatáfh'ól, vacfij hóméi Az 1930. évi XVIII. t. c. intézkedése alapján a székesfőváros vezetősége már korábban meg­kezdte az előkészületeket arra, hogy a megnöveke­dett Budapest közigazgatási szervezete új beosztás­ban szolgálja a közönség érdekeit. Egymásután hívta életre az autonómia a Szent Imre-városi és a Bákos-városi elöljáróságokat, a közel jövőben pedig már sor kerül a két, ezidőszerint még hiányzó új kerületi elöljáróság munkájának megkezdésére is. A XIII. kerület előljárósági székhózának épülete teljes befejezés előtt áll és az ügyosztály hivatalos jelentése szerint ez év június 1-én átadható lesz rendeltetésének. A székház a kijelölt terminust meg­előzően már az eucharisztikus kongresszus Buda­pestre érkező vendégeinek elhelyezésére fog szol­gálni. A XII. kerület előljárósági épülete ezzel szem­ben legkorábban 1939 tavaszára készülhet el, ennél­fogva az ottani közigazgatási munka az eddigi ter­vek szerint csak a jövő évben kezdődik meg. A kögyűlésben felszólaló törvényhatósági pár­tok: részéről az az óhajtás nyilvánult meg, hogy hasonlóan Budapest többi kerületéhez, a XII. és XIII. kerületnek is adjanak nevet. Az eddigi elhatározások szerint a XIII. kerüle­tet Szent László városnak fogják hívni, figyelemmel arra, hogy az angyalföldi plébánia védőszentje Szent László király. A XII. kerület is felcseréli a szürkén hangzó Hegyvidék nevet a Mátyás király város névvel. Erre a névadásra az a körülmény ad jogcímet, hogy az új közigazgatási kerületben a múlt esztendő folyamán végzett feltáró munka során rábukkantak Mátyás király hajdani vadász- kastélyának maradványaira. A kerületek névadásával kapcsolatban érdekes gondolat merült fel. Arról Van szó, hogy kíván al­tosnak tartanák, ha Budapest valamennyi közigazgatási kerületé­ben felállítanák a kerület névadójának szob­rát vagy emlékművét. Ezzel egyrészt élénkítenék a városképet, más­részt újabb foglalkoztatási alkalmakat biztosíta­nának a rendkívül sok nehézséggel küzdő magyar képzőművészeknek. A tervre vonatkozóan a pol­gármesteri XIV. ügyosztály fordul javaslattal a polgármesterhez, illetőleg rajta keresztül a tör­vényhatósági bizottság közgyűléséhez. A Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára cég igazgatósága és felíigyelo- bizoitsága mély fájdalommal jelenti, hogy a vállalatnak érdemekben dús vezér- igazgatója KOVÁCS IZ0B mérnök úr e hó 5-én, alkotó munkája közben, várat­lanul elhúnyt. Egyik úttörője és fáradhatatlan munkása volt a hazai villamosításnak s közel negyed- százados működése alatt nagy tudással, kiváló szakismerettel, mély bölcseséggel vezette társaságunkat és az érdekkörébe tartozó vállalatokat és azok fejlesztése és felvirágoztatása körül hervadhatatlan érde­meket szerzett, melyek társaságunk tör­ténetében soha el nem múló emléket állí­tanak Neki. Utolsó útjára e hú 8-án, déli 12 órakor kisértük a rákoskeresztúri izr. temető szer- tartásterméfcól. Budapest, 1938 február 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom